Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

KÖNYVKRITIKA: Kollár Borbála - Alkoss szabadon! 

Kreatív ötlettár kicsiknek és nagyoknak

2019. szeptember 04. - VargAda

Még nyár elején meghívást kaptam a Boook Kiadó sajtó-eseményére, ahol ennek a nagyon kreatív, okoskönyvnek írójával is, és más anyukákkal is találkozhattunk. 

A két és fél éves gyermekem minden pillanatát élvezte, az utazástól, a néniktől, a gyerekektől, a szőlő-evésig, a könyvforgatásától az alkotásig. Minden volt. 

“Minden gyerek egy művész, a kérdés csak az, hogyan maradjon művész, ha már felnőtt.” 
Pablo Picasso

A könyv felépítése nagyon jó, van benne szakmai bevezető Gyurkó Szilviától, ahol megértjük, hogy a minőségi idő mindennél fontosabb a gyerek és a szülők között, és hogy erre a fajta figyelemre nekünk szülőknek nagyon oda kell figyelni ebben az információkkal és zajjal szennyezett világban. 

img_20190628_121730.jpgMegismerjük az írót is, és azt, hogyan is született meg ez a könyv. 

Nagyon tetszett, hogy leírták, hogyan kell használni ezt a könyvet, és kaptunk jelmagyarázatot is, melyik alkotáshoz kell szülő, hány éves kortól ajánlott, stb...majd találkozunk a módszertannal, és találkozunk a szent hármassal “kosz-káosz-katarzis”. Ez kell ahhoz, hogy megszülessen a saját világ, a kreatív én, és maga a szabadon alkotás. Ez volt az a pont, amikor engem kicsit elkapott a pánik, de erről kicsit később. 

Amiért ez a könyv biztosan sokat lesz nálunk forgatva, a természet szerepe, és az újrahasznosíthatóság fontossága. Annyi mindent dobunk ki, amiből lehet jó kis játékokat készíteni, hogy az döbbenet.

A férjem meg is jegyezte, hogy “nem kell ennyi mindent félretenni.” Értette ezalatt a kukoricás konzervdobozt, mikor rászóltam, hogy az még kell, meg a papír dobozra, amibe hozott a postás csomagot, a virágról maradt csomagolóanyagot, ami csodaszép színekben pompázott, a szívószálat, amivel lehet fújni a festéket, wc papír gurigák, tojástartó, műanyag dobozok, pukkanós müanyagfólia, reklámújságok, levelek, régi ruhák, és még sorolhatnám. Egy nagy papír táskába kezdtem el gyűjteni a hozzávalókat egy hónapon keresztül, mire elkezdtük ténylegesen használni a könyvet.

Igen ám, de ehhez meg kellett teremteni a helyet, ahol csak a gyermek játszhat. Nem kell folyton elpakolni. Vettem neki egy korának megfelelő asztalt, aminek az egyik oldalán alkotni lehet, a másik oldalán krétával rajzolni, és még fiókja is van, plusz két szék. Mivel a lányom még csak 3 éves, így kicsit be volt határolva, hogy mit tudunk megalkotni, mert ez a könyv inkább a 6 éves korosztály feletti gyermekeknek tud többet adni, de ami késik, az jön, vagyis a lányom is lesz 6 éves, és imádni fogja az ollóval való játékot, a ragasztgatást, a markerekkel való alkotást..stb. 

img_20190628_111224.jpg

Fontos, hogy akkor alkotunk, amikor neki van hozzá kedve, és nem akkor, amikor nekem lenne rá időm. Rájöttem, hogy a leány imád festeni, nem csak papírra, hanem a kezeire, karjára. 

Amikor egy vihar miatt kidőlt a barackfánk, akkor rengeteg fát vágtunk össze, és megkértem a férjemet, hogy legyen pár hosszabb fa, amit nem használunk fel, mert milyen jó kis bunkert lehet építeni belőle a kertben. Bunker nem, de sátor lett belőle, ahová minden alvó állatot kivittünk napozni. Az “arcpárnát” elkezdtük, de paca párna lett belőle, majd legközelebb. Viszont az önarckép másként, a térbeli látásmóddal kapcsolatban - arcképet nem, de csodaszép képet tudtunk együtt alkotni, színes lett, és olyan, amilyet ő akart… ezért megérte, és emiatt ajánlom ezt a könyvet minden szülőnek. 

img_20190628_121025.jpg

Viszont visszatérve a pánikra, mindenki készüljön fel a legnagyobb kupira, ami létezik, mert amikor belemelegedett a leány a nagy ragaszgatásba, meg a rajzolásba, akkor bizony minden a földön landolt, és óriási káosz alakult ki. Persze vannak nem ennyire nehéz alkotások, mert megtanulhatunk árnyékszínházat készíteni, vagy pecsét meséket gyártani, de kapunk ötleteket utazáshoz, ünnepekhez, minden olyan kalandhoz, aminek csak a fantázia szabhat határt. 

Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek, aki szeretne kézügyeskedni, de nincsen hozzá bátorsága, és azoknak, akik egyedi dolgokon keresztül akarják megtanítani a gyermeküket az alkotás varázsára. 

Nagyon köszönöm ezt az utazást, mert alkotni jó, alkotni kell, alkoss szabadon! 

 

VargAda

Hát akkor most pihenünk!

A fenti mondat a háziorvostól érkezett tegnap, mikor meglepve látta, hogy én igen dolgoznék, de hát a térdem nem így gondolja. Pénteken leguggoltam, amikor valami reccsenést hallottam. Meg is fogtam a térdem, és utána mentem is tovább. Szombaton már éreztem hogy fáj, de kapott rá hideget, és elengedtem. Vasárnap sem volt gond, de hétfőn fel kellett mennem az emeletre, és akkor az már nem hogy nem esett jól, egyenesen megijesztett: “ez már nem vicc”. 

Telefonáltam, kedden 17 órára kaptam időpontot. Persze mehettem volna sürgősségire, csak hát a gyereket nem akartam ennek kitenni, én meg kibírom. Az anyáknak ez a dolga, mindent kibírnak. Aztán a gyermek lehet, hogy ebből valamit megérzett, mert közölte, ő nem akar bölcsibe menni. Mikor rájött, hogy ez nem fog menni, akkor jött a nem alvás. Három nap alatt azt hiszem, összesen nem aludtam egyben 4 órát, és nagyon fáradtnak is érzem magam, de a gyerek legalább a bölcsiben van. 

Nagyon furcsa volt ma egyedül lenni a lakásban. Utoljára 2016 októberében ültem egyedül a nappaliban feltett lábakkal, szülés előtt egy héttel, és vártam. Vártam, hogy megérkezzen, és ne csak megsimogassam a hasamon keresztül, hanem megérinthessem, megszagoljam, magamhoz ölelhessem, lássam őt. Őt, aki ma már lassan három éves, erős akarattal rendelkezik, megmondja, mit szeretne felvenni, megenni, inni, hova akar menni és mikor, és már nem felejt. Nem tudod átverni, egy kis figyelemeltereléssel, mert visszakérdez. A pelenkázás is meg fog szűnni lassan, mert Ő már nagylány. Mindent akar tudni, mindenről. 

