Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

KÖNYVKRITIKA: Shane Birley: Légy te is menő blogger és vlogger 10 lépésben!

2019. május 22. - VargAda

1596016_3.jpg“Érdekes mondanivalód van, amit másokkal is megosztanál? Blogolnál vagy vlogolnál, de azt sem tudod, hogy kezdj hozzá? Ez a könyv segít elindulni. Miután kitaláltad, hogy miről szeretnél beszélni, tudj meg mindent a webes biztonságról, fürkészd ki a blogok és vlogok kulisszatitkait! Csak 10 fejezet választ el attól, hogy te is szuperprofi légy! A könyv tanácsait követve belőled is menő blogger vagy vlogger lehet!”

KIADÓ: TESSLOFF KIADÓ | KIADÁS ÉVE: 2019 | OLDALSZÁM: 64 | MŰFAJ: IFJÚSÁGI IRODALOM, ISMERETTERJESZTŐ | ILLUSZTRÁCIÓ: JOANNA KERR | FORDÍTÓ: MÁRALIGETI SÁRA

Egy számomra elég komoly előadásra készülök, így gondoltam, bemegyek a könyvesboltba, hátha a témámhoz, amivel végül is 5 éve foglalkozom, találok könyvet, irodalmat! Találtam, és legnagyobb meglepetésemre nem is akármilyet.

A könyv az ifjúsági irodalom részlegen található, mert fiataloknak, kamaszoknak írták, és ez engem meglepett, mármint, hogy egy ilyen tartalmú könyv gyerekeknek készült! Eszembe jutott az is, miért ne készülhetne nekik egy ilyen, jól körüljárt és fontos témáról szóló könyv. Annak ellenére, hogy minden fent van a neten, ez így kézzel fogható.

A kötet okosan felépített; rajzos illusztrációkkal, érthetően mutatja be: hogyan legyél blogger vagy vlogger.  

A könyv kötését spirálosan tervezték meg, ami tényleg menő.

A tartalom az alapoktól halad: a témaválasztástól a probléma kezeléséig.

35851.jpg

Minden lépés jól ki van dolgozva, ad jó tanácsokat, ötleteket, és nem rejti el, hogy minden teljesítmény mögött tanulás és munka rejlik.

Aminek én személy szerint nagyon örülök, hogy külön fejezetben magyarázza el a Netbiztonságot, mi osztható meg és mi nem, mit nevezünk cyberbullying-nak, és ezt kell kezelni, hogy szólunk egy felnőttnek!

Segít a kezdőknek a poszt szerkesztésben, a képbeállításban, ötleteket ad a blogoláshoz, vlogoláshoz, de még a podcast indításhoz is.

Tetszett, hogy leírja, 13 év alatt nem lehet regisztrálni szülői engedély nélkül egyetlen egy közösségi felületre sem. Bevonja a szülőket is a folyamatba, ami megnyugtató, nem csupán osztja az észt. A könyvben találhatóak még hasznos linkek, fontos fogalmak.

Nekem felnőttként is okozott meglepetést, adott sok jó ötletet, de meg is erősített nagyon sok mindenben!  

Egy dolgot hiányoltam a könyvből: nem adott feladatokat az olvasóinak, mert az a korosztály aki olvasni fogja, nagyon is nyitott lenne erre a lehetőségre, de bevallom, jó volt olvasni hasonló gondolatokat - amikkel én is nap mint nap találkozom - a világ másik oldalán élő írótól.

Ezt a könyvet ajánlom minden szülőnek, kamasznak, akiket érdekel a blogger és vlogger világ, illetve azoknak, akik szeretnének tanulni!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

Témák és ötletek bloggereknek

Vannak olyan bloggerek, akiknek zsigerből jönnek a cikkek a blogjára…de ez lehet, hogy csak a látszat!

Azok, aki rendszeresen írnak, tudják, hogyan kell előre dolgozni, tervezni, és tudatosan építik az irányt, amely mentén haladnak.  

De hogy lehet előre tervezni?

Egyrészt pontosan tudnod kell, miről szeretnél írni, mi az üzenete, hitvallása a blogodnak. Aminek alapján képes vagy felmérni a témák hosszúságát, kibontását, mélységét.

Sok workshopon elmondják, hogy találd meg a célt, amit el akarsz érni a blogolással, de ez nagyon nehéz, amikor valamit csak csinálgatsz.

Ezért szoktam azt kérni, hogy mielőtt elinditasz egy blogot, írj 25 cikk-címet, hogy lásd, milyen témában vagy igazán otthon!

Nagyon nagy feladat, tudom! De ha van 25 témád, akkor a blogod fél évre meg van töltve tartalommal, és arra már tudatosan lehet építkezni képekkel, kommunikációval.  

blog-buttons-characters-1591056.jpgEnnél a pontnál jönnek az ötletek.

Könyves területen, írók bemutatása, születésnapok, események bemutatása,  borítómustra, kritikák, műfajok top 5 listája, ajánlások, hogyan készült… itt már igazából az ötletek ott vannak előtted, csak tőled függ, mit kezdesz velük! Mint már írtam, a könyves terület ebből a szempontból erősen keretek közé van sorolva!

Azt is szoktam kérni, hogy ha már a témád meg van, mérd fel a piacot! Lásd kik vannak a “piacon”, kik azok, akik kiemelkedtek a teljesítményükkel, ők hogyan dolgoznak, mi az erősségük, mi a gyengeségük.

Sokan úgy gondolják, ez olyan, hogy lopják az ötleteket.

Pedig szerintem nem, mert jó tudni, milyen a piac, ha már be akarsz lépni rá.

Viszont akad olyan is, aki inkább megy a saját feje után, de kérdem én, arra neked tényleg van időd, hogy a magad kárán tanuld meg, és építs közösséget?

De - és itt nagyon fontos megemlíteni, hogy - a plagizálást minden szinten elítélem!

Volt rá nem egy példa a könyves berkeken belül, sőt mikor még kiadónál dolgoztam akkor is, hogy elkérnek “bloggerek” egy könyvet, létrehoznak rá egy alap blogot (mert ugye az csak pár kattintás!), és soha többet nem hallasz az emberről, se a könyvről. Volt olyan is, hogy összeollózott jó pár cikkeket, és mikor kiderült, az illető mindent törölt, és eltűnt. Tapasztaltam olyat is, hogy 500 karakteres kritikákat írtak, amiben benne volt a fülszöveg! Na az nem hogy nem kritika, de akkor a kiadó is az asztalra csap, és fekete listára teszi az illetőt, majd jön a hőbörgés, hogy “neki adtatok nekem meg nem!” Igen…

Amikor én kiadónál dolgoztam, mindenki akinek valaha volt köze a kiadóhoz recenzió terén készítettem egy átfogó táblázatot, és minden kritikát elolvastam, pontoztam. Akik a legmagasabb pontszámokat elérték, azokat külön listára tettem, hogy velük bármikor dolgozhatnak, mert megbízhatóak, jól írnak, sőt volt, hogy mondatokat emeltem ki, amit később használhattunk a közösségi kommunikációban. Nekik is reklám, a kiadónak is!

Itt nekem nem számított, hogy az illetőt hányan követik! Csak az, hogy kommunikálni tudjon a közösségével.

Miért?

Mert vásárolhatott az illető magának több tízezres követő bázist, ha csak 30 szívecskét kapott, és nem válaszolt a neki feltett kérdésekre. DE lehetett valakinek 600 követője, kapott a bejegyzések alá 100 szívecskét, és még párbeszédeket olvashattál a kommentekben. Ugye, hogy nem mindegy?

