Nem akartam erről írni, de úgy érzem van létjogosultsága, ezért elmesélem nektek, milyen ha lebetegszel a koronavírussal kapcsolatban kihirdetett veszélyhelyzetben. 

Három hete köhögtem, ami esetemben nem meglepő, mert amíg nincs igazán hideg, vagy meleg, addig nálam ez gyerekkoromból maradt vissza. De kedden este nagyon rosszul voltam, és reggelre bebizonyosodott, hogy nincs mese orvoshoz kell mennem. Szájszárazság, reszketés, gyengeség, köhögés...Elmentem. 

Én voltam az első 7:50h-kor, ami soha nem fordult még elő, mert erre az időre már több nyugdíjas már ott szokott toporogni, és osztogatják egymásnak a számokat. Az orvos 8:40h-ra érkezett meg, de én annyira rosszul voltam, hogy el kellett feküdnöm a székeken, hogy ne ájuljak el. A rendelőben később összegyűlt idősebbek, összesúgtak a fejem felett, hogy miért nem hívtam inkább mentőt, mint hogy itt szenvedjek. Mire reagálhattam volna a doktornő behívott.

Köhögtem, ő felvette a szájmaszkot, gumikesztyűt. 

Elmondtam, hogy rosszul vagyok és nem is kételkedett, meghallgatta a tüdőmet, látta a leleteimet, hogy két hónapja voltam tüdőröntgenen majd megkérdezte, hogy voltam-e külföldön. 

Mondtam, hogy nem de találkoztam külföldiekkel. 

Elmondta, hogy mivel nem vagyok lázas, de vírusos felső légúti fertőzésem van ezért két hétre ki kell írnia, és nem kaphatok antibiotikumot. 

Miért? 

Mert most vagy kiderül, hogy tüdőgyulladása lesz, vagy sem, és ha belázasodik hívja a Szent László kórházat. 

Gyermek elkaphatja? 

Bármikor. Tüneti kezelést tudok adni, és egy papírra felírt 6 különböző gyógyszert, köptetőket és hazaküldött. 

Leforrázva értem haza, kezem lábaim remegtek, de használva józan eszemet rögtön beszéltem pár szakemberrel, akik megnyugtattak, hogy ne essek pánikba, kezdjem el a kezelést, és jobban leszek. 

Mit tehettem volna otthon? 

Első körben mindent lefertőtlenítettem, főleg a wc-t, kilincseket, lecseréltem az ágyneműket, és mindent kimostam. Kezdtem megnyugodni, de a bölcsiből a gyermek estére hasmenéssel rohangált vagy a bilire, vagy a wc-re. Oké, elkapta, és egy szülő jelezte is, hogy készüljünk mert a családon is át fog menni...megtörtént. Oké, újra ágynemű, törölköző, pizsama csere, mosás, fertőtlenítés. 

Másnap elkezdtem B-tervet készíteni.

• gyerekre ki fog vigyázni ha a bölcsi bezár - aznap még riogattak vele! 
• mi hogy fogunk közlekedni ha...
• mit kell venni, amikor..

Jött a felismerés, hogy a kocsim a munkahelyemnél maradt, a hétvégi elutazásunk óta. Összevakartam magam, férjem elvitt a kölyökkel, ahol összefutottam pár kollegával (én sálat tettem a szám elé, kézfertőtlenítővel a zsebembe, egy méteres távolságot betartva, váltottunk pár szót) és rá kellett döbbennem, hogy a Covid-19 közelebb van, mint gondolnánk.

Gondoljunk a taxisokra, az orvosi team-kel, a rendezvények visszavonásával, ami mindenkire és mindenre hatással van, így ránk is. Megkaptuk a protokollt, amit kötelezően be kell tartani. 

Nagyon tetszik, hogy most már sok cég nyitott a home-office tevékenységre, de sajnos abba nem gondoltak bele, hogy mi van akkor ha a gyermekkel kell otthon lenni...na erre nincsen tervem, meg nem is kell hogy legyen, mert most legfontosabb a saját és a családom egészsége. 

Milyen újdonságok jöttek az életünkbe, mióta beteg vagyok? 

• nincs puszi ölelés senkinek,
• nem megyünk olyan helyekre, ahol tényleg sokan vannak - bár megszakad a szívem, hogy a könyvfesztivál elmarad, de indokolt! 
• ezerszer szóltam a gyerekre, hogy “ha köhögsz tedd a szád elé a kezed” ami ma már úgy hangzik, “köhögjünk a könyökünknek” - igen mondhatnám, hogy könyökhajlatba, de a gyerekem 3 éves, örülök, hogy ezt érti. 
• “kézmosás, kézmosás, minden nap vár ránk”...mindig minden után: hazaérkeztünk, pisi után, kaja előtt, kaja után, játék után, séta után, alvás előtt, mindig, együtt és jó alaposan. 
• megszűrni minden hírt, 
• nem utazni idősebb rokonokhoz, 
• figyelni azokra a barátokra, akik a kritikus országokban élnek, 
• és nem pánikolni, mert azt bizony a gyermek rögtön lereagálja, és neki ezt még nem biztos, hogy értenie kell. 
• türelem mindenhez, mindenkihez leginkább magamhoz. 

Vigyázzatok magatokra, legyetek okosak, és mossatok kezet! 

VargAda