Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

VargAda.blog.hu

Mit tegyél, ha a kutyád pötse akkora, mint egy krinolin?

Élet írta, megint!

2019. március 07. - VargAda

Már nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy írjak Nímáy - berni pásztor - kutyánkról, de a mai napi sokk után nem volt kérdés, hogy bemutatom nektek az én hős kutyámat.

Nímáy az előző kutyám halála után került hozzánk. Imádtam, az első perctől kezdve, de gyanús volt, hogy valami nem stimmel vele. Olyan csámpásan ment. Az oltásoknál megkérdeztem, ez normális-e egy közepes termetű kutyusnál, mire csináltak egy röngtent, és két hét múlva még egyet. Először azt mondták, túl sokat eszik, és a túlsúly miatt meggörbülhetnek a csontjai, aztán mégsem. Végül az állatklinikára küldtek minket Dr. Ipolyi Tamás sebészhez.

nimayka.JPGTamás megnézte a röngten felvételeket és elmondta, hogy a berni pásztor kutyánknak veleszületett könyökficama van, és esélyes, ha nem kezdünk vele valamit, a növekedésével együtt képtelen lesz elbírni a súlyát, és járóképtelenné válik. Vagy megműti, és meglátjuk, mi lesz, vagy el kell altatni. Hozzáteszem a doktor elmondta, hogy több éves tapasztalattal a háta mögött még ő sem látott addig ilyen szintű genetikai problémát a berni pásztor fajtánál.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy tacskó lábai lennének egy berni pásztor testében. 5-6 kilót egy ilyen mellső láb elbír, 40-50 kilót viszont már nem!

Megműtötték, vagyis eltörték, és a helyére tették újra a könyökeit 14 hetesen mindkét mellső lábán, és onnantól 9 hónapos koráig gyakorlatilag szobakutyánk volt. Kéthetente jártunk röngtenre, mert a kutyák csontjai nem úgy nőnek, mint az embereké, hogy beépülnek a csontba, és folyamatosan növekszenek, hanem összegyűlnek egy pontban a csontnál, és egyszer csak kipattannak, mint a rügyek. Mi ezeket a rügyeket figyeltük a röntgeneken, hogy a megfelelő állapotában azon a részen korrigálják a ficamot a növekedési ugrásokkal, hogy egyenessé tehessék a lábait, ami később el is bírja majd. Öt alkalommal műtötték a lábait, de az utolsó csak korrekciós “szépészeti műtét” volt. Az állatklinikán arra is felkészítettek minket, hogy az állapota miatt 3-4 évet élhet, most tölti a 8. évét. Ha nem is lábai miatt, de szövődmények, porckopás, ízületi gondok hamar elvihetik.

nimayka_3.JPGMi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy felváltva, de otthon tudtunk maradni a kutyával. Elvittük rehabilitációra, ahol egy futópadot vízbe engedtek, és úszott, megtanultuk a masszírozás csínját-bínját, nyújtani az izmokat, beszéltünk állat dietetikussal a táplálkozásával kapcsolatban, kapott ízületvédőket, tanultunk és figyeltünk.

Tisztában voltunk vele, hogy ő nem lesz egy túra kutya, így a kert tényleg az ő területe, de ha elvinném az utca végéig, halálán lenne hazafele.

Azt is tudtuk, hogy ő lesz az a kutya, aki szűzen fog elmenni, mert az az alom ahonnan ő származik, mind beteg berni pásztorokkal van tele - persze utólag nagyon okosan nézegettük az ott készült képeket! - és azt a felelősséget már nem vállalom/vállalhatjuk, hogy miattunk legyenek még betegebb kutya utódai, akik később ellepik az országot.

nimayka_6.JPG

Ezennel el is érkeztünk a hétfői naphoz, mikor is az én nagy kutyám nem jött oda hozzánk.

Ekkor már tudtam, hogy valami gond van. Leforgott a fejemben az összes verzió, elindul, jó, nem indul el, nem jó, lefekszik, nem jó... - Nímáy gyere ide! - várok, a kutya mint egy teve, olyan púposan, lassan, komótosan elindul felém.

Megkönnyebbültem, jár, akkor ez nem a háta. Megsimogattam a hátát, nagyon pupos, oké, feküdjön le, hátha kiderül, melyik lábával van gond. Nagyon nehezen ledobja magát, és felemeli a hátsó lábát, ahol bizony olyat láttam, amit eddig soha.

Lányom hála a jó égnek, nem látta a rémületemet, mert a kismotorral a kapuhoz tepert, de az: - Úristen, ez meg mi? - kérdés után nyúltam a telefonomhoz. Nímáy rémülten látta, hogy a gazdi pánikol, megnyalogatta a cipőmet, az állatorvos felvette:

- Hello, Ada vagyok, a Nímáy gazdája, és izé, hát nem tudom, hogy mondjam el, de a kutyának akkora "pötse", mint egy krinolin, és olyan púpos a háta, mint egy teve. Mit csináljak?
-
Nyugodj meg, jegelni kellene!
-
Hogy mit?
-
Vegyél elő jeget vagy valami mirelitet a mélyhűtőből, azt tedd zacskóba, azt egy ruhába, és tedd rá a kilógó részre - magyarázta. Én már fel is téptem a hűtőt, zacskóba be az első mirelitet, aztán be egy konyharuhába, és irány a kutya.
-
Oké, de ez mi?
- Biztosan tüzel egy szuka a közelében, és nem tud tárazni! - na ez volt az a pillanat, amikor el kellett gondolkodni, hogy mit is mondott a doki.
- Ez most gyakran elő fog fordulni?
-
Meglehet, figyelni kellene a kutyát.
-
Jó, ráteszem a hideget, minek kell történnie?
-
Összehúzódik, összemegy, és bemegy a helyére, 5-30 perc között. Ha nem, vegyél fel egy gumikesztyűt, és nyomd vissza.
-
Remélem, erre nem kerül sor. - megköszöntem, és azzal a lendülettel rátettem a hideg cuccot a kutya nemesebb szervére, amire ő először elkezdte rágcsálni a kabátomat, majd elfeküdt, és hagyta, hogy a megfelelő helyre pakoljam neki a jegelést.

