Sok blogot / weboldalt néztem át az elmúlt időszakban, és nagyon sokszor látok hibákat, amiket remélem a közeljövőben sokan fognak javítani. Nem azért mert én tudom a tutit, hanem mert évek óta készítek weblapokat, és látom mi vált be és mi az amit megcsináltam, de sehol nem tart az oldal és a cég sem. 

Az emberek 10 másodperc alatt döntenek, arról hogy az oldalad átlátható, érdemes-e elolvasni, vagy zavaró és kellemetlenül érzik magukat, onnan már nincs több esélyed, többször nem fogja felkeresni az oldalad. Az első benyomások a legfontosabbak és az interneten, tényleg csak egy esélyed van! 

Menüsor - nem egyértelmű, hogy miről szól az oldal.

Most ha maradunk egy könyves blogoknál, akkor láttam olyan menüsort, hogy "könyveim" "könyvek értékelése"- könyvek esetén érthető, de legyél egyértelmű, mert csak azt értik meg az olvasók. "Könyvek" "Értékelések"

A sok menüpont, és almenü is tud nagyon zavaró lenni, főleg ha több sorba kerül, mert a témába nem lehet állítani rajta, ha csak nem vagy programozó. Az emberek 5-6 menüpontot tudnak megjegyezni és ez alapján döntik el, hogy maradnak-e vagy mennek tovább. Alkotnak egy véleményt.

Színek - a színek érzéseket váltanak ki!

Amikor anno egy mandala készítő hölggyel dolgoztam, megtanultam, hogy a színeknek van jelentősége, és nem csak a lélektől érkező üzenetek ha rajzolsz, hanem amit éppen viselsz, vagy amilyen közegben érzed jól magad, elmond rólad nagyon sok mindent. A színeknek vannak jelentése, és ezzel a tudat alatt üzenetet küldesz a világnak önmagadról. Összezavarhatnak, elbizonytalanítanak, ha rosszul választod meg a színeket amivel dolgozni fogsz. Okozhatnak kellemes érzést, egy letisztult állapotot, amivel tudnak azonosulni.

De előbb nézzük meg, milyen szín mit jelent?

Piros - energia, dinamizmus, a vér színe, erotikus, a tűz színe, cselekvésre késztet,
negatív megközelítésben a harag színe
Sárga - jókedv, nyár, tettrekészség, felszabadultság,
negatív megközelítésben az irigység színe
Zöld - természetesség, megnyugvás, remény, termékenység,
negatív megközelítésben a féltékenység színe
Kék - igazság, békesség, bölcsesség, az égbolt színe, higgadtság, biztonság, hűség, bizalom, tekintély
Bordó - elegancia, drágaság
Barna - férfiasság, stabilitás, a föld színe
Narancs - büszkeség, önérzetesség, segítőkészség, ambíció, kreativitás, életerő
Lila - lelkiség, szellem, királyi, misztikus
Fehér - tisztaság, szűziesség, béke, teljes egyensúly, semlegesség
Fekete - elegancia, méltóság, formális, szigorú, negatív megközelítésben gyász, depresszió

Színek alatt fontos még beszélni a hátterekről. Ha használsz háttérképet, nagyon figyelj arra, hogy mennyire viszi el a szemet magáról a blog mondanivalójáról. Ha sötét, túl kacifántos képet használsz, hamar el fognak kattintani az oldaladról, nagyon idegesítőnek fogják tartani, mert ha a szem elfárad és nincs benne "élvezett" akkor ennyi volt, mennek tovább. Ha még a betűket is nehéz olvasni a háttérképed miatt, vesztettél!

Nagyon érdemes a színekre sok időt szánni, és a háttérképeket is óvatosan megválasztani. Ilyenkor nézzél körül az interneten teszteld magadat:
- figyeld, hogy melyik weboldalon érzed magad jól, olvasol tovább és tovább,
- vagy milyen amikor egy sötét, nehezen olvasható felületen kell keresgélned.

A blogodhoz a megfelelő színek kiválasztásához ad segítséget a következő néhány weboldal, amit nagyon ajánlók mindenkinek:
www.colorschemedesigner.com
www.sessions.edu

Betűtípus - A tipográfia, a weboldalakon nagyon fontos szereplők. 

A cirádás, és a rosszul választott betűtípusokkal vigyázni kell, mert tudnak nagyon idegesítőek lenni. Egyrészt ha cirádás, olvashatatlan a szemnek. Ha rossz a betűtípus és nem szereti az ő, ű betűket még nagyon csúnyák is. Attól meg sokaknak elmegy a kedve, hogy ha még rikító színekbe vannak a szövegek, soha nem fogják keresni az oldaladat.