Az egész életünk, látásmódunk megváltozott, és sajnos rájöttem arra is, hogy nagyon türelmetlen vagyok. Fáradtságom miatt nem tudok szuper anyaként reagálni arra, hogy felkel 1 órakor, mert a cumi eltűnt, keressem meg, miután átmentem hozzá a szobájába, majd 4 órakor, hogy éhes, majd 5 órakor, hogy pisilni kell… pedig teljesen normális, hogy ő felébred ezekre, de nekem is van mit tanulnom türelem terén. Majd 6 órakor meg könyörghetek neki, hogy keljen fel, mert várja a bölcsi. Imádom, szeretem, de néha nagyon nehéz. Másként nehéz, mint eddig. Más a felelősségünk vele szemben, de ha meg nincs mellettem, jön az aggódás, a hiányérzetem… el sem tudom képzelni nélküle az életem… és akkor jön ez a térdes probléma. 

bed-child-cute-101523.jpg

Amikor felfogom, hogy oké, vigyázok rá, de magamra is kellene. 

Sokan megkérdezték, miért szültem olyan későn? 

Egyrészt, mert nem jött össze, másrészt én mindig a későn érő típusú emberek közé tartoztam. Minden megtörtént az életemben, aminek kellett, csak 5 év csúszással. Ilyen a házasságunk, a gyerek születése. Nem éreztem későinek a lányom érkezését, de sokan már az idővel jönnek: de te 60 leszel, mikor ő 23. 

És? 

Jah, hogy öregszem… tessék nekem elmondani, ez önnek miért okoz akkora problémát? 

Mindent meg fogok tenni, hogy teljes élete legyen. Meg fogom tanítani neki amit kell, ahhoz hogy ha már nem leszek, akkor is érezze, hogy mindent megtettünk érte. Igen eltolódtak a korbeli különbségek. Más a generációs szakadék. Anyósom 40 felett kapta az első unokáját. Nekik ez a normális, az én korosztályomnak meg az, hogy 40 körül jön az első gyerek. De ez nem baj! Én húsz évesen tök alkalmatlan lettem volna anyának, 36 évesen imádok vele lenni, közel a negyvenhez, néha türelmetlenül, de meg tudom oldani a helyzeteket.

adult-alarm-alarm-clock-1028741.jpg

Különben az öregedés is egy óriási lufi. Amerikában el sem hitték, hogy elmúltam 30. Rendszeresen kérték el az útlevelemet, mert ott senkit nem a kora alapján skatulyáznak be, sőt Európában maradva, még Hollandiában sem. Azért szeretnek és fogadnak el, aki vagy, nem pedig azért tisztelnek, mert már elmúltál negyven.

Én ezt a kor kérdést komolyan nem is értem, ez csak nálunk ekkora “ügy”. 

Mi megyünk át az életünkön, - vagy éppen felpolcolt lábbal írom e sorokat - és újra tanulom, hogy hogyan kell magamra is vigyázni, hogy egy jobb világot adjak a lányomnak, addig, amíg élhetek. Itt nem csak arra gondolok, hogy egyek rendesen, ne igyak naponta két kávét, hanem hogy menjek rendszeresen szűrésre, figyeljek az egészségemre, legyen lehetőségem kikapcsolódni, és nem megfelelni másoknak… ugye? :)

VargAda

Képek: pexels.com

Vállalkozó mamiból munkahelyen dolgozó anyuka

Sokan látjuk azt, hogyan lesz egy anyukából vállalkozó, aki sikeres a szakmájában. De mi van akkor, ha valaki a vállalkozását hátrahagyva újra visszatér a munka világába. Mert ugye nem mindenkinek sikerülhet a vállalkozósdi?!

adult-agenda-calendar-1902752.jpgNem tudok varrni, nincs türelmem mindennap festeni, pedig imádom, nem vagyok kézműves, pedig sok mindent alkottam már, és nem tudok egy dologért rajongani, mert mindent rendszerben látok, ezért is érdekelt mindig a közösségi világ. 

Miért mentem vissza dolgozni, ha olyan jól ment a kis vállalkozásom? Hangzott felém a különben teljesen jogos kérdés, mikor több embert is megkérdeztem, hogy gáz-e visszamenni dolgozni, és új alapokra helyezni a saját életemet. Igen, itt előbújt belőlem a megfelelési kényszer, amivel egyébként évtizedek óta küzdök. 

Egyrészt tényleg jól ment a vállalkozásom, mert vannak ügyfeleim, építem a weboldalakat, halad a BloggerKépző is, bár nem olyan ütemben, ahogy szeretném, de minden maradt a régiben. Viszont ott a sok szuper mami, aki gyerek mellett nagy karrirert fut be, amiből meg is él. Ez így jó. Nekem nem sikerült akkora bevételt generálnom, hogy nyugodtan hátra tudjak dőlni, és azt mondani: “igen, ez így jó lesz”, mert tudom, ez mivel jár ez együtt.

Hadd magyarázzam el: ahhoz, hogy még több ügyfelem legyen, ki kellene tűnnöm a sorból, de - felmérve a piacot - jó sokan állnak előttem. Én nem vagyok hajlandó lemenni egy alacsony árra azért, hogy el tudjam happolni a leendő ügyfeleket másoktól - szerintem ez nagyon etikátlan, mégis rengetegen csinálják. Sajnos nem kiabálok elég hangosan a zajban ahhoz, hogy engem akarjon mindenki. Ha kiabálok, akkor farkassá kell válnom, ami gyerek mellett nekem nem fér bele. 

Menjek a vad után, cserkésszem be, és csapjak le rá…?

Nem vagyok eléggé egyedi, mert amit én csinálok, azt még nagyon sokan csinálják. Nem mutogatom a gyerekemet, hogy tudjanak még többen kapcsolódni hozzám, a férjemről sem írok ódákat, sőt még magam sem tudok képet készíteni róla, nem hogy bármi mögé betegyem, csak hogy pénzünk legyen… 

analysis-background-beverage-1559043.jpg

Sosem voltam ilyen, és nem is leszek, és amikor ezzel szembesültem rájöttem, hogy nekem ezekre a dolgokra nincs szükségem. Nem leszek szuper-vállalkozó-mami, csak egy anyuka, akinek nincs segítsége, aki minőségi időt akar tölteni a lányával, és aki lassan de biztosan fel fog építeni egy közösséget, amiben hisz. Ha nem most és azonnal, akkor nagyon sok munkával és idővel. 

A vállalkozásomat, mióta elengedtem - nem feszültem rá görcsösen! -, jobban megy, mint eddig. 

Miért mentem vissza dolgozni?
A kihívás miatt.

Olyan ajánlatot tett le nekem a vállalat, amire nehéz lett volna nemet mondani, illetve ott senki nem tudta, hogy én közösségi kommunikációval foglalkozom - ami persze azóta kiderült, és vannak, akik számítanak a tudásomra, ami valljuk be, jól esik az ember lányának. De tiszta lappal indulhattam. Senki nem ismert, nem tudta, hogy “jah te vagy az a lány a tévéből”, “olvasom a blogodat…” stb. Egy anyuka voltam, az egyszerű kis életével, aki egy új élethelyzetbe került.