Nem hazudok, 5 perc múlva Nímáy lapos háttal, láthatóan vidáman ivott a vízéből, majd baktatott a gyerek után a kapuhoz megnézni mi történik arrafelé. Meg voltam győződve arról, hogy mindent tudok a kutyámról, de én csak ültem, néztem utána, és egy életre megtanultam, hogy kell jegelni egy kutya-“krinolint”…

VargAda

Hogy nevelj vendégségre “jó” gyereket!

Konfliktuskezelés, gyereknevelés és ami mögötte van

Egy ismerősöm egy ünnepi találkozó előtt ezt küldte nekem:

Még egy kérésem lenne, ne szólj rá a gyerekemre, én sem szólok a tiedre, mert ez engem nagyon zavar! A gyerekem jól nevelt!

Elolvastam az üzenetet, és egy pár percig néztem ki a fejemből, hogy most mi van? Aztán lehűtöttem az anyai indulataimat a zuhany alatt, és elkezdtem gondolkodni. Az üzenetre nem válaszoltam, nem akartam vitát generálni a találkozó előtt egy nappal.

Egy évvel ezelőtt a lányom egy éves és pár hónapos volt, alig járt stabilan, beszélni még alig tudott. Sajnos olyan anya vagyok, aki éppen most tanulja, hogy ne akarja mindentől megvédeni a lányát. Elesik, felkel, hisztizik, megnyugtatom, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy mindent kitépnek a kezéből és meg frusztrált. A férjem szerinti alacsony ingerküszöbömet átlépte a helyzet. Megpróbáltam elmondani a másik gyermeknek, hogy ne tépje ki a gyerekem kezéből a játékot, hanem inkább kérje el tőle, amivel játszani szeretne, mert ezt már megtanítottam a neki, és oda fogja adni. Gyanítom, hogy ez a konfliktus volt a fenti üzenet alapja. Én úgy gondoltam akkor és ott helyben kezelni kellett a kialakult helyzetet, majd ami azt illeti utána nem is volt több problémánk.

pexels-photo-191034.jpeg

Ha mész valahová vendégségbe, akkor készülsz és alkalmazkodsz.

Mindenkinek a saját gyereke a jól nevelt, de engedjük meg azt is, hogy a gyerekek közötti nagy korkülönbségek miatt is aggódósabb anyukákat ne osszuk ki, hanem először is gondoljuk végig saját érzéseinket, miért zavar a helyzet, mit érzünk mi és miért, mire volna szükségünk, ezután helyezkedjünk a másik helyébe, igyekezzünk megállapítani, ő mit érezhet, mire van szüksége - ha eddig eljutunk, mi már biztosan nem vagyunk annyira dühösek, aggódók, izgatottak. Ezután mesélhetünk a saját tapasztalatainkról, mint például:

“Én is féltem akkor, amikor…”
“Én az ilyen a helyzetekben úgy oldottam meg, hogy így és így…”

A legjobban akkor járunk el, ha előre lefektetjük a játékszabályokat, azaz megbeszéljük, korábban mi okozott konfliktust, és nem akkor kezeljük, amikor (újra) felüti a fejét, s mind indulatosak, aggodalmasak, anyatigrisek leszünk.

Vállalom: én túl-féltő anyuka vagyok, de igyekszem szabályokat vagyis keretet adni adott helyzeteknek.

Például:

  • Játszóházban megmutatom, merre, hol található az innivalója, azért is, hogy ne más babák innivalóját igya meg véletlenül.
  • Baba-Mama Klubban elmondom, hogy mindenki minden játékkal játszhat, de ha van olyan, amit mi viszünk, az lehet csak az övé, és más csak az ő engedélyével nézheti meg. Ha más gyerkőcnek is van ilyen saját játéka, akkor kérje el, szóljon nekem, vagy a másik anyukának…
  • Ha fáj valamije, vagy rotyi van, szóljon, megoldjuk.
  • Ma már, ha ismerkedik új gyerekkel, igyekszem csak figyelni, és nem beleszólni, amikor konfliktus keletkezik, egészen addig, amíg valamelyik fél nem válik erőszakossá. Akkor sem rohanok már el a gyerekkel, hanem megkérdezem, mi történt, hogy tudjuk megoldani közösen! Ilyenkor különösen fontos, hogy ne ítélkezzünk, ne feltételezzünk. Ne gondoljuk, hogy a nagyobbnak kell okosabbnak lenni, csak mert nagyobb. Ne kényszerítsük bocsánatkérésre egyiküket sem, pláne, ha nem is láttuk az esetet. Kérdezzük meg a kicsiket, mi történt, ne kreáljunk történeteket. Kérdezzük meg tőlük azt is, ők hogy oldanák meg. Taníthatjuk őket azzal is empátiára, ha megkérdezzük, ők mit éreznének a másik helyében, vagy hogy mit gondolnak, a másik mit érez, mire van szüksége? Ezek mind az együttműködő kommunikáció, az empátia alapjai.

pexels-photo-1497530.jpeg

Fontosnak tartom, hogy ne burokban neveljem, de a gyereknevelés nehéz munka, feladat, élethelyzet. Szerintem is jól nevelt a saját gyerekem!

Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy csak azért, mert a gyerekeknek adunk kereteket / szabályrendszert az életében, nem válunk rossz szülővé. A szülő feladata a szeretet, a figyelem, a biztonság biztosítása, de mellette a korlátok, a keretrendszer felállítása is. Ez utóbbi segít igazán a biztonságos környezet kialakítását, hogy a gyerek érezze a biztonságot.

Nálunk enni, az asztalnál kell, a popóján ülve.
Ha elmegy, akkor nem eszik, és éhes marad.
Másnál sétálva eszik a gyerek, de ettől sem rossz szülő senki.
Én egy ilyen helyzetet úgy oldottam meg, hogy szóltam a gyerekeknek ebéd előtt öt perccel, hogy ebéd, majd elmondtam, hogy amikor kikapcsolom a televíziót, akkor jönni kell az asztalhoz. Voálá, csodálatos módon csak sikerült enni mindenkinek az asztalnál.