A tipográfia külön szakma, és abban mindenki egyetért, hogy ez is téged fog tükrözni. Vannak olyan tendenciák, amik már most jelzik, hogy a 12-14 pixel szövegméret az általános, és ez növekedni fog. Illetve ez a reszponzív oldalaknál is már külön külön beállíthatóak. Cím sornál 25-28 pixel közötti méret az elfogadott, jelenleg. A betűtípusokat sem szabad nagyon keverni, mert az is tudja idegesíteni az olvasót. Minden betűtípusnak megvan a saját stílusa.

Halkan megjegyzem, hogy az áthúzott betűknek sokkal nagyobb hatása lenne, ha használnák a zárójelet. Egyrészt nehéz olvasni, másrészt kizökkenti az olvasót az olvasás ritmusából.

Amire még érdemes figyelni az a negatív tér.
Sokan szeretik használni ma is a faltól falig szövegeket, de a negatív tér hatásait vizsgálták, és észrevették hogy nagy előnye van annak, ha nem használják a szövegkizárást.

• felhívja a figyelmet a fontos szöveg részekre, akár egy sorköz kihagyással,
  
• vezeti a szemet, olvasás közben, és rögtön az elején az olvasó eldönti, hogy elolvassa-e az adott cikket, vagy sem,
  
• segíti az értelmezést és a gondolkodást.

Folytatjuk.

Hello,

Ha blogot szeretnél írni, akkor az alap, hogy te magad tud mit szeretnél közvetíteni. Mi az amit szeretnél megosztani másokkal? Mikor elkezded, de még nem tudod merre haladj az úton, akkor ez a bejegyzés neked szól.

Ha próbálkozol, mert még nem tudod mi az, ami tényleg érdekel, azzal sincsen gond, de azért érdemes legalább címszavakba összeszedni.

Például: varrás, divat, anyaság, autók, játékok, könyvek, gyógyszerek, konyha, social média, gyerek, apa, szexualitás, speciális betegség, rák, dekoráció, otthon…

Ebből már láthatod, mi az, ami korhatáros, mi az, amivel kapcsolatban témákat kell keresned, vagy csak összeállítani egy sorrendet, mert már minden ott van a fejedben.
Ha ez megvan, mint mondjuk az én esetemben, akkor az egy nagyon jó kiinduló pont, hogy milyen témakörök érdekelnek téged. Mi az amiben te vagy a jó, rendelkezel megfelelő tapasztalattal, tudással, kíváncsisággal.

Példaként, nézzük meg azt ami engem érdekel: anyaság, konyha, könyvek, social media, tartalomfejlesztés

Négy különböző színű papír volt felragasztva a hűtőnkre ezekkel a címszavakkal, és ha eszembe jutott valami, azonnal felírtam. Napok alatt tele írtam, miről mi jutott eszembe. Egy hét alatt annyi ötletem volt, hogy azt sem tudtam melyikkel kezdjem. De legalább tudtam válogatni a témákban.

Az első 21-et osztom meg veletek, hogy lássátok milyen gondolataim voltak az anyasággal kapcsolatban:

1. anyává válni,
2. terhesség előtt, alatt, után, - én hogy éltem meg,
3. milyen vitaminokat szedtem előtte, utána,
4. szoptatási nehézségek – és ami nincs a könyvekben,
5. Ma már máshogy csinálnám – egy év visszatekintés,
6. A hazamenetel, és az össze para ami ezzel jár,
7. mit adj a gyerekre: télen, nyáron,
8. pelenka kérdés: mosható vagy eldobható,
9. hordozás,
10. Anya-idő,
11. Apával-idő,
12. rendszer kialakítása,
13. fürdetés, mivel, hogyan?
14. mit tegyél ki az internetre a gyerekedről és mit ne,
15. Anyós/ok konfliktus kezelése,
16. Kéretlen Tanácsok kezelése,
17. Okoskodások és egyéb állatfajták: jön a gyerekorvos,
18. Idegrendszeri kérdések – tapasztalatok,
19. Fogzás – védőnői tapasztalatok,
20. Játékok – amit kap és sose fog vele játszani,
21. Gyerek elkezd járni, eléri a mosógépet is….milyen gyerek zárakat ismersz…megmutatom!

Itt egyszerű dolgom volt, mert ott volt az elmúlt év tapasztalata, és a tudás már ami mögöttem van, de itt segít az időrendiség.