De én, hogy tudtam volna, kivel akarok dolgozni, ha nem ismerem a piacot, nem látom, hogy kik a szereplői?

Ha nem értem meg a piac működését - úgy hogy a könyves szféra ebből a szempontból nagyon is speciális terület -, akkor sosem értem meg a dinamikáját, és látom át, mit miért és hogyan tesznek! Nem mondom, hogy a kiadók részéről helyes, de ha működik, akkor használják a piacon szereplőket!

Mi történik?

Megkéred a könyvet, futár kihozza, és neked onnantól számítva van 30 napod átlagban, hogy megírd a kritikát, mert a kiadó ezt várja el tőled! Igen ám, de ha vizsgaidőszak közepén vagy, akkor hiába vannak határidők, nem biztos, hogy meg tudod írni! Ilyenkor sok blogger eltűnik, ahelyett hogy írna pár sort, hogy “bocsánat, most csúszni fogok, mert…

Elolvasni egy könyvet, sokak szerint egyszerű.

Persze, de írni is róla, már egy másik téma.

Én úgy szoktam, hogy jelölöm a szöveget mindenféle kiemelő matricával. Ha jó a könyv, szép színes lesz a végére, ha nem… akkor egy-egy darab lóg csak ki. Aztán mielőtt neki kezdek a könyvnek, már arról is írok, milyen benyomásaim vannak a borítóról, a könyvben vannak-e grafikák, miért örülök ennek a könyvnek, vártam-e vagy felkérést kaptam.

Ezek olyan információk, amivel mindenki találkozik, de te ezt meg is kaptad, akkor miért ne írnád le, és meg is van a bevezetés! Arról nem beszélve, hogy lehet, lesz valaki, aki akkor fog téged életében először olvasni! Mert aki bloggerkedik, az nem ír az íroasztalnak, a családnak, a haveroknak is, sőt magának sem, hanem mindenkinek!

Tárgyalás maga a könyv felépítése, szerkezete, a szereplők bemutatása, a cselekmény maga. Én ide teszek idézeteket, amik megfogtak, vagy ami miatt bennem mély benyomást keltett, és ezt ki akarom bontani az olvasónak.

Zárás vagyis befejezésként leírom, hogy nekem mit adott a könyv, és ami nagyon fontos, hogy ajánlom. Megpróbálom becélozni azokat, akiknek érdemes lehet elolvasni az adott könyvet. Egy szakácskönyvet nem ajánlok fiataloknak, de ajánlhatok olyanoknak, akiket érdekel a szakácsművészet világa, és az érdekes ízek….stb.

De ami a legfontosabb, hogy nagyon sokat kell írni, kommunikálni, hogy te biztosan tudd, merre van a célod… és mindez idő idő idő!

A siker nem pottyan az ember ölébe, azért szépen meg kell dolgozni… de erről a következő cikkemben írok majd.

VargAda

 

Ne osszál meg a gyerekedről mindent - veszélyesebb mint gondolod!

img_20190304_083700.jpgMa láttam az indexen egy cikket, ami nagyon felidegesített, ezért megint elmondom, amit mindig.

A gyerekeknek vannak jogaik, a szülőknek meg van felelőssége, mit oszt meg a gyerekéről.

Láttam már olyat anyukát, aki kitette a várost, ahol a gyerek vígan itta a Kubut, és még le is írta, mennyire imádja… Vagyis én megtudom általa, hogy melyik városban laknak, ha ismerem a környéket, akkor be is tudom lőni merre, és csak várni kell a megfelelő pillanatra, hogy egy Kubuval elcsalják, mikor nem figyel anyuka, mert a telefonon tölti fel az új képet a cuki gyerekéről… rettenetesen hangzik, ugye?

Pedig a beteg elme, csessze meg, így működhet, és így visznek el gyerekeket… és akkor az kinek a hibája lesz? Igen kedves szülő: a tiéd!

Ezerszer már leírtam, sőt el is mondtam, hogy a pedofil oldalak tartalmának FELÉT a gyerekek családjainak Facebook és egyéb közösségi oldalairól lopják el… a felét!!!

Vannak olyan programok, amik ezeket letöltik, és felteszik. Ez nem kitaláció!
Ez ennek a világnak a rákfenéje, amit csak úgy lehet megállítani, ha nem teszed fel fél percenként, hol és mit csináltok helymeghatározással, nem teszel fel félmeztelen képet, ha nem kürtölöd világgá, a te gyereked mekkora rajongója pl.: a Paw Patrol-nak...stb. Honnan tudják, hány éves a gyermek? Tegye fel a kezét, aki nem tett fel a gyerekéről szülinapi tortás, mosolygós képet… De ma olyan nyilvános posztot is láttam, hogy elkezdte a kislány az óvodát, jó hogy csak az utca nevét nem tette fel a szülő! A celebekről meg nem is beszélek, akik még pénzt is csinálnak abból, hogy mutogatják a gyereküket… na majd ők 15 év múlva néznek szembe azzal, mennyire nem volt okos dolog, de ez már tényleg nem az én felelősségem!

Abban hitben meg senki ne ringassa magát, hogy “csak a barátaim láthatják”, mert bármilyen oldalt fel lehet már törni, az fb meg a keresőbe is be tud dobálni képeket… megtörtént, van rá nem egy példa.
Nem veszélyes? Dehogynem!
Szólni kell, mert valahogy a mostani fiatal anyukák, apukák nem értik, mennyi veszélyt rejt az internet adta szabadság.

Védd meg a gyerekedet, és ne mutogasd, mert neki a családjára van szüksége, és nem arra, hogy ki és mit tudjon meg róla… gyerek, meg kell védened, mert most még meg tudod, de 16 évesen már lehet, hogy nem, viszont addigra meg már mutathatsz példát!!!

Ezeknek a gyerekeknek nagyon egyszerű az internet használata, beleszülettek, de a mostani szülőknek kutya kötelességük, hogy gondolkozzanak, és ne azért osszák meg a gyerekekről az információkat, mert unatkoznak, és érezni akarják, hogy élnek, fontosak a lájkok miatt. Kinek fontos, hogy kint legyen a gyerekről a kép, neked, neki, mindenkinek?

Miért ne tegyél ki felismerhető, félmeztelen, bántó, megalázó, őt kiszolgáltató, sérülékeny helyzetben ábrázoló fotót a gyerekedről?

  1. Nagyon veszélyes!
  2. Neki vannak jogai, amit bár nem tud érvényesíteni, de később számon kérhet téged, ha meglátja a róla készült képet, ami lehet nem miatta, hanem saját magad miatt került fel az internetre.
  3. Nem szabad elfeledni, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az végérvényesen ott is marad, és hogy onnan hova kerül, azt meg nem tudhatod!

Gondolkozz, mit teszel fel bárhová a gyerekedről!

VargAda

 

KÖNYVKRITIKA: Dudás Diána - Az én szcientológia sztorim

dudasdiana.jpgAmióta képes vagyok beszélni életem elmúlt öt évéről, amit a szcientológiában töltöttem, két kérdést mindig feltesznek.
“A két diplomáddal hogyan vehetted be ezt a marhaságot?”
Ezért született meg ez a könyv: úgy éreztem, azzal, ha az elejétől a végéig elmesélem az egész történetet, őszinte és teljes választ tudok adni nemcsak erre a kérdésre, de például arra is, hogy: Milyen vallás az, ahol a pénz az Isten? Milyen közösség az, ahol ha bajba kerül az egyik hívő (és nincs pénze), akkor magára hagyják? Hogyan szippantja be a rendszer az áldozatait, és forgatja ki mindenükből őket? Mi a szcientológia valójában, és van-e ellenszere?
“Nem félsz, hogy ebből valami bajod lesz?”
Nem, már nem félek. Féljenek azok, akik másik reményeit, vágyait, illúzióit és jóindulatát kihasználva tönkreteszik őket lelkileg és anyagilag egyaránt.