Hagyni kell a gyerekeket játszani, de az vesse rám az első követ, aki soha nem védte meg a gyerekét, ha bántották.

Jöjjenek a tanácsok, hogyan neveljünk jó gyerekeket vendégségre:

  • Mondjuk el, mi fog történni, ki kicsoda, meddig leszünk ott.
  • Ha olyan helyre megyünk (család, barátok), ahol tudunk egyeztetni a vendégség előtt pár játékszabályt, akkor tegyük meg, így kiküszöbölhetünk jó pár incidenst már előre.
  • Mielőtt elmentek vendégségbe, érdemes elvinni a kedvenc játékot - továbbiakban TABU játék - amivel csak ő játszhat majd, ez az ő biztonsági játéka. Ha a többiekkel játszik, addig pl.: Anya vigyáz rá, és annak nem lesz baja. Ha érti, hogy a tabu játék mit jelent, el tudod magyarázni, ha másnak is van hasonló játéka, amit nem akar odaadni neki.
  • Figyelünk rájuk! Ezt azért tartom fontosnak, mert én úgy törtem el gyerekként a kezem, hogy a szülők egyik szobában, mi a másikban, és meg is történt a baj, mikor megforgatták a forgószéket, ami kiröpitett az erkélyre.
  • Nem kell rögtön beleavatkozni! Borzasztóan nehéz, de hagyni kell, hogy megtanulja a gyerek megvédeni saját magát.
  • Ha úgy gondoljuk, eljött az a pont, hogy muszáj beavatkoznunk, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, miért érezzük ennek szükségét? Tényleg veszélyes a helyzet, vagy csak egy gyerekkori emlékünk, érzésünk villant be. Gyakoroljuk felismerni saját érzéseinket, igényeinket, ekkor tudjuk tanítani a kicsiket is ugyanerre.
  • És alkalmazkodjunk a vendéglátóinkhoz mindaddig, míg az nekünk, a gyerekünknek nem ártalmas. Fogadjuk el, hogy mások vagyunk, más alapelveket követünk. Nem tudjuk a miénket ráerőszakolni a másikra.

Jó gyereknevelést, és sok türelmet kívánok mindenkinek!

A cikkem megszületéséhez segítséget kértem Varga Szilviától - családi mediátor, coach, empatikus kommunikáció szakértőjétől, amit ezúton is köszönök.

VargAda

KÖNYVKRITIKA: Tóth Anikó Dóra - PUSZIMANÓK / Mesék a szép álmokért!

tad_puszimanok.jpg“Mindenkinek saját puszimanója van. Igen, neked is. Sejtelmed sem volt róla? Pedig van, méghozzá nem is akármilyen.

Ő az, aki minden este lecsúszdázik hozzád egy holdsugáron, és addig puszilgatja a szemhéjad, amíg az le nem csukódik. Sőt, akkor sem hagy magadra, ha elaludtál. Kinyitja neked Álomország egyik kapuját és vigyáz rád, amíg fel nem ébredsz.

Szívesen megismernéd közelebbről? Akkor rád vár ez a mesekönyv!”

KIADÓ: TAD | OLDALSZÁM: 52 | MEGJELENÉS ÉVE:2018 | ILLUSZTRÁTOR: NEMES TAKÁCH KATA

 

- Anya, puszi, puszi! - mondta a két éves lányom. Aztán mutatott a könyvre, amit tavaly decemberben kaptunk meg, de azóta gyakorlatilag beköltözött az életünkbe, és a lányom ágya mellé. Ha elvettem, reklamált, ha nem találta reggel, kikérte magának, így hiába akartam megírni a könyvkritikáját, nem ment. A könyvnek ott kellett lennie a feje feletti polcon, mert olyan nincs, hogy nem. Tényleg megszerette a mesét.

Eleinte mikor olvastam neki, játszott, néha odaszaladt, megnézte a képet, majd ment tovább. Ez azóta, hogy rendszeresen mesélek megváltozott...de ne rohanjunk ennyire előre!

Először is egy új szót kell megtanulnia mindenkinek: Puszimanók!

Tóth Anikó Dóra egy Olivia nevű kislány és anyukája szemén keresztül vezet be minket a puszimanók világába, ami nagyon izgalmas minden gyermeknek. Minden kis mese, pont elég, hogy megtudjuk, miért járnak felhő-ruhában, hogyan dolgoznak ezek a nagyon fontos kis lények, akik különben minden gyerek életében ott vannak. Össze vannak kötve, és ha a rosszcsont gyermek nem alszik, akkor bizony a puszimanója sem tud pihenni, ilyenkor az én lányom mindig elgondolkodik, és inkább lefekszik aludni… akkor nagyon hamar “kerülnek” este ágyba!

Nagyon kedvesen és okosan közelítették meg ezeknek az édes kis lényeknek az életre keltését, világát, úgy, hogy minden középpontjában az álmok vannak, és a gyermeki kíváncsiság. Minden olyan kérdésre válaszol a könyv, amit lehet, még az anyukák sem tudhatnak, viszont a könyv végére igazi puszimanó rajongóvá és ismerővé válhatunk; valamint kialakul a meséléssel szembeni mindennapi rutin.
Fürdés, alvás… nem kérem!
Fürdés, apa beviszi az ágyba, gyermek törökülésbe vágja magát, és kezében tartva a könyvet mondja: “anya, puszi, puszi!”, meseolvasás, amikor általában nekem dől, ásít, már dörzsöli a szemecskéit, majd alvás.

Szót kell még ejteni a grafikákról, amik Nemes Takách Katának köszönhetőek. Színesek, élénkek, szerethetővé teszik a Puszimanókat és a világukat. A lányom mindent mindig alaposan megnéz, és már mondja, ki kicsoda, mit csinál, és milyen felhőruhában van.