Nézzük a könyvek témakörét:

1. Mit olvasok…adjatok tippeket!
2. Melyik könyvet utáltam és miért?
3. Mit tegyek, ha a könyvem sérülten érkezik és a netről vásároltam?
4. Honnan vannak a könyveim?
5. Milyen a könyvespolcom, és neked?
6. Mikortól (kor) olvasol? Mit?
7. Mit jelent nekem az olvasás?
8. Hogy olvasok? Angol, holland, magyar, könyv, e-book, letöltött könyv…
9. Miért olvasok?
10. Kedvenc könyvem?
11. Kedvenc sorozatok?
12. Mi volt az a könyv, amit a borítója miatt vettem meg?
13. Ajánlott könyvek és azokkal kapcsolatos tapasztalatok?
14. Könyves csoportok a neten – Top10
15. Hol hirdessem magam, mint blogger?
16. Hogy vegyem fel a kapcsolatot a kiadókkal?
17. Mit várnak el a kiadók? Mi történik akkor, ha nem tetszett a könyv?
18. Hogy írjak könyvkritikát, jól!!!
19. Könyves bloggerként milyen social médiás felületeken érdemes megjelennem? Előnyök és hátrányok
20. Könyves rendezvények górcső alatt. TESZT.
21. Mit akarok üzenni a könyves cikkeimen keresztül másoknak?

Itt már nehezebb a témát felosztani, mert ott kezdődik a kérdés, hogy akarok könyves blogger lenni vagy sem? Ha igen akkor időrendiség sokat segít, de nem baj ha, mondjuk a könyveidet témákra osztod, akár műfaj, korbesorolás, írók szerint.

Én ezeket a papírokat felvittem egy excel táblába és igyekeztem a szerint a tematika szerint írni a blogot.

Folytatjuk...

Két évvel ezelőtt a Kildara kitalálta, hogy szeretné a kultúrát és a segítőkészséget megjeleníteni társadalmi felelősségvállalás formájában is.

Elhatároztuk, hogy könyveket gyűjtünk gyerekkórházak részére. Voltak leadó pontjaink, ahová érkeztek adományok, voltak emberek akikkel találkoztunk és átadták az általuk vásárolt adományokat. Senkitől soha egy forintot nem fogadtunk el, és ez így jó is volt.

A rendezvényen nagyon sok ajándék érkezett, és tényleg az embernek könnybe lábadtak a szemei, hogy milyen önzetlen emberek voltak, akik segítették a munkánkat. Két kórházba mentünk és vittük könyveket, nyomtatópapírokat, ceruzákat, kifestőket...még a könyvkiadók is beszálltak a történetbe, és volt, hogy a nővérek is kaptak könyveket, ami szintén nagyon megható pillanat volt.

Eltelt két év.
Megszületett a lányom.
A párom mindenbe támogat, de az elmúlt napok olyan dühössé és elkeseredetté tettek, hogy mindentől elment a kedvem. Több kórház volt, akikkel mi beszéltünk, volt akit más keresett meg a nevünkben, és annyira de annyira elkeserítettek a válaszok, hogy szóhoz sem jutottam.

Csak egy pár:
"szép dolog a kultúra, de miért nem hoztok inkább wc papírt",
"be akarnak jönni átadni? Mégis hogy képzelik?"
"miért pont könyvek?"
"mondja maga volt kórházban? Hozzon egy vödör festéket, és meg mutatom mit kell kifesteni."
"persze, és hová tegyük?"

Abba ugye senki nem gondol bele, hogy mi ezt összegyűjtjük, szétválogatjuk, átnézzük és még mi magunk is adunk hozzá. Elvisszük, benzin, idő, lelki felkészülés, mert beteg gyerekekkel találkozni sosem egy könnyű feladat...de ezek a beszólások után...hát kösz nem...feladtam! Médiumokra nem lehet számítani, mert decemberben mindenki ezt csinálja, meg kevés az idő, meg miért pont könyveket akarunk vinni...ezen a részén tényleg meg sem lepődtem.

Na de létrehoztam egy zárt facebook csoportot, és csak azért is meglesz a könyvgyűjtés tartva, csak máshogyan mint eddig. Egyrészt nem lesz esemény, program és beszélgetés írókkal, csak mi. Nem azért mert most "jól megsértődtem", és jót hisztiztem, hanem mert nincs már sem anyagi kapacitásom, sem erőm.
Mi fogunk beszélgetni, egymással.
Ennél többet nem tehetünk, és ez a lényeg! A Kildarának ez volt a célja anno, csak nagyon elmentünk az útról, minden szinten. Ez az én hibám.