KIADÓ: CLARUS ANIMUS ALAPÍTVÁNY | OLDALSZÁM: 354 | MEGJELENÉS: 2019. | MŰFAJ: ÉLETRAJZ, ÉLETMÓD

Dudás Diána könyve számomra döbbenet. Egyrészt, hogy ez megtörténhetett, és csak ennyivel megúszta (!). Másrészt, aki anno a Blaha Lujza környékén lakott, az bizony hamar megtudta, mi is az a Szcientológiai Egyház - aminek sosem volt köze semmilyen valláshoz.
Én miattuk kezdtem el füllhallgatóval közlekedni az utcán, mert ha nem volt rajtam, egyszerűen bármiért képesek voltak leszólítani: “szép a táskád; nem ismerlek valahonnan?; figyelj, nem te hagytad el ezt a szórólapot?” - hasonlókkal, és gátlástalanul akartak bárkivel beszélgetni, “toborozni”. Anyukám már akkor arra tanított, hogy nem kell mindenkivel jóban lenni, főleg nem azzal a “szektás” bandával.

Egyszer azért belefutottam egy srácba, aki miatt még rá is vettem magam, hogy kitöltöm a 100 kérdéses felmérőjüket, és még laktam is vele 2 hétig - amíg nem volt víz a lakásomban. Régebben még az Org-ban voltak olyanok, akik az amerikai rendszerben éltek, így én mentem dolgozni, mire ő beesett az ajtón, megitta a cal-mag-os italát, és eldőlt, mire én hazaértem, ő ment be “dolgozni”. Aztán egyszer csak be kellett vele mennem egy beszélgetésre, és hála a jó égnek nem nagyon akarták, hogy a csapatuk tagja legyek, de hogy miért, azt csak Diána könyvéből lett számomra világos. Viszont cserébe a srácot megkérték, hogy szakítsa meg velem minden kapcsolatát, mert nem vagyok megfelelő számukra. Még találkoztunk párszor, amikor bocsánatot kért, hogy ki fog lépni az életemből, de ő elkötelezett a szervezet felé, mert ha nincs a szcientológia, ő biztosan még mindig drogos lenne és féktelenül elbulizta volna az életét. Évekkel később megtudtam, hogy egy szci lányt vett el feleségül, és együtt haladnak a Clear állapot felé. De volt/van olyan nyelviskola, akik a L. Ron Hubbard féle oktatási módszerre alapozták a nyelvtanítást, és sikereket értek el - de ez persze csak olyanoknak tűnt fel, akik valaha láttak már szcientológiai könyvet!

Ebből lehet, hogy sok mindent nem értett az olvasó.

Én is csak azért tudom, mert érdekelt, de a történtek után hajlandó voltam időt szánni arra, hogy többet tudjak meg az “egyházról”. De nem tudtam meg akkoriban fele annyit sem, mint ma Dudás Diána: Az Én Szcientológia sztorim könyvéből. A könyv maga nagyon stílusos, elegáns és teljesen alkalmazkodik a témájához. A borítón található okleveleket is, amiket összetépett, fontos pillanatként örökítette meg az író.

Nyomon követheti az olvasó, ahogy belép a rendszerbe, majd fanatikussá válik, hogyan hiszi el - két diplomával -, hogy neki ebből lehet olyan tudása, amiért képes iszonyatos összegeket költeni, miként találkozik a belső besúgó rendszerrel, az emberi irigységgel, majd zárkózik el az addig felépített világától, törik meg, hoz rossz döntéseket, uralja el az életét a pánikroham, és miként zárja le végleg 5 évét a szcientológiával.

Megismerkedünk mélyebben a rendszer pénzéhességével, hogy bármi áron talpon tudjon maradni a világ minden pontján, és juttat vissza a belső munkatársaknak is. Érzéketlen de hatékony etikai módszerekkel törik meg az összes áldozat életet, akik az útjukba kerülnek, könyörület és érzések nélkül.

A rendszer hatékonyan és okosan van felépítve, amibe például nem fér bele a gyermek, vagyis ha igen, akkor így:
“...azt gondolják, a gyerekeket is ugyanúgy kell kezelni, mint a felnőtteket, és úgy kell velük bánni, hiszen ők ugyanolyan lények, mint a felnőttek, csak kisebb a testük.

Erről azért Maria Montessori-nak nagyon eltérő véleménye lenne.

Az idő haladtával azért Diána maga is látta, majd fel is fogta, hogy sok minden csak attól függött, hogy mennyi pénze van, mert akkor hamar elérhetett a megfelelő szintre, előrébb vették a sorban, és abban a pszichológiai állapotban, amibe kerülnek a hozzá hasonló emberek, képesek voltak bármire. Bármire!
De arra is rájött, hogy ha nem lesz “biorobot”, akkor neki nagyon nehéz dolga lesz, és persze mindennek következményei voltak.

“...és volt saját véleményem a dolgokról. Ez a szcientológiában senkinek nem tetszett, hiszen itt engedelmes és személyiségében azonos lényeket akarnak létrehozni, akiket lehet irányítani.”

Olvashattunk tehát ebben a könyvben az emberi gyarlóságról, végtelen nagy érzéketlenségről, ami nálam nagyon kiverte a biztosítékot, és ami miatt be is csuktam a könyvet pár percre. Diána nagymamája agyvérzést kapott, és normális esetben ilyenkor egy normális ember próbál kedves szót szólni a kiborult társa felé… de nem a szcientológiában:
- “...lehet, hogy eljött az ideje, hogy lecserélje a testét.
Én biztosan megfojtottam volna azt, aki ilyet mondott volna...de a döbbenet az, hogy ezt tényleg vigasztalásnak szánhatta az, aki ott segíteni próbált.

 Ez a könyv hatalmas tanulságokat mesél el, a gyanútlan néhol nagyon naivnak tűnő olvasónak, aki nem hiszi el amit olvas, mert annyira szürreális. De egy olyan zárt és tiltásokkal teli közösségben még az is megtörténhet, amire legvadabb álmunkban sem gondolnánk. Tűpontosan értjük meg, miért megy tovább a tanfolyamokkal, látjuk, hogy milyen változásokkal kell szembenéznie, és hogy ábrándul ki a rendszerből, emberekből, végül a saját magába vetett hitéből.

A könyv magával ragadó, és tényleg bátran sorolható a nem lehet letenni kategóriába.
Egyetlen egy hibája van szerintem, amit Diána a közösségi oldalán rendszeresen megmutat, és szerintem egy ilyen életrajzi könyvbe bele lehet tenni: a képek!

Ezt a könyvet ajánlom annak, akit érdekel a szcientológia; meg akarja érteni a rendszert, és elkerülni azt!

VargAda

...és, hogy én miért nem feleltem meg az “egyháznak”?
Mert túl sok médiában dolgozó barátom van...hála a jó égnek!

KÖNYVKRITIKA: ACSAI ROLAND - PILLANGÓKISASSZONY

pillangokiasasszony.jpgKicsi-szív és Kicsi-kard szerelme gyümölcseként megszületik Pillangó, a gyönyörű lány. Felcseperedve, szülőfaluját elhagyva Pillangó gésának szegődik a gonosz Goróhoz, majd beleszeret a Nyugatról érkezett katonába, Pinkertonba. De a fess fiatalember nem az, akinek mutatja magát, és a romantikus mese hamar drámai fordulatot vesz.