Ez a könyv segít az elalvásban, abban, hogy megértsék a jó és a rossz álmok jelentőségét, és ami a legfontosabb, a gyerekek biztonságban érzik magukat, mert rájuk a szüleiken kívül bizony mások is vigyáznak: a Puszimanók!

Ajánlom minden szülőnek, nagyszülőnek szeretettel!
VargAda

Mozaikcsalád és ami mögötte van!

Egy számomra követett, tisztelt és kedvelt bloggerina bejegyzése miatt jutott eszembe, hogy írjak a "mozaikcsaládról", és ennek a fogalomnak a jelentéséről.  

mozaikcsalád: egy olyan újraformálódott közösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke. A mozaikcsalád hazánkban a legelterjedtebb olyan válás utáni családforma, amely mindkét nemi és szülői mintát biztosítja a gyermekek számára, ezek közül az egyik vér szerinti szülő.

Én egy olyan mozaikcsaládban nőttem fel, ahol semmi sem volt normális.

Másnak apukája volt, nekem nevelőapám.
Másnak testvére, nekem mostohanővéreim.
Nagyszülők helyett Ilus néni és Feri bácsi. 
Nem voltam önmagam, hanem mindig valakinek a valakije voltam  - "az apám nőjének a lánya!"

pexels-photo-1257110.jpeg

Öt éves lehettem, mikor édesapám - ahogy akkoriban mondták - disszidált, és egy jó messzi országban alapított családot. Legközelebb kamaszként találkoztam vele. Ez azt is jelenti, hogy nem láthattam, milyen az igazi "apa-kép", hiszen nem volt az életünk része.

A nevelőapám megérkezett az életünkbe, és az ő mimikáját, viselkedését tanultam meg tudat alatt, hiszen ő védett meg, ő jött értem a suliba, ő vitt edzésre. Kéthetente ment a "saját" lányaiért, akik ekkor nálunk töltötték a hétvégéket, ünnepeket, születésnapokat, nyarakat. Anyám azt akarta, nekem legyen egy normális családképem, ezért ő nagyon sok mindent megtett, és probálkozott, akkor is, amikor a kislányát a fülei hallatára nevezték "fattyúnak" - a szó jelentését később értettem meg.

A mozaikcsalád nem egy idilli családi állapot, még akkor sem, ha mindenki nagyon szeretné, hogy működjön. Rengeteg a külső tényező, megfelelésre való hajlandóság kell hozzá. Évekkel később - a mai agyammal pontosan tudom - bizony nagyon nagy volt a lufi, ami amikor kidurrant, és nem volt benne köszönet. 

Mindenki védte a saját territóriumát, nem engedett a másiknak, voltak halk és gyilkos veszekedések, alkohol a bánat miatt, és egy-két pofon is, amire most is emlékszem.

Mit tennék másként, mint anyám, ha ilyen helyzetbe kerülnék?

1. kőkemény szabályokat hoznék, miszerint ki kicsoda, mi a feladata, megszólítása - nagyszülő nem Ilus mama, hanem Ilus néni, apa nem a nevelőapa - bár nekem ez utóbbi erősebb jelentésű mind a mai napig.

2. rengeteg családi eseményt tartottam volna - mindenki kirándulhatott volna, mehettünk volna állatkertbe, vidámparkba - engem nem vittek, mert kicsi voltam. Bezzeg a többiek... mély csapás, és rossz emlékek értek, amikor lepasszoltak, mert "kicsi" voltam.

3. meghívtam volna a másik oldalt, hogy ismerkedjenek meg a szülők a szülőkkel - ne pedig utálják egymást évtizedeken keresztül. Állíthattak volna közös szabályokat a gyerekekkel kapcsolatban, még akkor is, ha sosem lesznek barátok.

4. időt adtam volna mindenkinek, hogy megértse: senki nem választotta ezt magának, hanem így alakult.

De mit is lehet tanulni egy mozaikcsaládból?

Túlélést.
Alkalmazkodást.
Elfogadást.

Megtanultam, hogy "ez jutott" nekem, nem lett olyan normális felállású családom, mint például a férjemnek, akinek lassan 40 éve élnek együtt a szülei, és vérszerinti testvérei vannak. Sokszor irigylem feltétel nélküli testvéri kapcsolatukat, és arra törekszem, hogy ezt a lányomnak is meg tudjam adni. Csodálom a normális családokat, és sokszor láttam döbbent arcot, mikor elmeséltem, hogy nekem nem volt részem ebben.

Szóval a mozaikcsalád szerintem a legkeményebb dolog, ami egy család életében történhet, de ha az elején le vannak fektetve a szabályok, akkor ki lehet hozni belőle a legjobbat!

Csak hinni kell benne!

Szeretettel: VargAda

KÖNYVKRITIKA: Burgmann Detti: Palánkák - Tomi és a kosárlabda

palankak.jpgAmíg gyerekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék és önfeledten élvezni annak minden pillanatát. Nekem felnőttként is megadatik ez az érzés, mert kosárlabdázó vagyok. Ez a sport tanított meg a kitartásra, csapatjátékra, önzetlenségre - az életre. Azt hiszem, ettől a könyvtől a gyerekek kedvet kaphatnak, hogy kosárlabdát ragadjanak és JÁTSSZANAK.

 

 

KIADÓ: MAGÁNKIADÁS | KIADÁS ÉVE: 2018 | OLDALSZÁM: 30 | ILLUSZTRÁCIÓ: FERLING SZONJA

Burgmann Detti, Palánkák könyve újdonság a könyvpiacon. Ez a könyv az első kosaras könyve lehet a gyermeknek, aki már érdeklődik a könyvek, de leginkább a sportok iránt. Nekem a kosárlabda sosem volt a kedvencem, mert a tornasor végén állva esélyem sem volt a palánkig elérni. De mindig tátott szájjal néztem a meccseket, és büszke voltam a női kosárlabdásokra. Elképesztő sport, nagy koncentrációval, és szerintem erre születni kell.