Végül, mi nem fogunk fel tenni képeket, amikor átadjuk az adományokat, de azt megígérhetem, hogy jó helyre fognak kerülni.

A jó hír, ami végül nekünk nagy erőt adott, hogy végül találkoztunk egy kórházi alapítvánnyal, akik segítenek, hogy célt érjenek az önzetlen emberek adományai.

Szóval csatlakozzatok a csoporthoz, ha "adakoznátok, de nem vernétek nagy dobra"!
VAdrienn

„Hogyan lehet sikeres énmárkát építeni az online világban? Van egy ötleted, de nem tudod, miként fogj hozzá a megvalósításhoz? Hogyan érheted el, hogy a neten milliók kövessék a bejegyzéseidet?

Oravecz Nóra saját tapasztalatai mellett ezúttal a legsikeresebb hazai és nemzetközi bloggerek, illetve véleményvezérek tanácsait is megosztja olvasóival, így a leghitelesebb szakemberektől tudhatjuk meg,
– miként érhetjük el, hogy emlékezzenek ránk;
– hogyan alakíthatunk ki elkötelezett követői bázist;
– mi kell egy pénzügyi szempontból is megtérülő énmárka felépítéséhez.

A Van egy ötletem kihagyhatatlan azok számára, akiket érdekelnek a közösségimédia-sztárok kulisszatitkai vagy az énmárkaépítés kipróbált és bevált módszerei, de azok számára is nélkülözhetetlen, akiknek van egy ötletük, amit az online világban szeretnének megvalósítani.

Oravecz Nóra számos sikerkönyv szerzője, a Huffington Post díjazott bloggere. Világszerte tart workshopokat és előadásokat egyebek mellett énmárkaépítés és kapcsolatépítés témákban.”

Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de vannak napok mikor elkap a "főzhetnék".

A 160gramos diétát, én nem igazán diétának fogom fel, hanem amolyan kihívásnak. Hála a jó égnek, nem egészségügyi oka van annak, hogy belevágtam és figyelek az étkezésre. Tudatosabban szeretnék enni és jó példát mutatni a kislányomnak, aki eddig mindent meg is evett. Szerencsémre jó evőnek számít és a pocakját is nagyon szereti.

Hozzávalók:

3 fej kalifornia paprika
40 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1,5 dl paradicsompüré
15dkg reszelhető sajt
oliva olaj,
só, bors, 1-1ek szárított oregáno, kakukkfű.

Az apróra vágott hagymát és zúzott fokhagymát 2 ek oliva olajon megpirítom, hozzáteszem a darált húst, hagyom hogy kicsit átsüljön. hozzáadom a fűszereket, a paradicsompürét, annak a dobozába öntök vizet és az egészet összefőzőm. Pár percig hagyom takarék lángon, míg puhára nem fő.

A kailfornia paprikát kettévágom és csak a magos részt kiveszem, hogy tiszta legyen. Beleteszem a már kész ragut, és a tetejére teszek egy kis sajtot, majd 200 fokon 15 perc alatt készre sütöm.

Én mellé készítek bulgurt, mert nekem mindenhez kell egy kis köret, de ez magában is egy finomság a sajttal :)

Jó étvágyat :)
VAdrienn

A Kildara országos felmérésének az olvasási szokásokkal kapcsolatban, egy nagyon fontos kérdése biztosan volt, mégpedig: hogy megkérdezzük mi a véleménye az embereknek az illegális könyvletöltésről. Nagyon érdekelt minket milyen válaszok érkeznek, főleg azért is mert rajtunk kívül ezt nem nagyon kérdezte meg eddig senki!

Szomorú a magyar valóság, mert olyan természetes ma letölteni egy könyvet, mint kenyeret venni. Csak az a különbség a kettő között, hogy az egyikért fizetsz a másikért nem. De mi lenne, ha a kenyeret ellopnád? Lehet feljelentenek, lehet megvernek...De te mégis kifizeted, mert tudod, hogy kellemetlen lesz ha nem így teszel.

Letöltesz egy könyvet, akkor nagyon sok ember munkáját veszélyezteted.

A felmérésből tisztán látszik, hogy nagyon nagy gond van a fejekben. A válaszadók (4044fő) közel 60% töltött már le illegálisan könyvet internetről.