Mi változott egy hónap alatt? Öt év után újra rendszeresen vezetek, ami nagyon nagy szó, mert nekem a jogosítvány egy szükséges rossz volt az életemben, és csak akkor vezettem, mikor nagyon muszáj volt. A lányom nagyon jó ugrotta meg a bölcsödei beszoktatást, és láthatóan jót tett neki. Sajnos az első munkanapom nem ment olyan zökkenőmentesen, mert a kutyánkat el kellett altatni, és ez nagyon rányomta a bélyegét az egész hónapra, ami miatt újra lettek pánikrohamaim… de a munkahelyem most olyan biztonságot ad, ami miatt nem rettegek a következő időszaktól. 

Most úgy érzem, minden rendben van, még akkor is, ha sokszor érzem túl soknak a munkámat otthon. Kicsit tolódtak a felelősséggel kapcsolatos határok, ami alatt azt értem, hogy felelős vagyok magamért, a lányomért, a kocsimért, az életünkért, azért, amit teszek minden áldott nap. 

Jó ez neked? 

Most úgy érzem, igen. Nem gondolom, hogy szuper-maminak kell lennie mindenkinek. Nekem nem sikerült, másnak ez az élete értelme. Az, ami ma megy a vállalkozói világban, megfekszi a gyomromat:

  • figyelsz, mikor mit kell befizetni adóban, 
  • kell hogy legyen időd az ügyfelekre, mert különben lehetsz bárki, el fognak menni, ahhoz utazni kell, kapcsolatokat kiépíteni, amivel hosszútávon tudsz dolgozni, 
  • ott kell lenned mindenütt, hogy veled akarjanak dolgozni, mert csak azzal dolgoznak, akit ismernek, 
  • ki kell tűnni a sorból, vagy kinézettel, vagy stilussal, vagy mással, de hangosabbnak és kicsit erőszakosabbnak kellene lennem, 
  • olyan valóságot kell mutatni, amivel sokan tudnak azonosulni, és ezáltal elhisznek neked mindent… na ezt köszönöm nem, egyszerűen nem vagyok ilyen. 

Vannak olyan vállalkozók, akik mindent fel mertek tenni egy lapra, én nem vagyok ennyire bátor. Láttam olyan vállalkozásokat is - sajnos - akik “csakazértis” vállalkozók maradtak, nehogy “visszalépésként” tekintsenek rájuk, ha visszamennek dolgozni, mert az milyen gáz már, így inkább csődbe vitték a cégüket, és másra terelték a felelősséget, mert nekik nem sikerült. Sorra buktak meg, mert van, akiknek ez az élet nem való, mert ez tényleg egy egész embert kíván, és rengeteg időt.  

Én nem bántam meg a döntésemet, mert ennél a vállalatnál is tudom kamatoztatni a tudásomat, és mert néha ki kell lépni az örök mókuskerékből, és kívülről szemlélni az eseményeket. Minden vállalkozó mami büszke lehet magára, ha neki sikerült, de akinek nem megy, ne élje meg kudarcként, hanem tanuljon a hibákból!

Én rengeteget tanultam, és lehet, hogy 5 év múlva sokkal összeszedettebben, vagányabban fogok visszatérni a vállalkozás világába, de most köszönöm, nem kérek belőle olyan dózist, amekkorát eddig kaptam. 

VargAda

Én ma elvesztettem egy barátot, és nem fogok belemenni felesleges vitákba

Mi lenne, ha egy olyan világban élnénk, ahol a biszexuális és meleg kapcsolatok lennének a mindennaposan elfogadott értékkel rendelkező kapcsolatok? Ahol nő a miniszterelnök, akinek felesége van. Ahol Isten is ebben az értelemeben adta volna hitét a világnak… Mi lenne ekkor?  

Akkor azok lennének kisebbségben, akik az ellenkező nemet szeretik. Őket vernék meg az utcán, aláznák meg az étteremben, néznék ki mindenhonnan. Akkor a heterók fognák magukat, és kiállnának a jogaikért, miszerint:

egy olyan világot képzelünk el,

  • ahol a hetero embereket nem éri rendszerszintű és hétköznapi hátrányos megkülönböztetés nemi identitásuk és/vagy szexuális orientációjuk miatt,
  • ahol teljes a hetero emberek társadalmi elfogadottsága,
  • ahol a társadalom nem kényszerít a tagjaira normákat és szerepeket azok nemi identitása alapján,
  • ahol senki nem lesz zaklatás és erőszak célpontja,
  • ahol félelem nélkül, szabadon élhetünk,
  • ahol a sokszínűség érték, az emberek elfogadják magukat és egymást, felismerik az önismeret fontosságát, és aktívan tesznek közvetlen környezetük és a társadalom jobbátételéért.” 

A fenti kiáltvány a Pride üzenete, kicserélve a hetero szavakra! 

Tetszene ez a világ? 

Ez a fenti szösszenet egy olyan pillanatban fogalmazódott meg bennem, mikor a közösségi oldalra felkerült egy kép, és kiderült egy barátomnak nevezett anyukáról, hogy zavarja, ha a “buzik” felvonulnak! 

Gyakorlatilag nem tudtam / tudtuk megértetni vele, hogy “hahó ember, a kép ferdítés, és tessék elmenni egy Pride-ra”, hogy lásd, ezek az emberek tök normálisak, kedvesek, nem deviáns állatok, akiket azon a bizonyos képen láthat. 

“Az a bajom, hogy a liberális f.. ság miatt kb nekik már több a joguk, mint nekünk, és csak azért, mert ,,MÁS'', kb térdet kell hajtani. Ha ő buzulni akar, tegye otthon. De ne hirdesse, hogy milyen menő.”

Ma Magyarországon elmondhatjuk, nem azért állnak ki emberek, felvállalva nemi identitásukat, hogy a sajtó velük foglalkozzon, hanem, hogy egy elfogadhatóbb és élhetőbb világban éljenek melegek és nem melegek. 

Alföldi Róbert, kiváló színész, rendező, festő… de a nemi identitása miatt nem fogsz elmenni színházba? Vagy nem kapcsolod ki a tévét, ha szerepel benne? 

Én nyolc évig táncoltam, és ez a szakma tele van biszexuális és homoszexuális emberekkel, akikről még csak nem is feltételezné az ember, hogy a saját neméhez is vonzódik, naponta találkoztam velük, mégsem lettem meleg?!

De akkor nézzük, kik coming outoltak Magyarországon - a teljesség igénye nélkül

budapest_pride2.pngFaludy György - költő
Gobbi Hilda - színésznő
Karády Katalin - színésznő
Pilinszky János - költő

Árvai Péter - a Prezi alapítója
Gallusz Nikolett - énekes, színésznő
Karinthy Márton - rendező, színigazgató
Kulka János - színművész
Lakatos Márk - stylist
Mujahid Zoltán - énekes
Oláh Ibolya - énekesnő
Novák Angéla - énekesnő
Steiner Kristóf - műsorvezető, szakács
Sugár Berci - Bery - énekes

Hány dalukat, szerepüket, versüket ismered? Hány ember az ezen személyek közül, aki kevesebb azért, mert a saját neméhez vonzódik? Ez nem egy betegség, nem egy állapot, hanem egy érzés. Az én unokahúgom is meleg, de sosem bántanám, mert lányt szeret! Az ő teste, szíve, lelke, élete. El is költözött az országból, mert olyan fenemód elfogadóak vagyunk! 