A könyv egy kisfiú, Tomi szemén keresztül mutatja be a kosárlabda “világát” lépésről-lépésre, hogy hogyan is kezd érdeklődni a sportág iránt. Mi is a kosár-labda:

“Fonott kosár kell hozzá!” - itt én bevallom, felnevettem, annyira jól vezette a mesét olvasót.

Gyűrű, palánk, rúd, kosárlabda, labda pattogtatás, de mindenről olvashatunk, ami ehhez a sporthoz elengedhetetlen. Az apuka és Tomi kapcsolatát, valamint egy édes kisfiú rajongását ismerhetjük meg, ami jó szívvel tölti el az olvasót.  

Nem szabad elmenni az illusztrációk mellett sem, ami mind Ferling Szonja munkája. Nagyon kellemes színvilágot kapunk, szépen kidolgozva a környezet, a szereplők, és a sok apró részlet mellett.

Továbbá tetszett a színező a könyv végén.

Nem mondhatom, hogy ez tipikus fiús könyv, mert a lányomat is érdekli, de talán a fiúkat jobban megfoghatja. Ami még jó hír, hogy jön a sorozat következő része is: a Kosaras kalandok, illetve Játékos feladatok óvodásoknak, kisiskolásoknak. Én már nagyon várom!

Köszönöm a könyvet Burgmann Dettinek, és ajánlom szeretettel:

VargAda

KÖNYVKRITIKA: KOLLÁR ANNA - MODERN ISTENNŐK KÉZIKÖNYVE

Hogyan válaszd a szeretetet a félelem helyett, és éld az álmaid életét?

kollaranna.jpg“A Modern Istennők Kézikönyve számos gyakorlaton keresztül vezet be az önismeret mélységeibe, akár egy munkafüzet. Az első lépéssel, a felismerés tudatosításával indul, majd halad az önkorlátozó hiedelmek feloldásán át a jelen megéléséig. A folyamat során az Olvasó új szemszögből nézhet rá eddigi életére. Gondolkozásmódjának átprogramozásával olyan blokkokat oldhat fel, amelyek eddig gátolták abban, hogy elhiggye értékes, szerethető és megérdemli, hogy álmai életét élje.

 

KIADÓ: MAGÁNKIADÁS | OLDALSZÁM: 214 | KIADÁS ÉVE: 2017 | MŰFAJA: ÉLETMÓD

Kollár Anna könyve először egy játékban tűnt fel, majd személyesen is találkozhattam vele egy rendezvényen, majd egy nagy marketing expón. Ezek a véletlenek vezettek odáig, hogy elolvastam a könyvét, amiről sokáig nem értettem, miért került a kezembe.

Aztán történt valami bennem és körülöttem, ami miatt úgy döntöttem, nem csak gyerekkönyveket, hanem önismereti könyveket is elkezdek olvasni, hogy rá tudjak jönni, mi a gond velem? Vagyok anya, feleség, nagyon kevés időm van a barátaimra, már akik megmaradtak, de vagyok nő, aki nem akar “elanyásodni” abban a szerepben, ami éppen most a legfontosabb az életemben.

A Modern Istennők Kézikönyve először elgondolkodtatott. Nem tudtam, mit jelent Anna neve alatt a Self-Love Coach, mert annyi párkapcsolati coach van, mint csepp a tengerben, de hogy mi a Self-Love coach, nem volt tiszta. Ezeket a kérdéseket rögtön meg is válaszolja az író, és kiderül az olvasó számára, hogy ez nem csak egy egyszerű könyv, hanem a könyv, ami bizony megmutatja a mai modern nő összes gondját, baját, megfelelési kényszerét. Bemutatkozhatunk az Ego-lányunknak, akit sokan inkább a vállukon csücsülő gonosz kis ördögnek hívhatnak, aki osztja a gonosz gondolatokat, amivel elkezdődik egy lejtmenet az önbecsülés, megbecsülés útján. Megtanultam egy új fogalmat is, ami az Ego-lányból eredhet, mégpedig: “fájdalomtest”. Szembesülsz a félelmekkel, amikkel nagyon sokan küzdenek, magánéletben, munkahelyen...

Hiába címkézed meg magadat vagy engeded meg, hogy a társadalom azonosítson a koroddal, a súlyoddal, a végzettségeddel, a munkahelyeddel, a pozícióddal, a családi állapotoddal, a barátaid számával, a magasságoddal, a kinézeteddel, a vallási vagy faji hovatartozásoddal, a születési helyeddel, a családoddal, a jövedelmeddel, a múltban elkövetett hibáiddal. Ezek közül egyik sem Te vagy!

A könyvben lépten-nyomon találunk sötétebb szürke keretbe helyezett gyakorlatokat, amivel a gondolataink mögé tudunk látni, és bizony képesek vagyunk szembenézni önmagunkkal.

Rengeteg történettel teszi érthetővé a gondolkodást, a kialakult én-képet, a “most” hatalmát.

Néha olyan érzésem volt, mintha magam lennék a hagyma, aminek szépen lassan lehámozzák a rétegeit, hogy meglássam, milyen is vagyok igazán, meglássam az önismeretemet, a valódi nőiességemet.

Nagyon tetszett, hogy ez a könyv igazán csajosra sikeredett, értem ezalatt, hogy a könyv méretét, mely elfér bármilyen női táskában, szépek a színei, jó kézbe venni. Felépítését tekintve érthető, jól építi fel magát, elegánsan magyaráz el néha egyszerűnek tűnő, de annál inkább fontos dolgokat.

Ajánlom gyakorlatilag minden olyan nőnek, akinek van kisördög a vállán, és néha nem tudja onnan lepöckölni, illetve azoknak, akiknek kell egy kis önbizalom, egy kis lelki feltöltődés.

Nagyon jó volt olvasni, ezért ajánlom szeretettel:

VargAda

KÖNYVKRITIKA: Héctor Garcia, Francesc Miralles: IKIGAI, a boldogság japán titka

img_20181117_133137.jpg“35 GYAKORLAT ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI - A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.

Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.”