A Pillangókisasszony szomorú, mégis felemelő története a varázslatos Japán kulisszái közé vezeti olvasóját. Giacomo Puccini operáját Acsai Roland ihletett tolla dolgozta át a gyerekek számára, a finom illusztrációk Szimonidesz Hajnalka keze munkáját dicsérik. A CD-mellékleten a zenemű részletei csendülnek fel.                  

KIADÓ: HOLNAP KIADÓ / OLDALSZÁM: 80 / KIADÁS ÉVE: 2019 / MŰFAJ: SZÉPIRODALOM

Acsai Roland megtisztelő felkérésének tettem eleget, mikor elfogadtam, hogy bemutatom nektek legújabb kötetét, a Pillangókiasszonyt. És milyen csodálatos történettel lettünk gazdagabbak! Amikor megérkezett a könyv, nem gondoltam, hogy egy ilyen remek történetet olvashatok, és mutathatok meg a kislányomnak.

Én az operát ismertem, de mégis öröm volt olvasni magát a könyvet, és itt meg kell említeni Szimonidesz Hajnalka csodaszép illusztációit. A rajzok nem csak az opera és a történet hangulatát adták vissza, hanem Japán varázslatos világát is.

A történet Puccini operájának feldolgozása, és aminek én nagyon örülök, hogy gyerekek számára is érthető nyelvezettel értelmezhető. A szomorú történet mélypontjai megfelelően lettek kezelve, elmagyarázva a gyerekek szintjéhez mérten. A történet lényege a felemelő érzést is úgy adja át, hogy érthető legyen minden korosztály számára. A szereplőkkel tudunk azonosulni, kicsit megismerjük, megértjük, hogy miért lettek olyanok amilyenek, hogyan változnak meg és át a történet folyamán. Nagyon megfogott, és a zenével együtt katartikus élményt ad. A mese végén mégis van egy nagyon erős felemelő érzés, ami miatt mégsem válunk végtelenül szomorúvá. Nagyon szép érzésvilágot élhetünk meg, lapról lapra.

Nagyon nehéz átadni ennek a történetnek a teljes érzésvilágát, mert rendkívül összetett, mint maga az opera, de ezt nagyon jól oldotta meg az író és az illusztrátor.  

A kislányom nagyon lelkesen lapozgatta át, és mivel imádja a pillangókat, rögtön kérdezte, mi micsoda a képeken, “miért szomorú a néni, miért alszik”, majd a könyv végén “mi az a CD”? A CD-t betettük, de Puccini operája és annak hangulata megijesztette, így azt csak én hallgattam meg, mikor már ő aludt.

Én ezt a kötetet inkább kicsit idősebb gyerekek számára, valamint felnőtteknek egyaránt merem ajánlani. Opera-kedvelőknek pedig egyenesen kötelező!

Olvassátok és hallgassátok szeretettel:
VargAda

Leaving Neverland, ahogyan én láttam!

Nem vagyok filmkritikus, és ezt a bejegyzést nem is ennek szánom, de nem lehet elmenni a James Safechuck és Wade Robson életéről szóló 4 órás film mellett anélkül, hogy ne hagyjon az emberben valamilyen rossz érzést, főleg hogy a középpontban Michael Jackson áll

A világ fel van háborodva, hogyan lehet meggyalázni Michael Jackson - továbbiakban MJ - munkásságát ezzel a filmmel. A helyzet viszont az, hogy sem a munkásságát, sem az életművét nem gyalázta meg senki, csak megmutatták, mi volt a jól felépített marketing-gépezet és arc mögött, ha hihetünk mindannak, amit láthattunk.

Én azon kislányok közé tartoztam, akiknek volt MJ poszter a falán, aki megtanulta a dalait, aki a balett és jazzbalett pályafutásomat simán lecseréltem hip hop műfajra, mikor megláttam a Bad koreográfiáját, hiszen meg tudtam tanulni, minden mozdulatát ismertem. Később olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy MJ egyik koreográfusától is tanulhattam, és gyakorlatilag 16 éves koromig a tánc volt az életem középpontja, és MJ a követendő példa.

Fontos, hogy a véleményemmel nem kommentháborút akarok elindítani, csak elmondani egy erős véleményt!

Gyerekként - sajnos magam is bántalmazó közegből érkezvén -, láttam, mit jelent a gyerekek ellen elkövetett erőszak, így azt nem kellett elmagyaráznia senkinek, de a molesztálás fogalmához már kellett felnőtt, aki elmondta, miért rossz, és nem helyes. Akkor még nem voltak olyan fogalmak, hogy “bugyi-szabály”, amit ma már minden szülőnek meg kell tanítania a gyerekének, már kiskorában.

Volt egy barátnőm, aki évekkel később, mikor már nem lakott a szüleivel, elmesélte, hogy mindig örült, ha nálunk aludhatott, és én ezt annyira nem értettem, hogy ez neki miért volt fontos, s visszakérdeztem:
-  Miért?
- Mert akkor volt egy nyugodt estém. - Aztán elmondta, hogy a nagyapja rendszeresen molesztálta: - Képzeld el, hogy életed első igazi orgazmusa a nagyapádhoz köthető.
-
Miért nem szóltál?
-
Mert nem hitték el, a saját anyám hallotta, és becsukta az ajtót, hogy legyünk halkabbak. - soha többet nem beszéltünk erről.

A lány, ahogy lehetett, meglépett otthonról, és ma már egy másik országban él, szerelmével.

Sajnos nem egy ilyen történetről tudok, nem egy gyerek kért segítséget a saját szüleitől, akik azt mondták nekik, “túl nagy a fantáziád”, hiszen maguk sem tudták, akarták elfogadni, hogy a hőn szeretett rokonuk / ismerősük / a család barátja / mit tett, így maradt az áldozathibáztatás, és a “hazudós a gyerek” jelző, pedig ez nem ilyen egyszerű.

Tegyük helyre, mit is jelentenek a fogalmak:

Abúzus: A visszaélés általános, (jogilag vagy erkölcsileg) elítélő kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra –, amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. Személyekkel kapcsolatban főleg az, ha valaki beosztásával, hatalmával, erejével, kapcsolataival vagy egyéb lehetőségeivel él úgy, hogy ezzel mások testi-lelki egészségét, jólétét, biztonságát, jogait vagy életét veszélyezteti. Tárgyakkal kapcsolatban a helytelen, nem rendeltetésszerű használat számít visszaélésnek (abúzusnak). Jellegénél fogva többnyire titokban történik, és nem ritkán bűncselekmény.

Molesztálás: zaklat, háborgat, kellemetlenkedik, alkalmatlankodik, terhére van, nyakán van, nem hagy nyugton; kikezd, erőszakoskodik (nővel), megkörnyékezi.

Pedofil az a felnőtt személy, aki a gyermekek iránt érez szexuális vágyat.

A szexuális ragadozók nem véletlenszerűen választják ki az áldozatukat: a lehető legkönnyebben akarják elvenni azt, amire szükségük van. Éppen ezért vannak támadási forgatókönyvek, amiknek vannak közös pontjaik.

A film után bennem azt hiszem, hogy összetört az MJ mítosz.

neverland.jpeg

De miért fontos a LEAVING NEVERLAND film?

Amikor elkezdtem nézni, nem tűnt hitelesnek addig a pontig, amíg meg nem jelentek anyukák, testvérek, a második részben a feleségek.