Szóval én heteroszexuális kapcsolatban élek, és nem szégyellem, hogy nagyon sok olyan barátom van, aki a saját neméhez vonzódik, mind értékes ember. Szeretve szeretnek, és sokkal elfogadóbbak velünk, hetero emberekkel, mint mások velük. Van aki annyira tiszteletben tartja a hetero embereket, hogy még csak puszit sem ad a párjának az utcán, nehogy beszóljanak nekik, vagy egy sötét sikátorban megtámadják őket…ez nem tisztelet, hanem rettegés! Tőlünk! Ebben a világban, igenis el kell fogadni, ha valaki más! Legyen az cigány, krisnás, buddhista, vékony, dagadt, rövid vagy hosszú hajú, meleg, vagy hetero! 

Én ma elvesztettem egy barátot, és nem fogok belemenni felesleges vitákba. 

De jövőre fogom a lányom és a férjem, és elmegyünk a Pride-ra, sok hetero barátommal együtt, mert a “love is love!” És remélem, a lányom nem az alapján fog szerelmet választani, hogy én vagy a társadalom mit vár el tőle, hanem a szívére hallgat, ha fiú lesz, ha lány, én mindig támogatni és szeretni fogom, bárhogy lesz…nekem kutya kötelességem elmondani neki, hogy ez a világ csak akkor lesz jobb, ha mi is elfogadunk bizonyos dolgokat, és nyitottan állunk hozzá. Attól nem lesz jobb ember, ha befogom a szemét, mert egy lány egy másik lány kezét fogja az utcán. 

Én is fogom az övét! 

Jah, hogy az más… 
Love is Love! 

VargAda

Ui: A hozzászólásokat moderálom, és ha nem tetszenek, nem fogok kiengedni egyet sem! 
Kép forrása: Humen Online

Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Óvodai beszoktatás, és ami mögötte van...

Aki követ, az tudja, hogy a gyermekemet szerettem volna beíratni az óvodába, és ez nem sikerült, így megfellebeztük a döntésüket…aztán minden megborult. 

A párom és én elkezdtünk előre futni, és a vesztesek teljes nyugalmával feltöltöttem az életrajzomat a profession oldalára egy szombati napon. 

action-active-child-1919030.jpgKedden fel is hívtak egy fejvadász cégtől, hogy aktuális-e még a munkakeresés. Elmondtam, hogy aktuális, de van egy gyerekem, akit be kell szoktatni, és hát izé… Mondták, hogy oké, ez nem probléma, de hogy tudunk-e angolul beszélgetni. Majd elcsevegtünk pár percig angolul. Másnap mentem Pestre, és megkértek, ha már arra járok, menjek be egy személyes interjúra. Aznap este a párom legnagyobb örömére kétségbeesve kerestem magamra egy normális göncöt, mert hát jó pár éve nem mentem interjúra sehová, és főleg nem az egyik legmelegebb napon, így gyűltek a ruhák a padlón, én meg rájöttem, nincs mese, le kell fogynom. 

Találtam egy kis ruhát, és másnap bementem az interjúra, ahol egy Anikó nevű hölgy elkezdett kérdezgetni, mikor mit csináltam. Ahogy átbeszéltük az “életrajzomat” rájöttem, hogy egy csomó más dolgot nem írtam bele, amitől nekik a szemük csillogott. Éltem Hollandiában, napi szinten használom az angol tudásomat, voltam tíz hónapig call centerben is… Amikor vége lett az interjúnak, megkérdeztem, hogy ma mennyire nehéz gyerek mellett munkát találni? Amire egy nagyon meglepő választ kaptam:

“Ma Magyarországon tényleg munkaerőhiány van, és ha valaki komolyan dolgozni szeretne, annak a cégek nagyon örülnek. A Cégek rájöttek arra is, hogy nem csak szabályozni kell a munkáltatót, hanem komrpmisszumokat kell kötni velük, és ahová engem fognak küldeni, biztosan segítségemre lesznek. Jók a preferenciái, és dolgozni akar, ne aggódjon. A cégek nagyon sokat változtak, és megbecsülik a jó munkaerőt.” 

Ez volt csütörtökön. 

Pénteken egy sajtóeseményen jártunk a lányommal, aki először ülhetett hosszabb távon a héven, amit nagyon élvezett, mikor azt láttam, hogy négyszer hívtak a fejvadász cégtől. Visszahívtam őket, ahol elmondták, hogy a cég, ahová keresnek új munkatársat, szívesen találkozna velem még ma! 

Nyári ruhába mégsem mehettem be egy állásinterjúra, így kértem egy kis időt, és hazamentünk. Én átöltöztem, majd mentünk a céghez, ami tőlünk tíz percre van kocsival. 

Másfél órát ültünk, beszélgettünk. Én még mindig a vesztesek nyugalmával mondtam el, hogy igen, van egy gyermek, és most jön a beszoktatás, és lehet lesz olyan, hogy nem tudok pontban 7 órakor kezdeni, és ők meg támogattak abban, hogy nyugodjak meg, segítenek, ahol tudnak! 

Hétvégén még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történt, mire hétfőn érkezett a telefon, hogy próbanapra, vagyis pár órára lenne-e kedvem menni. Hogyne lett volna! Kedden már álltam a cég telephelyén, jártuk be a munkaterületet, bemutattak a munkatársaknak…mire hazaértem, már várt az email, az ajánlattal, ami gyakorlatilag a július 15-i munkakezdésemről  szólt. 

design-desk-eyewear-313690.jpg

Örültem, hogyne örültem volna… Itt még volt egy kétségbeesett telefonom, a munkaidőt tekintve, de még ebben is rugalmasan álltak hozzám. Megerősítő email visszament, hogy oké. Másnap reggel a HR-es megküldte a papírokat, és rájöttem, hogy Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Ecosia a barátom, beírtam, hogy magán óvodák, bölcsödék. Itt leszűrtem, mi van a munkahelyemmel egy irányban, és elkezdtem telefonálni. 

De legelső körben meg akartam tudni, mi a helyzet a fellebbezéssel, így hívtam a jegyzőt. Sokadik telefon után felvették, ahol elmondták, amint betöltötte a gyermek a harmadik életévét, van egy ovi, ahová fel tudják venni (egy kihelyezett óvodáról van szó!), de nem tudnak dátumot mondani rá. Mégpedig azért nem, mert a városban, ahol lakom, épül egy új óvoda, de még nincsen kész, és amíg nincsen kész, addig nincsen hely sem.

- Értem, nem akarok idegesnek tűnni, de mégis mikor? - érdeklődtem. 
Válasz: - November eleje, de lehet inkább a vége. 
- Vagyis felvették a gyereket, csak nem tudom hová vinni? - foglaltam össze a lényeget.
- Igen. 

Beszéltem több anyukával is akik elmondták, hogy a november is túl pesszimista dátum, mert nekik karácsonyt mondtak! 

Oké, megköszöntem a hölgy idejét, és abban a pillanatban rájöttem, hogy nem úszhatjuk meg a magánóvodát. 

Felírtam 6 magánóvodát, ami esetünkben szóba jöhetett, ahol négyben kedvesen közölték, hogy a több éves várólista miatt nincsen hely, így nem tudnak segíteni! 