KIADÓ: BOOKLINE KÖNYVEK | MEGJELENÉS: 2018 | OLDALSZÁM: 259 | MŰFAJ: EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD | FORDÍTOTTA: VARJU KATA

Ezt a könyvet azért vettem meg, mert tetszett a borítója, és mert a japánokról sok esetben nem gondolnám, hogy tudnak igazán boldogok lenni. Egy sztereotípia, amit a könyv lerombol, és milyen jól teszi…

A könyv egy három részből és 35 állomásból álló utazás, először a jövőbe, majd a múltba végül a jelenbe. Nagyon sok címkével ragasztottam tele, mint láthatjátok. 

img_20181117_133301.jpg

A piros az erős gondolatokat, a kék az idézeteket, a narancssárga végül a gyakorlatokat jelzi, amiket vagy már elvégeztem, vagy el fogok végezni.

Olvasás közben a könyv szembesített nagyon sok hibámmal, amolyan tükröt tartva elém. A japánok gondolkodásmódja az, ami leginkább meglepett, például a Szupervonat megalkotásának történetével erősen elgondolkodtattak.  

A hatalmas előrelépés azzal kezdődött, hogy teljesen új gondolkodásmódot tettek magukévá.”

Megtanulható, majd el is sajátítható a 10 000 óra szabálya, ami arra ösztönöz, hogy még sokat kell tanulni ahhoz, hogy valamiben a legjobb lehessen az ember. Sok ötletet, feladatot kapunk. Megérthetjük, hogy a japánok kit tartanak mentornak, például egy új munkahelyen. Nem az van, hogy bekerülsz egy munkahelyre, és oldd meg, hanem van egy mentorod, aki mindenre megtanít, hogy egy évvel később önállóan tudjál dolgozni az adott szakterületen, csak kitartás kell hozzá. Hány történet jutott eszembe, hogy milyen jó lett volna, ha akkor…

Döbbenten olvastam a 10 tény, amit senki sem mondott el nekünk a kreativitásról fejezetet, vagy, hogyan találjunk rá az alkotóelemre! De ami nekem, mint anyukának a kihívások kihívását jelentette, az időzítés, vagyis a sürgős és a fontos dolgok újragondolása. Új alapokra kellett helyeznem mindent, mert az idő a legkevesebb, amivel tudok gazdálkodni, de ehhez meg kellett tanulni elengedni például a rendet a lakásban, a kikapcsolódást jelentő csacsogásokat… stb, felismerni az időrabló dolgokat, úgy mint a közösségi média kordában tartását! Nem akarok végigrohanni az életemen, és ez a könyv megerősített abban, hogy lehet most jött el az idő, hogy változtassak a halogatás helyett. Mindfulness, avagy az éber figyelem gyakorlásának gyakorlata, amihez nem kellett nekem más, mint a kislányom. Például adjunk időt a fontos dolgoknak: étkezés. A lányom már önállóan eszik, kanállal, villával, és a maga tempójában. Amit nem szeret, azt is meg lehet vele - még - etetni, mert akkor jöhet a tv-s segítség, meg a Mancs Őrjárat. Ő nem rohan, nem siet, hanem annyit eszik, abban a tempóban, ami neki a legmegfelelőbb, és ami a legfontosabb, pontosan tudja, érzi, hogy neki mikor elég - nem eszi túl magát, bár a túró rudinak mindig akad hely a pocakban. Ez a jelen-gimnasztika! Ott akkor jelen lenni, lassan enni, elmagyarázni neki, ha valami érdekli, és mi - ha még így is gyorsabban végeznénk - megvárjuk őt. Nem pakolunk, nem rohanunk, várunk, beszélgetünk a párommal, és figyelünk a másikra.

Örültem, hogy az írók írtak a véletlenszerűségekről, és azok fontosságáról is, mert azokra ma már a sok “zajban” oda kell figyelni. Egy véletlen baleset, találkozás egy régi ismerőssel, egy új lehetőség… mind mind hordozzák magukban az utat, a fókuszt.

Nagyon tetszett a végén az Ikiagi megélésének 35 kulcsfontosságú lépéseinek összefoglalója, a képek, ábrák. Ez a könyv nagyon jó, érdekes, elgondolkodtató, és szerintem nagyon fontos, ha megvan benned az igény, merj változtatni!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

ANGOL GYEREKKÖNYV AJÁNLÓ: kicsiknek, ajándékba

Tőlem rendszeresen megkérdezik, hogy milyen könyvet vegyenek a gyerekeknek, főleg hogy nálunk a kislányom már reagál az angol szavakra, kérésekre.

Ez nálunk több okból alakult így. Egyrészt mert a szomszédunk angol, és így folyamatosan hallotta, hallja, hogy anya apa másik nyelven beszél. Másrészt angolul nézünk meséket. Harmadrészt, mert zseniális angol gyerekkönyveink vannak az Useborn magyarországi forgalmazója, a Bookuniverse jóvoltából.

usebornkonyvek.jpg

Amikor megkaptuk a könyveket, konkrétan el kellett dugni, mert annyira rápörgött a lányom, hogy azzal kelt és feküdt, így fokozatosan kerültek elő a könyvek.

Négy különböző könyvet ajánlok nagyon nagy szeretettel, mert mindegyik mást tud, másként köti le a picik figyelmét.

baby1stbook.jpgA legkisebbeknek a Baby’s very first touchy-feely Colours Play Book a legideálisabb, mert színekre bontva lehet a könyv belsejét megtapogatni, nyomkodni, és a színek alatt a legjellegzetesebb állatokat, tárgyakat lehet megnevezni angolul. Tényleg az első könyvek közé sorolnám, mert jó vastagok a lapjai, és bizony bírják a strapát. A könyv minden oldalán van valami apróság, amit meg lehet nyomkodni, kaparni, simogatni, birizgálni. A szülőknek meg ott vannak az oldalhoz tartozó színek nevei.