Ezt tapasztaltam, anyukás csoportokban, nyugdíjasok között, különböző pdf-ket megosztó oldalak között. Amikor csináltuk a felmérést, direkt kerestünk olyan nagy letöltéssekkel foglalkozó csoportot, ahová ki tehessük, de egyik helyre sem ment fel végül. A felmérés vége fele, egy kedvezményezés után a plagizálás ellen fellépő csoportok elkezdték őket jelenteni, és hát sajnos egy pdf letöltő oldal megszűnt, 3 új lett helyette és az oldal tulajdonosok az elérhető magyar írókat lepontozták azok akiknek ez a folyamat nem tetszett.

Pedig teljesen jogos, amikor egy magyar író tesz valamit a saját könyvének, a szellemi tulajdonának a jogaiért. Kell, hogy a kiadók is felemeljék a hangjukat, és ha kell jogi útra tereljék a folyamatot. Mert nem jó - semmilyen indokkal megfűszerezve - letölteni más tulajdonát, ingyen.

Rengeteg kérdést vett fel az eredmény?

- miért drágák a könyvek?
- miért csak 5000Ft-tot költ egy ember havonta kultúrára?
- miért nincs lelkiismeret azzal kapcsolatban ha könyvet töltünk le?
- milyen jogi lehetőségei vannak, egy írónak, hogy megvédje a jogait?
- milyen lehetőségek vannak itt Magyarországon?
- mit kell tenni, hogy  az emberek megértsék, hogy ez lopás!
- jogi szabályozásra van szükség és ellenőrző szervekre, na de hogyan?

Az emberek nincsenek azzal tisztában, hogy egy könyv nem abból áll, hogy én például megírom a könyvet, és aztán kész. Kell egy grafikus, tördelő, szerkesztő, korrektor, kiadó, reklám, marketing, én-márka. Időben plusz mínusz 1 év. 

Ha te letöltöd a könyvet ingyen, nem kap belőle a kiadó, az nem fizeti ki a munkáját azoknak akik dolgoztak a könyvvel, nem kap belőle egy forintot sem a jogdíjai után, és nem fogja megrendelni a folytatást, vagy a jövőbeli együttműködés reményében.

Magyarországon egy írónak a munkája, rettenetesen nehéz. Ahogy egy régi ismerősöm mondta "ez az a hobby, amiből ma nem lehet megélni!"

Beszélni kell a jelenségről, ha kell felvilágosító jelleggel.

Minap épp egy anyukás zárt csoportban tettek ki egy könyvet, és egy kiadónál dolgozó anyuka jelezte, hogy hahó ez nem jó. Bennem is vegyes érzés alakult ki, mert ha szólsz te vagy a rossz ember, ha nem szólsz, akkor a saját missziódat köpöd szembe. Szólni kell! El kell jutni a zárt csoportok adminjaiknak is addig, hogy ne engedjenek ki olyan posztot ahol keresnek pdf könyvet, vagy éppen a könyvet teszik "közkincsé". Sőt olyan oldalakat a szolgáltatóknak is le kellene tiltani, ahol gyűjtik a könyveket, és cserélgetik.

El kell indulni egy olyan irányba, ahol végre megértjük, hogy nem szép lopni. Nem csak egy kenyeret, hanem más ember szellemi tulajdonát.

Végezetül Jazz+Az szöveggel búcsúzok:

"Semmit sem értek - Csak összenéztek,
Nagyokat érzek - És újra értek,
Több szívből vérzek - Ez jó kis végzet!
Minden nap más nap, másnak ne másold át!"

"Meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség pusztulását az empátia teljes hiánya felgyorsítja...meg is érdemeljük a sorsunkat!"

Elemezzük ki ezt a gondolatot.

"Empátia az a képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet. Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg, ezzel a legmélyebben átérezve azt. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy sajátunkként éljük át mások érzéseit, affektív tapasztalatait."

A családomban van asperger szindrómás aki képtelen az empátiára. Ez nem gond, mert meg kellett tanulni vele élni, lehet vele beszélgetni, de a legjobb megkérdezni, mit érez, hogy gondolkodik erről arról, és egy idő után az apró jelekből érezhető volt egy kis izgalom, öröm vagy éppen bánat. Az empátia mint olyan tanulható, lásd a pszichopaták ebben zseniálisak. Ezért kell nagyon is odafigyelni kivel vagy emaptikus.

