“Mindenkinek saját puszimanója van. Igen, neked is. Sejtelmed sem volt róla? Pedig van, méghozzá nem is akármilyen.

Ő az, aki minden este lecsúszdázik hozzád egy holdsugáron, és addig puszilgatja a szemhéjad, amíg az le nem csukódik. Sőt, akkor sem hagy magadra, ha elaludtál. Kinyitja neked Álomország egyik kapuját és vigyáz rád, amíg fel nem ébredsz.

Szívesen megismernéd közelebbről? Akkor rád vár ez a mesekönyv!”

KIADÓ: TAD | OLDALSZÁM: 52 | MEGJELENÉS ÉVE:2018 | ILLUSZTRÁTOR: NEMES TAKÁCH KATA

- Anya, puszi, puszi! - mondta a két éves lányom. Aztán mutatott a könyvre, amit tavaly decemberben kaptunk meg, de azóta gyakorlatilag beköltözött az életünkbe, és a lányom ágya mellé. Ha elvettem, reklamált, ha nem találta reggel, kikérte magának, így hiába akartam megírni a könyvkritikáját, nem ment. A könyvnek ott kellett lennie a feje feletti polcon, mert olyan nincs, hogy nem. Tényleg megszerette a mesét.

Eleinte mikor olvastam neki, játszott, néha odaszaladt, megnézte a képet, majd ment tovább. Ez azóta, hogy rendszeresen mesélek megváltozott...de ne rohanjunk ennyire előre!

Először is egy új szót kell megtanulnia mindenkinek: Puszimanók!

Tóth Anikó Dóra egy Olivia nevű kislány és anyukája szemén keresztül vezet be minket a puszimanók világába, ami nagyon izgalmas minden gyermeknek. Minden kis mese, pont elég, hogy megtudjuk, miért járnak felhő-ruhában, hogyan dolgoznak ezek a nagyon fontos kis lények, akik különben minden gyerek életében ott vannak. Össze vannak kötve, és ha a rosszcsont gyermek nem alszik, akkor bizony a puszimanója sem tud pihenni, ilyenkor az én lányom mindig elgondolkodik, és inkább lefekszik aludni… akkor nagyon hamar “kerülnek” este ágyba!

Nagyon kedvesen és okosan közelítették meg ezeknek az édes kis lényeknek az életre keltését, világát, úgy, hogy minden középpontjában az álmok vannak, és a gyermeki kíváncsiság. Minden olyan kérdésre válaszol a könyv, amit lehet, még az anyukák sem tudhatnak, viszont a könyv végére igazi puszimanó rajongóvá és ismerővé válhatunk; valamint kialakul a meséléssel szembeni mindennapi rutin.
Fürdés, alvás… nem kérem!
Fürdés, apa beviszi az ágyba, gyermek törökülésbe vágja magát, és kezében tartva a könyvet mondja: “anya, puszi, puszi!”, meseolvasás, amikor általában nekem dől, ásít, már dörzsöli a szemecskéit, majd alvás.

Szót kell még ejteni a grafikákról, amik Nemes Takách Katának köszönhetőek. Színesek, élénkek, szerethetővé teszik a Puszimanókat és a világukat. A lányom mindent mindig alaposan megnéz, és már mondja, ki kicsoda, mit csinál, és milyen felhőruhában van.

Ez a könyv segít az elalvásban, abban, hogy megértsék a jó és a rossz álmok jelentőségét, és ami a legfontosabb, a gyerekek biztonságban érzik magukat, mert rájuk a szüleiken kívül bizony mások is vigyáznak: a Puszimanók!

Ajánlom minden szülőnek, nagyszülőnek szeretettel!
VargAda