 

 

musicbook.jpgEgy és két éves gyerekeknek már a mai felgyorsult világunkban fontos, hogy legyen valami plusz, ezért választottam a Little Children Music Book, hangos könyvet. Aki követi a blogomat az tudja, hogy a zene nagyon fontos része az életünknek, és a zene szeretete már megfertőzte a lányomat is. Ezt a könyvet csak olyannak vegye meg bárki, aki elviseli, hogy napjában több százszor fogja meghallgatni a hangszerek dallamát külön külön, majd egyszerre. A könyv mellett jobb oldalt van egy nyomkodásra alkalmas felület, és most úgy érzem, abból sosem fogy ki az elem, mert állandóan megszólal.

Ehhez már vannak szöveges történetek, melyik hangszeren ki játszik, és hogy lesz a különböző hangszerekből egy szép összhangzású dallam az erdei állatoktól. Csodaszép rajzok és szép dallam… de néha el kell dugni, hogy ne álljon fel a hátamon a nem létező szőr. A gyermek imádja nyomkodni, kicsit táncol is rá, így ez tényleg az interaktív könyvek közé sorolható, amit lehet cipelni.

thezoo.jpgSzintén ennek a korosztálynak, de inkább két éves kor utánra ajánlanám a Peep inside The Zoo interaktív könyvet. Itt megjegyezném, hogy türelmesebb gyerekek részére jó ajándék, mert nagyon jó, hogy egy-egy kis ajtó kinyitásával be lehet nézni a lapok alá, mint például: hol alszanak a zsiráfok, vagy az elefántok, de sajnos nekünk már a gorillamama kezei többször maradtak a lányom kis kezében, mert lendülettel nyitotta ki, és vissza már csak cellux segítségével került. De ezen apróságot leszámítva, ezzel a könyvvel értette meg, hogy a pingivnek magyarul csobbannak, angolul pedig splash hangot adnak ki. Bár hihetetlen, de tényleg minden nap át kell lapozni, és mesélni az állatkertben élő állatokról angolul, és ő mondja magyarul is, angolul is. Bár az oroszlán üvöltés minden nyelven ahhhhrrrr!

dinosaurs.jpgVégezetül, meg hadd mutassam be nektek a kedvencemet, ami tényleg zseniális: a Magic Painting Book sorozatból a Dinoszauruszos változatot. Őt sokáig nem használtuk, mert a jó idő általában ki vitt minket a szabadba, de amikor megérkezett a rossz idő, előkerült. Én olyan boldog voltam, hogy 5 percre - legalább egy kávé erejéig - le tudtam ültetni a lányt, hogy azt elmondani nem tudom. A lányommal “varázskönyvnek” hívjuk.

A könyvvel együtt kaptunk egy ecsetet is. Semmi más nem kell az alkotáshoz, mint egy kis víz. Van a könyv végében egy dupla lap, amit a kifestendő papír mögé kell tenni, és így nem áll fenn a veszélye annak, hogy egy lap festése közben más lapokat is átáztatunk. Ecset, víz, és amint a papírhoz ér a víz, színes lesz a papír, mert a papírban van a festék, amit a víz old fel. Zseniális, imádom, és a lányom meg csodálkozva nézte először, amikor megmutattam, mire jó, és azóta is rajong érte, ha meglátja. Minap rendeltem meg a következő kifestőket: az unikornisos és a hamupipőkés változatot karácsonyra. A legjobb amivel le lehet kötni egy gyermek figyelmét, de akár a szülőét is, mert egy oldalt azért én is kifestettem.

 A Bookuniverse angol könyveket kicsiknek is, de nagyobb gyerekeknek is bátran merem ajánlani, mert hasznosak, lehet belőlük tanulni, és tényleg fejlesztik a készségeket.

Olvassátok szeretettel:
VargAda

KÖNYVKRITIKA: Gróh Ilona - Jöjj ki napocska! - játékok, versek, dalok bölcsödéseknek

jojj-ki-napocska.jpg“Gróh Ilona elismert és népszerű zenei-nevelési programja, a Ringató számos családi dalos- és mesekönyv alapja. A Ringató-könyvek sora most új gyűjteménnyel bővül, amely a bölcsődések, az őket nevelő családok és a velük foglalkozó szakemberek javát szolgálja. Gróh Ilona a módszertani alapelvek közreadása mellett számos olyan szöveget és dalt tartalmaz, amelyek által az új kötet, a Jöjj ki, napocska! az otthoni és a bölcsődei zenei nevelés alapműve lehet.

A népszerű Ringató-könyvek után itt a várva várt friss antológia, amely népi ölbéli játékokat, mondókákat, valamint dalokat és verseket tartalmaz, letölthető hanganyaggal.

A könyv egyszerre nyújt fejlesztő szórakozást a kisgyermekes családoknak, és foglalja össze a bölcsődei zenei, anyanyelvi és irodalmi nevelés anyagát.

Gróh Ilona bevezetőjében módszertani útmutató olvasható, a gyűjtemény dalainak éneklését pedig letölthető zenei anyag segíti.

A Ringató-foglalkozásokról jól ismert játékok, mondókák és hangutánzók mellett a kötetben helyet kaptak többek között Nemes-Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor klasszikusai, illetve Varró Dániel, Nyulász Péter, Tóth Krisztina és még sok kiváló költő legkisebbeknek szóló művei is.”

KIADÓ: KOLIBR KÖNYVKIADÓ | OLDALSZÁM:160 | KATEGÓRIA: Gyermek és ifjúsági | MEGJELENÉS: 2018

Én nagyon szeretem a Ringató könyveket, és magát a kezdeményezést, amit Gróh Ilona és az őt körülvevő zenészek a zászlójukra tűztek. Szerintem az a munka, hogy életben tartják a népdalok és versek világát, hagyományőrzés a következő generációnak.