Egyben szabadságon vannak, és az utolsó - egy kapcsolat miatt! - tud minket fogadni, de az nem óvoda, hanem bölcsöde. 

Itt azért már részemről jött az aggódás, hogy hány évesekkel lesz együtt, de mint kiderült, rengetegen vannak hasonló cipellőben, mint mi. 

Egy héttel a fejvadászokkal történt interjú után, már voltunk a magán bölcsiben, ahová jövöhéttől be fogjuk szoktatni a gyermeket, felváltva apával, és az én évvesztes kislányom egy évet lesz bölcsis, majd jövőre jelentkezhetünk abba az óvodába, ahová már kötelesek lesznek felvenni, és tőlünk mindössze hat perc sétára van!

Szóval vannak a cégek, akik rugalmasan állnak az anyukákhoz, akik dolgozni szeretnének, de a fizetésem felét meg elkölthetem magán bölcsödére, mert nem tudom a gyermeket elhelyezni sehová mivel nincsen elég ovi, bölcsi és intézmény…

Aggódom-e? Nagyon. 

Itt még nem beszéltünk a beszoktatásról, a betegségekről, a munkába járásról… úgyhogy egy hét alatt fenekestül felfordult az életünk

Ennyit az óvoda-féle mizériáról! 

VargAda

KÖNYVKRITIKA: FINY PETRA - ÓVODÁSOK KÉZIKÖNYVE

finy_petra_ovi.jpgAz ovikezdés nehéz dolog. Gyereknek és szülőnek egyaránt. Talán néha a szülőknek kicsit nehezebb is, hiszen ez az első elengedési lecke az életünkben. Jól jön ilyenkor egy jó barát. Netán egy könyvbarát.

Az óvodások kézikönyve ilyesféle barátként működik. Nem oszt tanácsokat, nem okoskodik, szerényen a háttérbe húzódik, mégis biztos támaszként van mellettünk, és a legnehezebb pillanatokban mindig lehet rá számítani. Pont, mint egy plüsskedvencre. A szöveg és a sok színes, szívmelengető rajz részletesen mutatja be a gyerekeknek, milyen is ez a nagy kaland, amit óvodának hívunk. A beiratkozástól kezdve az első ottalvásig, és az új hely megszokásáig. Teszi mindezt szeretettel és humorral, azzal két eszközzel, ami az élet lélekpróbáló helyzeteiben mindig a segítségünkre van.

,,Mindkét lányom másképp szokott be az óvodába. A nagyobbik, aki ismerte leendő ovis társait, és már előtte is folyton velük játszott, szinte észre sem vette, hogy óvodás lett, természetesen simult bele az helyzetbe. A kisebbik lányom, aki világéletében kismacskaként bújt hozzám, bizony nehezen fogadta el, hogy ezentúl óvodába kell járnia. Volt sírás és csimpaszkodás bőven, mégis valahogyan átvészeltük a beszoktatást. Sok öleléssel, beszélgetéssel, meséléssel. Ezt a könyvet azoknak az ovisoknak és szüleinek írtam, aki szintén hisznek a kimesélés erejében. És tudják, hogy az ismeretlentől nem félni kell, hanem barátkozni vele, és megismerni." Finy Petra

KIADÓ: MANÓ KÖNYVEK I OLDALSZÁM: 56 I MEGJELENÉS: 2019 I ILLUSZTRÁTOR: RIPPL RENÁTA I MŰFAJ: GYEREKKÖNYV

Annak a megtisztelő felkérésnek tehettem eleget, hogy előolvasója lehettem Finy Petra beszoktatós mesekönyvének.

Bevallom, nálunk központi téma az óvodai beiratkozás miatt a “mikor megyünk már oviba?”, kérdéskör, annak ellenére, hogy a kisasszonyt még nem vették fel egy intézménybe sem, mivel nem töltötte be augusztus 31-ig a harmadik életévét.

De az én kislányom, minden nehézség ellenére, már nagyon izgul, hogy milyen lesz az ovi!

Így amikor megkaptam a könyvet, izgatottan mutattam neki, és ő nagy kék szemekkel nézegette a képeket, hogy mi minden van egy óvodában. Nekem, mint kezdő ovis anyukának is adott segítséget, hogy mire kell majd készülnünk, és mi minden fogja várni egyetlen gyermekemet.

Egy kislány szemén keresztül ismerjük meg az óvodás élet apróságait, mint például, mi lakik az öltözőszekrényben.

Apróságok, de az újdonsült szülőnek nagyon közel hozza a szeptemberi kezdést, és hogy mi vár ránk. A gyermeket felkészíti, hogy az ovi nem rossz, lehetnek benne barátok, történnek izgalmas dolgok, de mégsem rejti véka alá, hogy lesznek ott más gyerekek, és fognak rosszalkodni, de majd az óvónénik ezt tudják majd kezelni.  Nagyon sok mindent kedvesen, néhol jó humorral magyaráz el az író.

Tetszett, hogy a gyermeknek nem onnan meséli el az óvodai életet, hogy szeptember van, és holnaptól ovis leszel, hanem tavaszi ovi látogatáson át, a nyári készülődésen keresztül az első igazi napig. De itt nem is hagyja magára a gyermeket, hanem belemegy a mindennapok világába is, az ott alváson át a barátkozás dinamikájáig.

Eszembe jutottak az én - bár már nagyon halványak - óvodai emlékeim, a játékok, a reggelizéssel együtt az udvari időtöltésig minden… mennyire más volt akkor, és mennyire érdekes ez az állapot, amit a könyv adott nekem is.

Nagyon jól kezeli a gyerekek közötti kapcsolatot, ami nem fenékig tejfel, mert minden csoportban vannak “elevenebbek”, és olyanok, akikkel “mindig csak a baj van”. Igen, a könyvben vannak konfliktus kezeléssel kapcsolatos ötletek is, amin érdemes elgondolkodni.

A könyv végén található néhány “emlékőrző” oldal, ha már a gyermek bekerült az óvodai életbe, fel lehet jegyezni, mi az óvodai jele, csoportjának a neve, kik azok, akik gondozzák, barátok, kedvencek felsorolása, de lehet készíteni tenyér lenyomatot, amiben az én lányom igazán jó!

A könyv illusztrációi nagyon kedvesek, nem túl harsányak, nem túlzóak. Rippl Renáta munkájának gyümölcse, de a könyv a Manó könyvek gondozásában fog megjelenni hamarosan, és elérhető lesz minden könyvesboltban.

Ajánlom bátran ezt a könyvet, minden óvodába készülő gyermeknek, szülőnek, nagymamának, nagypapának, és azoknak, akiknek a közelébe ez az élethelyzet hamarosan el is érkezik.

Forgassátok, olvassátok szeretettel:

VargAda

KÖNYVKRITIKA: Shane Birley: Légy te is menő blogger és vlogger 10 lépésben!

1596016_3.jpg“Érdekes mondanivalód van, amit másokkal is megosztanál? Blogolnál vagy vlogolnál, de azt sem tudod, hogy kezdj hozzá? Ez a könyv segít elindulni. Miután kitaláltad, hogy miről szeretnél beszélni, tudj meg mindent a webes biztonságról, fürkészd ki a blogok és vlogok kulisszatitkait! Csak 10 fejezet választ el attól, hogy te is szuperprofi légy! A könyv tanácsait követve belőled is menő blogger vagy vlogger lehet!”

