Még nyár elején meghívást kaptam a Boook Kiadó sajtó-eseményére, ahol ennek a nagyon kreatív, okoskönyvnek írójával is, és más anyukákkal is találkozhattunk. 

A két és fél éves gyermekem minden pillanatát élvezte, az utazástól, a néniktől, a gyerekektől, a szőlő-evésig, a könyvforgatásától az alkotásig. Minden volt. 

“Minden gyerek egy művész, a kérdés csak az, hogyan maradjon művész, ha már felnőtt.” 
Pablo Picasso

A könyv felépítése nagyon jó, van benne szakmai bevezető Gyurkó Szilviától, ahol megértjük, hogy a minőségi idő mindennél fontosabb a gyerek és a szülők között, és hogy erre a fajta figyelemre nekünk szülőknek nagyon oda kell figyelni ebben az információkkal és zajjal szennyezett világban. 

Megismerjük az írót is, és azt, hogyan is született meg ez a könyv. 

Nagyon tetszett, hogy leírták, hogyan kell használni ezt a könyvet, és kaptunk jelmagyarázatot is, melyik alkotáshoz kell szülő, hány éves kortól ajánlott, stb...majd találkozunk a módszertannal, és találkozunk a szent hármassal “kosz-káosz-katarzis”. Ez kell ahhoz, hogy megszülessen a saját világ, a kreatív én, és maga a szabadon alkotás. Ez volt az a pont, amikor engem kicsit elkapott a pánik, de erről kicsit később. 

Amiért ez a könyv biztosan sokat lesz nálunk forgatva, a természet szerepe, és az újrahasznosíthatóság fontossága. Annyi mindent dobunk ki, amiből lehet jó kis játékokat készíteni, hogy az döbbenet.

A férjem meg is jegyezte, hogy “nem kell ennyi mindent félretenni.” Értette ezalatt a kukoricás konzervdobozt, mikor rászóltam, hogy az még kell, meg a papír dobozra, amibe hozott a postás csomagot, a virágról maradt csomagolóanyagot, ami csodaszép színekben pompázott, a szívószálat, amivel lehet fújni a festéket, wc papír gurigák, tojástartó, műanyag dobozok, pukkanós müanyagfólia, reklámújságok, levelek, régi ruhák, és még sorolhatnám. Egy nagy papír táskába kezdtem el gyűjteni a hozzávalókat egy hónapon keresztül, mire elkezdtük ténylegesen használni a könyvet.

Igen ám, de ehhez meg kellett teremteni a helyet, ahol csak a gyermek játszhat. Nem kell folyton elpakolni. Vettem neki egy korának megfelelő asztalt, aminek az egyik oldalán alkotni lehet, a másik oldalán krétával rajzolni, és még fiókja is van, plusz két szék. Mivel a lányom még csak 3 éves, így kicsit be volt határolva, hogy mit tudunk megalkotni, mert ez a könyv inkább a 6 éves korosztály feletti gyermekeknek tud többet adni, de ami késik, az jön, vagyis a lányom is lesz 6 éves, és imádni fogja az ollóval való játékot, a ragasztgatást, a markerekkel való alkotást..stb. 

Fontos, hogy akkor alkotunk, amikor neki van hozzá kedve, és nem akkor, amikor nekem lenne rá időm. Rájöttem, hogy a leány imád festeni, nem csak papírra, hanem a kezeire, karjára. 

Amikor egy vihar miatt kidőlt a barackfánk, akkor rengeteg fát vágtunk össze, és megkértem a férjemet, hogy legyen pár hosszabb fa, amit nem használunk fel, mert milyen jó kis bunkert lehet építeni belőle a kertben. Bunker nem, de sátor lett belőle, ahová minden alvó állatot kivittünk napozni. Az “arcpárnát” elkezdtük, de paca párna lett belőle, majd legközelebb. Viszont az önarckép másként, a térbeli látásmóddal kapcsolatban - arcképet nem, de csodaszép képet tudtunk együtt alkotni, színes lett, és olyan, amilyet ő akart… ezért megérte, és emiatt ajánlom ezt a könyvet minden szülőnek. 

Viszont visszatérve a pánikra, mindenki készüljön fel a legnagyobb kupira, ami létezik, mert amikor belemelegedett a leány a nagy ragaszgatásba, meg a rajzolásba, akkor bizony minden a földön landolt, és óriási káosz alakult ki. Persze vannak nem ennyire nehéz alkotások, mert megtanulhatunk árnyékszínházat készíteni, vagy pecsét meséket gyártani, de kapunk ötleteket utazáshoz, ünnepekhez, minden olyan kalandhoz, aminek csak a fantázia szabhat határt. 

Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek, aki szeretne kézügyeskedni, de nincsen hozzá bátorsága, és azoknak, akik egyedi dolgokon keresztül akarják megtanítani a gyermeküket az alkotás varázsára. 

Nagyon köszönöm ezt az utazást, mert alkotni jó, alkotni kell, alkoss szabadon! 

VargAda