Van aki imádja a Ringató könyveket, cd-ket, és van, akit a világból is ki lehet kergetni vele. Nálunk, ha nem cd-ről szólnak a dalok, vagy én, vagy a nagymama énekel a lányomnak, aki lassan de biztosan meg is tanulja őket. A zene szeretete persze alap nálunk, hiszen engem is rángattak állandóan énekkari probákra, pedig akkor nem szerettem.

img_20180922_111205.jpgA könyvbemutatón döbbentem rá, hogy milyen csodaszép hangja van Gáll Viktória Emesének. Rengeteg gyermekkel érkeztek szülők, és olyan energiát adott a daloknak a közös éneklés, hogy a bőrömön is futkosott a hideg. Sajnos az a Ringató esemény, ahova mi látogattunk el, nem volt a legjobb, és nem mertem elmenni többet a lányommal, mert senkinek nem tesz jót, ha végigüvölti a dalokat. Gáll Viktória előadására azonban biztosan el fogom vinni, akinek a hangját az interneten is meg lehet hallgatni. Örültem annak is, hogy sok bölcsődei, óvodai munkatárs is részt vett az eseményen.

Megjelent 2018-ben egy olyan könyv, amihez először nem adtak cd-t, hanem a dalokat le lehetett tölteni a könyvben található linkről, amihez nem kellett még egy email címet sem megadni. Az előadók Gáll Viktória Emese és Venczel Mónika, akiket nagyon jó hallgatni.

Persze jöhet a kérdés, mikor énekeljünk a gyerekünknek? Én már, mikor a pocakomban volt, akkor is énekeltem neki, és másfél évig egy bizonyos dalra sikerült mindig elaltatnom. Igényli is az éneklést, ezért nem is lehet más opció, mint tanulni a régi gyerekdalokat, amiket a Jöjj ki napocska! című könyvvel kaphatunk.

A könyv felépítése az első részben - aminek hanganyaga megtalálható az interneten - ölbeli játékok, mondókák, huncutkodók gyűjteménye.

A második fejezetben csak dalokat hallunk, összesen 84 számot tartalmaz.

A harmadik fejezetben érkeznek a versek a nagy generációtól - a mai költőktől, amiket meg lehet tanítani már bölcsődéseknek. Altatódalok, nyelvtörők, ünnepségekre szép rövid versek.

A negyedik fejezetben furulyaiskola olvasható. Ez azért is izgalmas, mert a keresztfiam kapott furulyát, és rengeteg helyre elmentem, hogy találjak az ő korosztályának megfelelő könyvet, amiből megtanulhat furulyázni. Nagyon megörültem, hogy ebben a könyvben lépésről lépésre (hogyan szólaltassa meg a furulyát, olvasó gyakorlatok) vezetik be a tanulás folyamatába rajzok segítségével.

Tetszett, hogy a borító színeit találtam a könyv belsejében lévő grafikákon. Sem nem túl rikító, csicsás, hanem egyszerűen szép.

A könyv nem véletlenül keményfedeles kiadásban jelent meg, mert ez az a könyv, amit sokszor forgatunk majd. Nagyon jó gyűjtemény, ami remélem, nem csak a szülőkhöz, hanem bölcsődékbe is el fog jutni, hogy átadhassuk a zene és a népdalok szeretetét a következő generációnak, és még tovább…

Ajánlom minden szülőnek, nagymamának, zenét kedvelő, gyerekekkel foglalkozó nevelőknek és tanároknak.

Szeretettel:
VargAda

Kötelező lenne mindenkinek használnia!

Magyar szinonima kéziszótár; Idegen szavak és kifejezések kéziszótára

Na ez izgalmas lesz. Olyan könyveket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amit kötelezően kellene használni akkor, ha kommunikációval, írással, könyvekkel kapcsolatban írsz bármilyen bejegyzést, levelet...

Magyar szinonima kéziszótár

 

idegen.gifAz első szinonima szótárt a világon 1718-ban jelentette meg Gabriel Girard francia nyelven. Magyarországon Finály Henrik kezdett a rokon értelmű szavak problematikájával foglalkozni 1870-ben. Mindenki számára egyértelmű, hogy a magyar nyelv sokrétű és izgalmas, nyelvünk szürke és unalmas lenne a rokon értelmű szavaink nélkül.

Én azt tapasztaltam, hogy sok könyves blogger egyszerűen nem rendelkezik megfelelő szókinccsel. Ez lehet azért, mert nem igényesen megfogalmazott könyveket olvasnak, vagy ha igen, lusták a szavak jelentésének utána nézni. Meg lehet sértődni, de amikor azt írja le valaki, hogy “ez a könyv olyan csodálatos… annyira tetszett… izgalmas volt…” és ezzel jellemez egy művet, akkor súlyosan kezdek őszülni. Pedig nem kellene mást tenni, mint bemenni egy antikváriumba, megvenni ezt a könyvet, vagy letölteni az internetről, és kinyitni például a csodálatos jelzőnél, ahol ezt találja: bámulatos, tüneményes, fenomenális, káprázatos, mesés, hihetetlen, meglepő, kiváló, gyönyörű, szépséges, elragadó, meseszép, világszép, tündérszép…

Ez a magyar szótár, felépítése abc sorrendű, található benne szómutató, 9000 címszó alá csoportosítva 70 ezer rokon értelmű szót és kifejezést.

Ez a könyv kötelező mindenkinek, akiknek fontos az önkifejezés igényes formája.

Idegen szavak és kifejezések kéziszótára

 

26062-idegen_szavak_es_kifejezesek_szotara_3_az_egyben-w_800x0.jpgA magyar nyelvben nagy számban fordulnak elő idegen eredetű szavak, kifejezések, melyek jelentős része az évek folyamán olyannyira meghonosodott, hogy ma már nem is érezzük idegennek, a mindennapok során nem okoz gondot a használatuk. Az idegen kifejezések színesítik a nyelvet, árnyalják, pontosítják a megfogalmazásokat, ismeretük, használatuk a művelt ember számára elengedhetetlen.

Az idegen szavak szótára 10 000 címszóban ismerteti a leggyakrabban használt idegen szavak jelentését. A szótár felépítése betűrendes. Tartalmaz rövidítéseket, szimbólumokat, a görög ábécé betűit, római számokat, de ami a legjobban tetszett, az idegen kifejezések, híres idézetek, szólások.

Forgassátok, olvassátok szeretettel!

VargAda

süti beállítások módosítása