A filmben bebizonyosodik, hogy a pénz, a hatalom és a hírnév mennyire tudja elvenni mindenki eszét egy akkora legenda előtt mint, MJ. Aki olyan legenda volt a saját idejében, hogy azt a mai gyors internet és azonnali információcsere miatt nem is érthetik meg a mai tinik.

michael-jackson-documentary-leaving-neverland-reveals-king-of-pop-_performed.jpg

James Safechuck egy Pepsi reklám forgatásakor találkozott MJ-vel, és a reklámban szereplő reakció az igazi reakció volt, amikor először találkoztak. Akkor James anyja már a 11-dik percben közli velünk, amit Karen, MJ sminkese “mondott”: hogy MJ szereti a 9 éves fiúkat, és ettől ő nem érezte magát kényelmesen!. Nekem, ott abban a pillanatban nem is tűnt fontosnak ez a mondat, csak amikor befejeztem az egész filmet. MJ környezete lehet, hogy valamit tudott. Majd felmerültek a kérdések: ők miért nincsenek a filmben? Miért nem kérdezték meg a családot, barátokat, ott dolgozó személyeket, közvetlen személyzetet, akár Karent?

Wade Robsonnal kapcsolatban voltak/vannak fenntartásaim, de a negyedik óra végére megértettem, miért hazudott és védte meg MJ-t. De minden magyarázat ellenére, bennem vele kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel.

Őszinte reakciók voltak mindenki részéről. Meséltek arról, milyen érzés volt “kiválasztottnak” lenni, miért volt jó a legenda mellett élni. Rajongásig szerették, és ragaszkodtak hozzá, ahhoz is, hogy minden áron ott maradhassanak a közelében; hogyan kerültek az ágyába, hogy akarták boldoggá tenni, majd tartották magukban a titkokat. Érezhető volt, hogy mekkora törést okozott nekik, mikor le lettek “cserélve” egy másik fiúra. Meséltek az első botrányt követően a kihallgatásokról, az emberek, szüleik hogyan kérdezgették őket, és ők szemrebbenés nélkül hazudtak éveken keresztül mindenkinek, hogy védjék az ő “Istenüket”, mert ők tényleg azt hitték, hogy kiválasztottak.

Az ebből adódó viselkedési zavaraik is csak sokkal később jöttek elő, már felnőttként.

A meglepő az egészben, ha ez mind igaz, akkor meddig tartották magukba zárva a titkukat? MJ mind a két férfit támogatta, mentorálta; segítette őket kamaszként, de “meg lettek tartva szeretőknek”.

MJ halála után a két anyuka reakciója volt az, ami igazán meglepett, és vissza is tekertem a videót. Az egyik hetekig hordta az MJ-től kapott kabátot, míg a másik örömtáncot járt, hogy másokkal már nem teheti meg azt, amit a fiával. A srácok szomorúak voltak, hogy ő már nincs többé… mennyire furcsa gondolat tőlük, akiket éveken át bántott, mert valószínűleg még nem is fogták fel, mi történt velük.  

Az anyukákat is elvakította a luxus, csillogás, a rajongás MJ-ért, akiért maguk is odavoltak, és okosan, MJ velük is kialakított egy bizalmi viszonyt, ami kihatott mindenkire. Elmondták, hogy hibáztak, nagyon szégyellték magukat, mert még csak nem is sejtették, mi történt a fiúkkal.

Nekem végig a torkomban dobogott a szívem, mikor James mesélt, sokatmondó a testbeszéde, ahogy elmondja, felnőttként hogy törtek rá a pánikrohamok, milyen hatással volt rá a kialvatlanság, majd hogy lett “szeretőből” ellenség, mikor már nem akart tanúskodni a második peres eljárásnál, és mit mondott neki MJ utoljára.

A filmet nem lehet egyszerre megnézni, nem csak a hosszúsága miatt, hanem mert egy kicsit te is szégyelled magad - ami különben egy nagyon furcsa érzés, hiszen nem ismered őket, de mégis MJ a te ikonod is volt. Olyan, mintha te tényleg ismerted volna a dalain keresztül, miközben lehet kevesebbet tudtak róla az emberek, mint a szomszédjukról.

Az anyukák többször elmondták, normális esetben nem engedték volna, hogy fiuk egy idegen férfivel aludjon egy ágyban, de MJ esetében ez természetes volt, hiszen neki nem volt gyerekkora… mert MJ jó ember, hiszen mindenki ismerte, ő nem olyan… Vagy, amikor turnéra mentek, akkor hogy lettek egyre távolabb lefoglalva a szobák egymástól, és szeparálta el a gyerekeket a szülőktől. Nem gondolom, hogy ez véletlen lett volna, vagyis ez a terv része volt, ami nagy szervezést igényelt… értem ez alatt, hogy valaki csak tudta, mi történt, és szemet hunyt a pop királyának ténykedése felett! Nem?

A film erőssége maga az egész komplett áttekintés, találkozás, a kapcsolat pszichológiája, a feldolgozás menete, hogy miként lettek azok, akik. Megérted a rajongást, és azt is, miért “hagyták”, hogy megtörténjen velük, ami…

James többször is elmondja, hogy évekig nem tudta, miért érezte magát egy roncsnak, nem értette, mi történik vele, amíg Wade nem mondta el először az igazat egy reggeli beszélgetős műsorban. Ő nekem sokkal emberibb volt.

De a legnagyobb hibája ennek a filmnek az egyoldalúság, és a benned kialakult kétely érzése. Négy óra, kétszer két óra. A rajongók őrjöngenek, le akarják tiltatni a filmet. Érdekes, hogy az HBO-nak volt egy megállapodása, hogy 25 évig semmilyen negatív hangvételű filmet nem adhatnak le MJ-ről vagy vele kapcsolatban. Oprah a rajongók szemében egyenesen ellenség lett, mert a film bemutatását követően egy interjút készített a rendezővel és a két férfivel, száz olyan ember előtt, akik maguk is túlélői voltak valamilyen fajta abúzusnak. Miközben barátjának vallotta magát a Jackson családnak.

Nem tudom, mi lesz a vége ennek a történetnek, de ha másért nem, azért megérte elkészíteni a filmet, hogy mindenkiben legyen meg a kétely, ha a gyerekéről van szó! Értelmezzük a szexuális ragadozó jelenséget, beszéljünk a veszélyekről, és ne csukjuk be az ajtót, ha valami rossz történik. Sajnos itthon a nők és a gyerekek védelme még nem a legtökéletesebb, de hiszem azt, hogy van, akinek tudnak segíteni az ilyen dokumentumfilmek, akár csak a feldolgozásban.

Nekem hetekig járt az agyam a két fiú történetén; nem gondolom, hogy ezt ennyire részletesen ki tudták volna találni - persze beszélhetünk a pénzről! - de azért ezt elmondani a Világnak, és felvállalni, hogy borzasztóan sokan fogják őket megfenyegetni, bántani, úgy, hogy ennek valós következményei vannak… már bocsánat, de senki nem ilyen hülye. Aki meg már találkozott olyan emberrel, akit molesztáltak, és beszélgetett is az illetővel, az tudja, hogy ilyet nem talál ki senki!

Érdekesség, hogy egyik férfit sem lehet elérni közösségi felületen, ha véletlenül fent vannak, nem lehet velük felvenni a kapcsolatot, le vannak tiltva a hozzászólások a képek és bejegyzések alatt. Forrnak az indulatok mindenhol, mert MJ mindenkire hatással volt.

...és még valami, ha nem MJ, hanem Béla, a szomszédból (bocsánat minden Bélától) tette volna azt amit, akkor is ekkora indulattal kezelnénk ezt a filmet? Vagy ha a te lányoddal, fiaddal tette volna meg bárki úgy, hogy 20 év múlva elmondja… kit hibáztatnál? Te észrevetted volna? Te is elvakultan hittél volna az Idolnak, és nem érdekelt volna, mi van a szépen felépített marketing függönye mögött? Mert ez a film igazából erről a pszichológiai terrorról, és annak súlyos következményeiről szól… szerintem!