KIADÓ: TESSLOFF KIADÓ | KIADÁS ÉVE: 2019 | OLDALSZÁM: 64 | MŰFAJ: IFJÚSÁGI IRODALOM, ISMERETTERJESZTŐ | ILLUSZTRÁCIÓ: JOANNA KERR | FORDÍTÓ: MÁRALIGETI SÁRA

Egy számomra elég komoly előadásra készülök, így gondoltam, bemegyek a könyvesboltba, hátha a témámhoz, amivel végül is 5 éve foglalkozom, találok könyvet, irodalmat! Találtam, és legnagyobb meglepetésemre nem is akármilyet.

A könyv az ifjúsági irodalom részlegen található, mert fiataloknak, kamaszoknak írták, és ez engem meglepett, mármint, hogy egy ilyen tartalmú könyv gyerekeknek készült! Eszembe jutott az is, miért ne készülhetne nekik egy ilyen, jól körüljárt és fontos témáról szóló könyv. Annak ellenére, hogy minden fent van a neten, ez így kézzel fogható.

A kötet okosan felépített; rajzos illusztrációkkal, érthetően mutatja be: hogyan legyél blogger vagy vlogger.  

A könyv kötését spirálosan tervezték meg, ami tényleg menő.

A tartalom az alapoktól halad: a témaválasztástól a probléma kezeléséig.

35851.jpg

Minden lépés jól ki van dolgozva, ad jó tanácsokat, ötleteket, és nem rejti el, hogy minden teljesítmény mögött tanulás és munka rejlik.

Aminek én személy szerint nagyon örülök, hogy külön fejezetben magyarázza el a Netbiztonságot, mi osztható meg és mi nem, mit nevezünk cyberbullying-nak, és ezt kell kezelni, hogy szólunk egy felnőttnek!

Segít a kezdőknek a poszt szerkesztésben, a képbeállításban, ötleteket ad a blogoláshoz, vlogoláshoz, de még a podcast indításhoz is.

Tetszett, hogy leírja, 13 év alatt nem lehet regisztrálni szülői engedély nélkül egyetlen egy közösségi felületre sem. Bevonja a szülőket is a folyamatba, ami megnyugtató, nem csupán osztja az észt. A könyvben találhatóak még hasznos linkek, fontos fogalmak.

Nekem felnőttként is okozott meglepetést, adott sok jó ötletet, de meg is erősített nagyon sok mindenben!  

Egy dolgot hiányoltam a könyvből: nem adott feladatokat az olvasóinak, mert az a korosztály aki olvasni fogja, nagyon is nyitott lenne erre a lehetőségre, de bevallom, jó volt olvasni hasonló gondolatokat - amikkel én is nap mint nap találkozom - a világ másik oldalán élő írótól.

Ezt a könyvet ajánlom minden szülőnek, kamasznak, akiket érdekel a blogger és vlogger világ, illetve azoknak, akik szeretnének tanulni!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

Témák és ötletek bloggereknek

Vannak olyan bloggerek, akiknek zsigerből jönnek a cikkek a blogjára…de ez lehet, hogy csak a látszat!

Azok, aki rendszeresen írnak, tudják, hogyan kell előre dolgozni, tervezni, és tudatosan építik az irányt, amely mentén haladnak.  

De hogy lehet előre tervezni?

Egyrészt pontosan tudnod kell, miről szeretnél írni, mi az üzenete, hitvallása a blogodnak. Aminek alapján képes vagy felmérni a témák hosszúságát, kibontását, mélységét.

Sok workshopon elmondják, hogy találd meg a célt, amit el akarsz érni a blogolással, de ez nagyon nehéz, amikor valamit csak csinálgatsz.

Ezért szoktam azt kérni, hogy mielőtt elinditasz egy blogot, írj 25 cikk-címet, hogy lásd, milyen témában vagy igazán otthon!

Nagyon nagy feladat, tudom! De ha van 25 témád, akkor a blogod fél évre meg van töltve tartalommal, és arra már tudatosan lehet építkezni képekkel, kommunikációval.  

blog-buttons-characters-1591056.jpgEnnél a pontnál jönnek az ötletek.

Könyves területen, írók bemutatása, születésnapok, események bemutatása,  borítómustra, kritikák, műfajok top 5 listája, ajánlások, hogyan készült… itt már igazából az ötletek ott vannak előtted, csak tőled függ, mit kezdesz velük! Mint már írtam, a könyves terület ebből a szempontból erősen keretek közé van sorolva!

Azt is szoktam kérni, hogy ha már a témád meg van, mérd fel a piacot! Lásd kik vannak a “piacon”, kik azok, akik kiemelkedtek a teljesítményükkel, ők hogyan dolgoznak, mi az erősségük, mi a gyengeségük.

Sokan úgy gondolják, ez olyan, hogy lopják az ötleteket.

Pedig szerintem nem, mert jó tudni, milyen a piac, ha már be akarsz lépni rá.

Viszont akad olyan is, aki inkább megy a saját feje után, de kérdem én, arra neked tényleg van időd, hogy a magad kárán tanuld meg, és építs közösséget?

De - és itt nagyon fontos megemlíteni, hogy - a plagizálást minden szinten elítélem!

Volt rá nem egy példa a könyves berkeken belül, sőt mikor még kiadónál dolgoztam akkor is, hogy elkérnek “bloggerek” egy könyvet, létrehoznak rá egy alap blogot (mert ugye az csak pár kattintás!), és soha többet nem hallasz az emberről, se a könyvről. Volt olyan is, hogy összeollózott jó pár cikkeket, és mikor kiderült, az illető mindent törölt, és eltűnt. Tapasztaltam olyat is, hogy 500 karakteres kritikákat írtak, amiben benne volt a fülszöveg! Na az nem hogy nem kritika, de akkor a kiadó is az asztalra csap, és fekete listára teszi az illetőt, majd jön a hőbörgés, hogy “neki adtatok nekem meg nem!” Igen…

Amikor én kiadónál dolgoztam, mindenki akinek valaha volt köze a kiadóhoz recenzió terén készítettem egy átfogó táblázatot, és minden kritikát elolvastam, pontoztam. Akik a legmagasabb pontszámokat elérték, azokat külön listára tettem, hogy velük bármikor dolgozhatnak, mert megbízhatóak, jól írnak, sőt volt, hogy mondatokat emeltem ki, amit később használhattunk a közösségi kommunikációban. Nekik is reklám, a kiadónak is!

Itt nekem nem számított, hogy az illetőt hányan követik! Csak az, hogy kommunikálni tudjon a közösségével.

Miért?

Mert vásárolhatott az illető magának több tízezres követő bázist, ha csak 30 szívecskét kapott, és nem válaszolt a neki feltett kérdésekre. DE lehetett valakinek 600 követője, kapott a bejegyzések alá 100 szívecskét, és még párbeszédeket olvashattál a kommentekben. Ugye, hogy nem mindegy?

De én, hogy tudtam volna, kivel akarok dolgozni, ha nem ismerem a piacot, nem látom, hogy kik a szereplői?

Ha nem értem meg a piac működését - úgy hogy a könyves szféra ebből a szempontból nagyon is speciális terület -, akkor sosem értem meg a dinamikáját, és látom át, mit miért és hogyan tesznek! Nem mondom, hogy a kiadók részéről helyes, de ha működik, akkor használják a piacon szereplőket!