VargAda

Mit tegyél, ha a kutyád pötse akkora, mint egy krinolin?

Élet írta, megint!

Már nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy írjak Nímáy - berni pásztor - kutyánkról, de a mai napi sokk után nem volt kérdés, hogy bemutatom nektek az én hős kutyámat.

Nímáy az előző kutyám halála után került hozzánk. Imádtam, az első perctől kezdve, de gyanús volt, hogy valami nem stimmel vele. Olyan csámpásan ment. Az oltásoknál megkérdeztem, ez normális-e egy közepes termetű kutyusnál, mire csináltak egy röngtent, és két hét múlva még egyet. Először azt mondták, túl sokat eszik, és a túlsúly miatt meggörbülhetnek a csontjai, aztán mégsem. Végül az állatklinikára küldtek minket Dr. Ipolyi Tamás sebészhez.

nimayka.JPGTamás megnézte a röngten felvételeket és elmondta, hogy a berni pásztor kutyánknak veleszületett könyökficama van, és esélyes, ha nem kezdünk vele valamit, a növekedésével együtt képtelen lesz elbírni a súlyát, és járóképtelenné válik. Vagy megműti, és meglátjuk, mi lesz, vagy el kell altatni. Hozzáteszem a doktor elmondta, hogy több éves tapasztalattal a háta mögött még ő sem látott addig ilyen szintű genetikai problémát a berni pásztor fajtánál.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy tacskó lábai lennének egy berni pásztor testében. 5-6 kilót egy ilyen mellső láb elbír, 40-50 kilót viszont már nem!

Megműtötték, vagyis eltörték, és a helyére tették újra a könyökeit 14 hetesen mindkét mellső lábán, és onnantól 9 hónapos koráig gyakorlatilag szobakutyánk volt. Kéthetente jártunk röngtenre, mert a kutyák csontjai nem úgy nőnek, mint az embereké, hogy beépülnek a csontba, és folyamatosan növekszenek, hanem összegyűlnek egy pontban a csontnál, és egyszer csak kipattannak, mint a rügyek. Mi ezeket a rügyeket figyeltük a röntgeneken, hogy a megfelelő állapotában azon a részen korrigálják a ficamot a növekedési ugrásokkal, hogy egyenessé tehessék a lábait, ami később el is bírja majd. Öt alkalommal műtötték a lábait, de az utolsó csak korrekciós “szépészeti műtét” volt. Az állatklinikán arra is felkészítettek minket, hogy az állapota miatt 3-4 évet élhet, most tölti a 8. évét. Ha nem is lábai miatt, de szövődmények, porckopás, ízületi gondok hamar elvihetik.

nimayka_3.JPGMi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy felváltva, de otthon tudtunk maradni a kutyával. Elvittük rehabilitációra, ahol egy futópadot vízbe engedtek, és úszott, megtanultuk a masszírozás csínját-bínját, nyújtani az izmokat, beszéltünk állat dietetikussal a táplálkozásával kapcsolatban, kapott ízületvédőket, tanultunk és figyeltünk.

Tisztában voltunk vele, hogy ő nem lesz egy túra kutya, így a kert tényleg az ő területe, de ha elvinném az utca végéig, halálán lenne hazafele.

Azt is tudtuk, hogy ő lesz az a kutya, aki szűzen fog elmenni, mert az az alom ahonnan ő származik, mind beteg berni pásztorokkal van tele - persze utólag nagyon okosan nézegettük az ott készült képeket! - és azt a felelősséget már nem vállalom/vállalhatjuk, hogy miattunk legyenek még betegebb kutya utódai, akik később ellepik az országot.

nimayka_6.JPG

Ezennel el is érkeztünk a hétfői naphoz, mikor is az én nagy kutyám nem jött oda hozzánk.

Ekkor már tudtam, hogy valami gond van. Leforgott a fejemben az összes verzió, elindul, jó, nem indul el, nem jó, lefekszik, nem jó... - Nímáy gyere ide! - várok, a kutya mint egy teve, olyan púposan, lassan, komótosan elindul felém.

Megkönnyebbültem, jár, akkor ez nem a háta. Megsimogattam a hátát, nagyon pupos, oké, feküdjön le, hátha kiderül, melyik lábával van gond. Nagyon nehezen ledobja magát, és felemeli a hátsó lábát, ahol bizony olyat láttam, amit eddig soha.

Lányom hála a jó égnek, nem látta a rémületemet, mert a kismotorral a kapuhoz tepert, de az: - Úristen, ez meg mi? - kérdés után nyúltam a telefonomhoz. Nímáy rémülten látta, hogy a gazdi pánikol, megnyalogatta a cipőmet, az állatorvos felvette:

- Hello, Ada vagyok, a Nímáy gazdája, és izé, hát nem tudom, hogy mondjam el, de a kutyának akkora "pötse", mint egy krinolin, és olyan púpos a háta, mint egy teve. Mit csináljak?
-
Nyugodj meg, jegelni kellene!
-
Hogy mit?
-
Vegyél elő jeget vagy valami mirelitet a mélyhűtőből, azt tedd zacskóba, azt egy ruhába, és tedd rá a kilógó részre - magyarázta. Én már fel is téptem a hűtőt, zacskóba be az első mirelitet, aztán be egy konyharuhába, és irány a kutya.
-
Oké, de ez mi?
- Biztosan tüzel egy szuka a közelében, és nem tud tárazni! - na ez volt az a pillanat, amikor el kellett gondolkodni, hogy mit is mondott a doki.
- Ez most gyakran elő fog fordulni?
-
Meglehet, figyelni kellene a kutyát.
-
Jó, ráteszem a hideget, minek kell történnie?
-
Összehúzódik, összemegy, és bemegy a helyére, 5-30 perc között. Ha nem, vegyél fel egy gumikesztyűt, és nyomd vissza.
-
Remélem, erre nem kerül sor. - megköszöntem, és azzal a lendülettel rátettem a hideg cuccot a kutya nemesebb szervére, amire ő először elkezdte rágcsálni a kabátomat, majd elfeküdt, és hagyta, hogy a megfelelő helyre pakoljam neki a jegelést.

Nem hazudok, 5 perc múlva Nímáy lapos háttal, láthatóan vidáman ivott a vízéből, majd baktatott a gyerek után a kapuhoz megnézni mi történik arrafelé. Meg voltam győződve arról, hogy mindent tudok a kutyámról, de én csak ültem, néztem utána, és egy életre megtanultam, hogy kell jegelni egy kutya-“krinolint”…

VargAda

Hogy nevelj vendégségre “jó” gyereket!

Konfliktuskezelés, gyereknevelés és ami mögötte van

Egy ismerősöm egy ünnepi találkozó előtt ezt küldte nekem:

Még egy kérésem lenne, ne szólj rá a gyerekemre, én sem szólok a tiedre, mert ez engem nagyon zavar! A gyerekem jól nevelt!

Elolvastam az üzenetet, és egy pár percig néztem ki a fejemből, hogy most mi van? Aztán lehűtöttem az anyai indulataimat a zuhany alatt, és elkezdtem gondolkodni. Az üzenetre nem válaszoltam, nem akartam vitát generálni a találkozó előtt egy nappal.

Egy évvel ezelőtt a lányom egy éves és pár hónapos volt, alig járt stabilan, beszélni még alig tudott. Sajnos olyan anya vagyok, aki éppen most tanulja, hogy ne akarja mindentől megvédeni a lányát. Elesik, felkel, hisztizik, megnyugtatom, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy mindent kitépnek a kezéből és meg frusztrált. A férjem szerinti alacsony ingerküszöbömet átlépte a helyzet. Megpróbáltam elmondani a másik gyermeknek, hogy ne tépje ki a gyerekem kezéből a játékot, hanem inkább kérje el tőle, amivel játszani szeretne, mert ezt már megtanítottam a neki, és oda fogja adni. Gyanítom, hogy ez a konfliktus volt a fenti üzenet alapja. Én úgy gondoltam akkor és ott helyben kezelni kellett a kialakult helyzetet, majd ami azt illeti utána nem is volt több problémánk.

pexels-photo-191034.jpeg

Ha mész valahová vendégségbe, akkor készülsz és alkalmazkodsz.

Mindenkinek a saját gyereke a jól nevelt, de engedjük meg azt is, hogy a gyerekek közötti nagy korkülönbségek miatt is aggódósabb anyukákat ne osszuk ki, hanem először is gondoljuk végig saját érzéseinket, miért zavar a helyzet, mit érzünk mi és miért, mire volna szükségünk, ezután helyezkedjünk a másik helyébe, igyekezzünk megállapítani, ő mit érezhet, mire van szüksége - ha eddig eljutunk, mi már biztosan nem vagyunk annyira dühösek, aggódók, izgatottak. Ezután mesélhetünk a saját tapasztalatainkról, mint például:

“Én is féltem akkor, amikor…”
“Én az ilyen a helyzetekben úgy oldottam meg, hogy így és így…”

A legjobban akkor járunk el, ha előre lefektetjük a játékszabályokat, azaz megbeszéljük, korábban mi okozott konfliktust, és nem akkor kezeljük, amikor (újra) felüti a fejét, s mind indulatosak, aggodalmasak, anyatigrisek leszünk.

Vállalom: én túl-féltő anyuka vagyok, de igyekszem szabályokat vagyis keretet adni adott helyzeteknek.

Például:

  • Játszóházban megmutatom, merre, hol található az innivalója, azért is, hogy ne más babák innivalóját igya meg véletlenül.
  • Baba-Mama Klubban elmondom, hogy mindenki minden játékkal játszhat, de ha van olyan, amit mi viszünk, az lehet csak az övé, és más csak az ő engedélyével nézheti meg. Ha más gyerkőcnek is van ilyen saját játéka, akkor kérje el, szóljon nekem, vagy a másik anyukának…
  • Ha fáj valamije, vagy rotyi van, szóljon, megoldjuk.
  • Ma már, ha ismerkedik új gyerekkel, igyekszem csak figyelni, és nem beleszólni, amikor konfliktus keletkezik, egészen addig, amíg valamelyik fél nem válik erőszakossá. Akkor sem rohanok már el a gyerekkel, hanem megkérdezem, mi történt, hogy tudjuk megoldani közösen! Ilyenkor különösen fontos, hogy ne ítélkezzünk, ne feltételezzünk. Ne gondoljuk, hogy a nagyobbnak kell okosabbnak lenni, csak mert nagyobb. Ne kényszerítsük bocsánatkérésre egyiküket sem, pláne, ha nem is láttuk az esetet. Kérdezzük meg a kicsiket, mi történt, ne kreáljunk történeteket. Kérdezzük meg tőlük azt is, ők hogy oldanák meg. Taníthatjuk őket azzal is empátiára, ha megkérdezzük, ők mit éreznének a másik helyében, vagy hogy mit gondolnak, a másik mit érez, mire van szüksége? Ezek mind az együttműködő kommunikáció, az empátia alapjai.

pexels-photo-1497530.jpeg

Fontosnak tartom, hogy ne burokban neveljem, de a gyereknevelés nehéz munka, feladat, élethelyzet. Szerintem is jól nevelt a saját gyerekem!

Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy csak azért, mert a gyerekeknek adunk kereteket / szabályrendszert az életében, nem válunk rossz szülővé. A szülő feladata a szeretet, a figyelem, a biztonság biztosítása, de mellette a korlátok, a keretrendszer felállítása is. Ez utóbbi segít igazán a biztonságos környezet kialakítását, hogy a gyerek érezze a biztonságot.

Nálunk enni, az asztalnál kell, a popóján ülve.
Ha elmegy, akkor nem eszik, és éhes marad.
Másnál sétálva eszik a gyerek, de ettől sem rossz szülő senki.
Én egy ilyen helyzetet úgy oldottam meg, hogy szóltam a gyerekeknek ebéd előtt öt perccel, hogy ebéd, majd elmondtam, hogy amikor kikapcsolom a televíziót, akkor jönni kell az asztalhoz. Voálá, csodálatos módon csak sikerült enni mindenkinek az asztalnál.

Hagyni kell a gyerekeket játszani, de az vesse rám az első követ, aki soha nem védte meg a gyerekét, ha bántották.

Jöjjenek a tanácsok, hogyan neveljünk jó gyerekeket vendégségre:

  • Mondjuk el, mi fog történni, ki kicsoda, meddig leszünk ott.
  • Ha olyan helyre megyünk (család, barátok), ahol tudunk egyeztetni a vendégség előtt pár játékszabályt, akkor tegyük meg, így kiküszöbölhetünk jó pár incidenst már előre.
  • Mielőtt elmentek vendégségbe, érdemes elvinni a kedvenc játékot - továbbiakban TABU játék - amivel csak ő játszhat majd, ez az ő biztonsági játéka. Ha a többiekkel játszik, addig pl.: Anya vigyáz rá, és annak nem lesz baja. Ha érti, hogy a tabu játék mit jelent, el tudod magyarázni, ha másnak is van hasonló játéka, amit nem akar odaadni neki.
  • Figyelünk rájuk! Ezt azért tartom fontosnak, mert én úgy törtem el gyerekként a kezem, hogy a szülők egyik szobában, mi a másikban, és meg is történt a baj, mikor megforgatták a forgószéket, ami kiröpitett az erkélyre.
  • Nem kell rögtön beleavatkozni! Borzasztóan nehéz, de hagyni kell, hogy megtanulja a gyerek megvédeni saját magát.
  • Ha úgy gondoljuk, eljött az a pont, hogy muszáj beavatkoznunk, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, miért érezzük ennek szükségét? Tényleg veszélyes a helyzet, vagy csak egy gyerekkori emlékünk, érzésünk villant be. Gyakoroljuk felismerni saját érzéseinket, igényeinket, ekkor tudjuk tanítani a kicsiket is ugyanerre.
  • És alkalmazkodjunk a vendéglátóinkhoz mindaddig, míg az nekünk, a gyerekünknek nem ártalmas. Fogadjuk el, hogy mások vagyunk, más alapelveket követünk. Nem tudjuk a miénket ráerőszakolni a másikra.

Jó gyereknevelést, és sok türelmet kívánok mindenkinek!

A cikkem megszületéséhez segítséget kértem Varga Szilviától - családi mediátor, coach, empatikus kommunikáció szakértőjétől, amit ezúton is köszönök.

VargAda

KÖNYVKRITIKA: Tóth Anikó Dóra - PUSZIMANÓK / Mesék a szép álmokért!

tad_puszimanok.jpg“Mindenkinek saját puszimanója van. Igen, neked is. Sejtelmed sem volt róla? Pedig van, méghozzá nem is akármilyen.

Ő az, aki minden este lecsúszdázik hozzád egy holdsugáron, és addig puszilgatja a szemhéjad, amíg az le nem csukódik. Sőt, akkor sem hagy magadra, ha elaludtál. Kinyitja neked Álomország egyik kapuját és vigyáz rád, amíg fel nem ébredsz.