Mi történik?

Megkéred a könyvet, futár kihozza, és neked onnantól számítva van 30 napod átlagban, hogy megírd a kritikát, mert a kiadó ezt várja el tőled! Igen ám, de ha vizsgaidőszak közepén vagy, akkor hiába vannak határidők, nem biztos, hogy meg tudod írni! Ilyenkor sok blogger eltűnik, ahelyett hogy írna pár sort, hogy “bocsánat, most csúszni fogok, mert…

Elolvasni egy könyvet, sokak szerint egyszerű.

Persze, de írni is róla, már egy másik téma.

Én úgy szoktam, hogy jelölöm a szöveget mindenféle kiemelő matricával. Ha jó a könyv, szép színes lesz a végére, ha nem… akkor egy-egy darab lóg csak ki. Aztán mielőtt neki kezdek a könyvnek, már arról is írok, milyen benyomásaim vannak a borítóról, a könyvben vannak-e grafikák, miért örülök ennek a könyvnek, vártam-e vagy felkérést kaptam.

Ezek olyan információk, amivel mindenki találkozik, de te ezt meg is kaptad, akkor miért ne írnád le, és meg is van a bevezetés! Arról nem beszélve, hogy lehet, lesz valaki, aki akkor fog téged életében először olvasni! Mert aki bloggerkedik, az nem ír az íroasztalnak, a családnak, a haveroknak is, sőt magának sem, hanem mindenkinek!

Tárgyalás maga a könyv felépítése, szerkezete, a szereplők bemutatása, a cselekmény maga. Én ide teszek idézeteket, amik megfogtak, vagy ami miatt bennem mély benyomást keltett, és ezt ki akarom bontani az olvasónak.

Zárás vagyis befejezésként leírom, hogy nekem mit adott a könyv, és ami nagyon fontos, hogy ajánlom. Megpróbálom becélozni azokat, akiknek érdemes lehet elolvasni az adott könyvet. Egy szakácskönyvet nem ajánlok fiataloknak, de ajánlhatok olyanoknak, akiket érdekel a szakácsművészet világa, és az érdekes ízek….stb.

De ami a legfontosabb, hogy nagyon sokat kell írni, kommunikálni, hogy te biztosan tudd, merre van a célod… és mindez idő idő idő!

A siker nem pottyan az ember ölébe, azért szépen meg kell dolgozni… de erről a következő cikkemben írok majd.

VargAda

 

Bloggerkedés, és ami mögötte van.

Vannak olyan sztereotipiák, amiket szívesen húzunk a bloggerekre, miközben sokan nem tudják, milyen sok van mögötte, és milyen árat kell ahhoz fizetni, hogy a bloggerkedésből meg tudj élni, vagy elfogadjon a szakma.

Blogger és blogger között hatalmas különbségek vannak.

Más egy beauty, anyukás, apukás, kocsis, pénzügyekkel foglalkozó, és könyves blogger. Mindenki azért indítja a blogját, hogy megmutassa, mekkora tudása van, és azt megossza. De persze láttuk már ennek az ellenkezőjét is.

A mai világban nagyon könnyű blogot indítani, mert nem kell hozzá programozni, mert minden adott az ingyenes felületeken, gyakorlatilag csak kattintani kell. Viszont, ha komolyabban szeretnél felépíteni egy blogot / weboldalt, akkor nem árt, ha van olyan ismerősöd, aki beállít pár dolgot, widgetet.

Ha egy témában indítasz blogot, akkor nagyon tudni kell, pontosan mi az üzenet!

  • kiknek fog szólni?
  • miről fog szólni?

Ezek azért fontosak, mert ha nőknek szólnak a cikkeid, akkor olyan oldalon kell indítani a blogodat, ahol többen olvasnak nők. Ilyen felület lehet például a cafeblog felülete.

Ha inkább férfiaknak szóló, vagy komoly hangvételű témákról írsz, érdemes olyan felületeken indulnod, ami erre alkalmas, mint például az index blogja, a blog.hu

Nekem mind a két felületen volt blogom, sőt most is van, mert ki akartam próbálni, de végül a blog.hu mellett döntöttem, ahol nagyon sokféle témában írhatok.

Sokan támadják a blog.hu oldalt, mert már ki lehet emelni pénzért cikkeket. Szerintem ha valaki rossz tartalmat tesz fel, az “szar” is marad, vagyis, azért mert ki lehet emeleni, nem jelenti azt, hogy emiatt el is fognak köteleződni az olvasók feléd, mint blogger.

Nekem pénz nélkül kiemeltek cikkeket, sőt került ki az index főoldalára is néhány.

Itt arra akarok kilyukadni, nagyon fontos, hogy igényes és jó tartalmat adjál, mert ha nem teszed, nem fognak követni, és egy idő után elmegy a kedved az egésztől.

Tőlem rendszeresen megkérdezik, mi a jó blogger titka!

  • tudod, hogy ki vagy
  • tényleg utánanézel a tartalmadat érintő híreknek, újdonságoknak
  • rendszerbe tudod tenni, és nem veszi el az életedet
  • képes vagy a változásra, tanulásra
  • össze tudsz állítani a témádból legalább 25 cikket
  • tudod kezelni a negativ trollokat

Az első pontot azért tartom fontosnak, mert egy olyan világban élünk, ami hamis valóságot akar elhitetni az emberekkel a közösségi felületeken, és ez tud nagyon káros is lenni.

Tudnod kell különbséget tenni például a vásárolt követőkkel felépített bloggerek, és azok között, akiket valós emberek követnek.

Ismerned kell a határaid!

Én például sosem osztottam meg “cicis” képet, de még a gyerekemről sem olyat, amin felismerhető, mert ő egyszer fel fog nőni, és lehet, nem lesz büszke rám, hogy a Világnak mindent megmutattam az ő kis esetlen lépéseiből, vagy hisztijeiből, cukiskodásaiból… esetemben nem férnek bele a gyerek által eladott dolgok sem, ezért olyanokkal nem működöm együtt, akik gyerekről kérnek képet. Mert nem, és kész! Ez egy nagyon komoly határ például. alphabet-arts-and-crafts-blog-459688.jpg

Utána kell nézni a tartalmaknak, mert ez csak téged épít!

Ha van egy téma, amit igazán szeretsz, akkor nézzél utána mindennek.

Mi a Kildarával, a könyv keletkezésének történetét is feldolgoztuk, de készítettünk a témában illetékes emberekkel interjúkat a könyvkritikák mellett. Miért? Mert ez érdekli az embereket!

Tudni akarják, hogy születik egy könyv, hogyan lesz valaki író, miként lesz egy kéziratból könyv…stb.

De pont ebből az ötletből született meg anno az Országos Könyves Felmérésünk is, amit nulla forintból vittünk végig, 3 hónap alatt annyi adatunk lett, ami még most 3 év után is hoz témákat!

Ezért engem személy szerint sokan ilyen könyves gurunak tartanak, és ezt már nem tudom egyhamar levakarni magamról, ami nem is baj!

Rendszerbe tenni, és ne vegye el az életedet!

Ez nekem most éppen nagyon nehéz.

Amíg nem volt a gyermekem, addig gyakorlatilag hetente volt egy cikkem, kritikám. Mióta van a gyermek, és alig alszunk fogzás, betegség és egyéb dolgok miatt, erőm nem volt írni, sőt még a gépemet sem nyitottam ki soha. Mondják, ha nagyobb lesz, jobb lesz. Nem lett, mert akkor már öt is érdekelte, anya mit nyomkod, és miket nézeget.

Nálam megállt a tartalom fejlesztés, cserébe nagyon sok cégnek tartottam előadást arról, hogyan építhetnek fel jó közösségi kommunikációt és tartalmakat!

Az egyik hozta a másikat, mert ha írtam, akkor az eljutott a megfelelő emberekhez, ezért nagyon koncentráltan kezdtem el írni, először füzetbe, majd ha aludt a gyermek, gépre, és így újra lett egy rendszer az életemben, amivel újra fel tudtam venni a fonalat.

Képesnek lenni a változásra, tanulásra.

Én minden nap tanulok, figyelem az újdonságokat, hallgatok interjúkat, beszélgetek emberekkel, figyelek.

Ha szereted a hanganyagokat, érdemes hallgatni podcast csatornákat, nézni youtube videókat, olvasni fejlesztő könyveket, ami a témádhoz kapcsolható.

Ezt szerintem el is várják, lásd, sokan ki voltak borulva az blog.hu-s kiemeléseken, én egy hétig figyeltem a tartalmakat, hogyan változtak, mikre kell figyelni… és a nagy kiemelési lázban mégis főoldalig ugrott a cikkem, és hozott több ezer olvasót!

Itt azért megemlíteném, jó ha tudsz helyesen írni, ha nem, akkor olvastasd el másokkal is az írásodat. Nekem mind a mai napig van szerkesztőm, aki néha csak röhög, hogy mit írtam, és hogy alig volt benne hiba, de engem megnyugtat, és tudom, hogy ezért vállalhatom a felelősséget!

Össze tudsz állítani a témádból legalább 25 cikket?

Ez nagyon fontos, mert ha nem, akkor ne kezdj neki a blogolásnak.
Ha képes vagy erre, az általad felállított “tematika” az alapoktól kezdve segít téged abban, hogy előre tudj dolgozni, és ne kapkodva írogass! Lásd, honnan hová tartasz a témádban, lásd a saját fejlődésed!

Tudd kezelni a negatív kommenteket és trollokat!

Kedvenc témám, mert vannak emberek, akik a karosszékből rendkívül okosak, de ha visszakérdezel, két lehetőség lesz: 1. meglepődik, hogy valaki reagál, 2. még jobban osztja az észt.

Ezért bevezettem, hogy ha valaki beszól, ott röviden reagálok, és elmentem azt, amit írt, és egy külön posztban kiemelem a saját véleményemet. De volt olyan, hogy élőztem is, egy Kildarát ért együttes támadást követően. Rögtön csend lett. Mert tudtam, ki vagyok, tisztában voltam a történtekkel, képes voltam abban a pillanatban reagálni, és szembe menni az igazamért. Nem bántam meg, most is elérhető az oldalon, de lehet, ma ezt már nem tenném meg.

Ha érdekel a téma, kövesd a Facebook oldalam, és gyere el a Bajai Könyvtárba, mert ott erről bővebben mesélek majd!

VargAda



Ne osszál meg a gyerekedről mindent - veszélyesebb mint gondolod!

img_20190304_083700.jpgMa láttam az indexen egy cikket, ami nagyon felidegesített, ezért megint elmondom, amit mindig.

A gyerekeknek vannak jogaik, a szülőknek meg van felelőssége, mit oszt meg a gyerekéről.

Láttam már olyat anyukát, aki kitette a várost, ahol a gyerek vígan itta a Kubut, és még le is írta, mennyire imádja… Vagyis én megtudom általa, hogy melyik városban laknak, ha ismerem a környéket, akkor be is tudom lőni merre, és csak várni kell a megfelelő pillanatra, hogy egy Kubuval elcsalják, mikor nem figyel anyuka, mert a telefonon tölti fel az új képet a cuki gyerekéről… rettenetesen hangzik, ugye?

Pedig a beteg elme, csessze meg, így működhet, és így visznek el gyerekeket… és akkor az kinek a hibája lesz? Igen kedves szülő: a tiéd!

Ezerszer már leírtam, sőt el is mondtam, hogy a pedofil oldalak tartalmának FELÉT a gyerekek családjainak Facebook és egyéb közösségi oldalairól lopják el… a felét!!!

Vannak olyan programok, amik ezeket letöltik, és felteszik. Ez nem kitaláció!
Ez ennek a világnak a rákfenéje, amit csak úgy lehet megállítani, ha nem teszed fel fél percenként, hol és mit csináltok helymeghatározással, nem teszel fel félmeztelen képet, ha nem kürtölöd világgá, a te gyereked mekkora rajongója pl.: a Paw Patrol-nak...stb. Honnan tudják, hány éves a gyermek? Tegye fel a kezét, aki nem tett fel a gyerekéről szülinapi tortás, mosolygós képet… De ma olyan nyilvános posztot is láttam, hogy elkezdte a kislány az óvodát, jó hogy csak az utca nevét nem tette fel a szülő! A celebekről meg nem is beszélek, akik még pénzt is csinálnak abból, hogy mutogatják a gyereküket… na majd ők 15 év múlva néznek szembe azzal, mennyire nem volt okos dolog, de ez már tényleg nem az én felelősségem!

Abban hitben meg senki ne ringassa magát, hogy “csak a barátaim láthatják”, mert bármilyen oldalt fel lehet már törni, az fb meg a keresőbe is be tud dobálni képeket… megtörtént, van rá nem egy példa.
Nem veszélyes? Dehogynem!
Szólni kell, mert valahogy a mostani fiatal anyukák, apukák nem értik, mennyi veszélyt rejt az internet adta szabadság.

Védd meg a gyerekedet, és ne mutogasd, mert neki a családjára van szüksége, és nem arra, hogy ki és mit tudjon meg róla… gyerek, meg kell védened, mert most még meg tudod, de 16 évesen már lehet, hogy nem, viszont addigra meg már mutathatsz példát!!!

Ezeknek a gyerekeknek nagyon egyszerű az internet használata, beleszülettek, de a mostani szülőknek kutya kötelességük, hogy gondolkozzanak, és ne azért osszák meg a gyerekekről az információkat, mert unatkoznak, és érezni akarják, hogy élnek, fontosak a lájkok miatt. Kinek fontos, hogy kint legyen a gyerekről a kép, neked, neki, mindenkinek?

Miért ne tegyél ki felismerhető, félmeztelen, bántó, megalázó, őt kiszolgáltató, sérülékeny helyzetben ábrázoló fotót a gyerekedről?

  1. Nagyon veszélyes!
  2. Neki vannak jogai, amit bár nem tud érvényesíteni, de később számon kérhet téged, ha meglátja a róla készült képet, ami lehet nem miatta, hanem saját magad miatt került fel az internetre.
  3. Nem szabad elfeledni, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az végérvényesen ott is marad, és hogy onnan hova kerül, azt meg nem tudhatod!

Gondolkozz, mit teszel fel bárhová a gyerekedről!

VargAda