Szívesen megismernéd közelebbről? Akkor rád vár ez a mesekönyv!”

KIADÓ: TAD | OLDALSZÁM: 52 | MEGJELENÉS ÉVE:2018 | ILLUSZTRÁTOR: NEMES TAKÁCH KATA

 

- Anya, puszi, puszi! - mondta a két éves lányom. Aztán mutatott a könyvre, amit tavaly decemberben kaptunk meg, de azóta gyakorlatilag beköltözött az életünkbe, és a lányom ágya mellé. Ha elvettem, reklamált, ha nem találta reggel, kikérte magának, így hiába akartam megírni a könyvkritikáját, nem ment. A könyvnek ott kellett lennie a feje feletti polcon, mert olyan nincs, hogy nem. Tényleg megszerette a mesét.

Eleinte mikor olvastam neki, játszott, néha odaszaladt, megnézte a képet, majd ment tovább. Ez azóta, hogy rendszeresen mesélek megváltozott...de ne rohanjunk ennyire előre!

Először is egy új szót kell megtanulnia mindenkinek: Puszimanók!

Tóth Anikó Dóra egy Olivia nevű kislány és anyukája szemén keresztül vezet be minket a puszimanók világába, ami nagyon izgalmas minden gyermeknek. Minden kis mese, pont elég, hogy megtudjuk, miért járnak felhő-ruhában, hogyan dolgoznak ezek a nagyon fontos kis lények, akik különben minden gyerek életében ott vannak. Össze vannak kötve, és ha a rosszcsont gyermek nem alszik, akkor bizony a puszimanója sem tud pihenni, ilyenkor az én lányom mindig elgondolkodik, és inkább lefekszik aludni… akkor nagyon hamar “kerülnek” este ágyba!

Nagyon kedvesen és okosan közelítették meg ezeknek az édes kis lényeknek az életre keltését, világát, úgy, hogy minden középpontjában az álmok vannak, és a gyermeki kíváncsiság. Minden olyan kérdésre válaszol a könyv, amit lehet, még az anyukák sem tudhatnak, viszont a könyv végére igazi puszimanó rajongóvá és ismerővé válhatunk; valamint kialakul a meséléssel szembeni mindennapi rutin.
Fürdés, alvás… nem kérem!
Fürdés, apa beviszi az ágyba, gyermek törökülésbe vágja magát, és kezében tartva a könyvet mondja: “anya, puszi, puszi!”, meseolvasás, amikor általában nekem dől, ásít, már dörzsöli a szemecskéit, majd alvás.

Szót kell még ejteni a grafikákról, amik Nemes Takách Katának köszönhetőek. Színesek, élénkek, szerethetővé teszik a Puszimanókat és a világukat. A lányom mindent mindig alaposan megnéz, és már mondja, ki kicsoda, mit csinál, és milyen felhőruhában van.

Ez a könyv segít az elalvásban, abban, hogy megértsék a jó és a rossz álmok jelentőségét, és ami a legfontosabb, a gyerekek biztonságban érzik magukat, mert rájuk a szüleiken kívül bizony mások is vigyáznak: a Puszimanók!

Ajánlom minden szülőnek, nagyszülőnek szeretettel!
VargAda

Mozaikcsalád és ami mögötte van!

Egy számomra követett, tisztelt és kedvelt bloggerina bejegyzése miatt jutott eszembe, hogy írjak a "mozaikcsaládról", és ennek a fogalomnak a jelentéséről.  

mozaikcsalád: egy olyan újraformálódott közösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke. A mozaikcsalád hazánkban a legelterjedtebb olyan válás utáni családforma, amely mindkét nemi és szülői mintát biztosítja a gyermekek számára, ezek közül az egyik vér szerinti szülő.

Én egy olyan mozaikcsaládban nőttem fel, ahol semmi sem volt normális.

Másnak apukája volt, nekem nevelőapám.
Másnak testvére, nekem mostohanővéreim.
Nagyszülők helyett Ilus néni és Feri bácsi. 
Nem voltam önmagam, hanem mindig valakinek a valakije voltam  - "az apám nőjének a lánya!"

pexels-photo-1257110.jpeg

Öt éves lehettem, mikor édesapám - ahogy akkoriban mondták - disszidált, és egy jó messzi országban alapított családot. Legközelebb kamaszként találkoztam vele. Ez azt is jelenti, hogy nem láthattam, milyen az igazi "apa-kép", hiszen nem volt az életünk része.

A nevelőapám megérkezett az életünkbe, és az ő mimikáját, viselkedését tanultam meg tudat alatt, hiszen ő védett meg, ő jött értem a suliba, ő vitt edzésre. Kéthetente ment a "saját" lányaiért, akik ekkor nálunk töltötték a hétvégéket, ünnepeket, születésnapokat, nyarakat. Anyám azt akarta, nekem legyen egy normális családképem, ezért ő nagyon sok mindent megtett, és probálkozott, akkor is, amikor a kislányát a fülei hallatára nevezték "fattyúnak" - a szó jelentését később értettem meg.

A mozaikcsalád nem egy idilli családi állapot, még akkor sem, ha mindenki nagyon szeretné, hogy működjön. Rengeteg a külső tényező, megfelelésre való hajlandóság kell hozzá. Évekkel később - a mai agyammal pontosan tudom - bizony nagyon nagy volt a lufi, ami amikor kidurrant, és nem volt benne köszönet. 

Mindenki védte a saját territóriumát, nem engedett a másiknak, voltak halk és gyilkos veszekedések, alkohol a bánat miatt, és egy-két pofon is, amire most is emlékszem.

Mit tennék másként, mint anyám, ha ilyen helyzetbe kerülnék?

1. kőkemény szabályokat hoznék, miszerint ki kicsoda, mi a feladata, megszólítása - nagyszülő nem Ilus mama, hanem Ilus néni, apa nem a nevelőapa - bár nekem ez utóbbi erősebb jelentésű mind a mai napig.

2. rengeteg családi eseményt tartottam volna - mindenki kirándulhatott volna, mehettünk volna állatkertbe, vidámparkba - engem nem vittek, mert kicsi voltam. Bezzeg a többiek... mély csapás, és rossz emlékek értek, amikor lepasszoltak, mert "kicsi" voltam.

3. meghívtam volna a másik oldalt, hogy ismerkedjenek meg a szülők a szülőkkel - ne pedig utálják egymást évtizedeken keresztül. Állíthattak volna közös szabályokat a gyerekekkel kapcsolatban, még akkor is, ha sosem lesznek barátok.

4. időt adtam volna mindenkinek, hogy megértse: senki nem választotta ezt magának, hanem így alakult.

De mit is lehet tanulni egy mozaikcsaládból?

Túlélést.
Alkalmazkodást.
Elfogadást.

Megtanultam, hogy "ez jutott" nekem, nem lett olyan normális felállású családom, mint például a férjemnek, akinek lassan 40 éve élnek együtt a szülei, és vérszerinti testvérei vannak. Sokszor irigylem feltétel nélküli testvéri kapcsolatukat, és arra törekszem, hogy ezt a lányomnak is meg tudjam adni. Csodálom a normális családokat, és sokszor láttam döbbent arcot, mikor elmeséltem, hogy nekem nem volt részem ebben.

Szóval a mozaikcsalád szerintem a legkeményebb dolog, ami egy család életében történhet, de ha az elején le vannak fektetve a szabályok, akkor ki lehet hozni belőle a legjobbat!

Csak hinni kell benne!

Szeretettel: VargAda