Az emberiség, rohan, szalad a végzete felé. Lásd környezet szennyezés, egy orrszarú fajnak már csak 3 példánya él a Földön, hobby-ból gyilkolnak kihalás szélén álló állatokat a gazdagok. A tengeren úszik a szemét sziget és még sorolhatnám. De amikor egymásnak megyünk mi emberek...arra tényleg nincsen gyógyszer.

A megérdemeljük a sorsunkat, bármennyire is szűkült a világom a gyerekemre és önmagamra, azért fel tudnak húzni, viselkedéssel, lekezeléssel, arroganciával...pedig csak egy kicsit kellene jobban odafigyelni.

Például: babakocsival nem fordult még elő hogy ne a zebrán mentem volna át. Ma konkrétan a zebra közepén jártam, mikor ahelyett, hogy lefékezett volna a majom inkább rálépett a gázra, és szerencsém, hogy nagyon elővigyázatosan közlekedek, de egy "anyád" kiszaladt a számon. Apróság, de mégis figyelmesség, és ez nincs. Én mindig megköszönöm, ha megállnak a zebránál...pedig az kellene lennie a normálisnak, hogy megáll mindenki, mert figyelnek egymásra az emberek, mint Hollandiába. Sosem felejtem el, hogy ott mennyire megdöbbentem, hogy még csak meg sem álltunk már mindenki fékezett, és mutatták hogy menjünk át. Kiegyensúlyozottabbak is mint mi.

Vagy posta, babakocsival én mindig kivárom a sorom, mert a gyerek ül, én kicsit állok, abba még senki nem halt bele. Van nálam enni, inni, és nassolni való, simán bírható a dolog. Kislányom meg addig nézelődik, szereti az embereket, ismerkedünk, a könyv borítókat meg egyenesen imádja. De ha meglátok a sorba egy kismamát, azt mindig magam elé engedem. Miért? Mert az teher, neki ott állni, miközben fél percenként jár pisilni, mert terheli a hátát a pocakja, vagy éppen álomkoral szenved, mert megint várakozni kell, mint minden kismamának, minden orvosi vizsgálatnál...stb. és tudom milyen felszabadító volt a sok ember után kilépni a tiszta levegőre. Ki a szemét? Hát én, mert úgy is ráérek...uhum, biztosan ráérek, mert a posta pont az a hely, ahol az emberek ráérnek.

Ma ezer ilyen helyzetet tudnék csípőből felsorolni, mert ma hideg van, mindenki ingerül, mindenki csak is saját magával van elfoglalva...

Akkor pár tipp, hogy még se pusztuljunk ki olyan gyorsan!

1. Legyél empatikus, és figyelj oda a környezetedre.
2. Nem kell mindenkinek megmondani a tutit, elég ha csak meghallgatod.
3. Igyál sok folyadékot, hogy a tested is belendüljön és sok vér jusson el az agyadig, hogy tudj reálisan gondolkodni, és megállj a zebránál!
4. Egyél is kérlek rendesen, hogy jól érezd magad.
5. Gondolj valami szépre.

Ugye, már most jobb :)

Köszi!

VAdrienn

Az elengedést már most tanítom a kislányomnak, amikor elkérem tőle a cumit alvás után és ő bele teszi a kezembe, majd megvárja amíg kiveszem az ágyából. Ő tudja, hogy a cumi megvárja, de megbízik bennem annyira hogy tudja, ha kell vissza is adom neki. Elengedi a játékot a baba úszáson, rá bízhatóm az apukájára, mikor felöltözöm, vagy éppen dolgom van és be kell menni a városba, ahová őt még nem vihetem be. El kell engednem, és meg kell bíznom a másikba, ezzel is teret adok a babának, hogy jobban megismerjék egymást, és én se ragadjak bele abba a bizonyos mókuskerékbe.

Elengedjük az első szerelmet, majd a másodikat, vagy éppen életed szerelmét. Elengedjük az elhunyt szeretteinket, hogy ne ragadjanak bele ebbe a világba, remélve, hogy rájuk egy szebb új élet vár. Elengedjük az aggódást, mikor valamire nagyon vágyunk. Elengedjük a féltve óvott kis projekteket, elengedtem már annyi embert magam körül, és tanultam a hibáimból, még akkor is ha lehet újra és újra beleesek. 

Lassan el kell engednem a szívemhez közel álló Kildarát, a csapattal együtt, akivel évek alatt építettük, és mások tökéletesen nyúlták le minden ötletünket, szerveztek ránk időpontot, keltették rossz hírünket. Három év aktív munka után sajnos nem látom azt, hogy lenne tovább előre. Még akkor sem, ha most lett vége az országos felmérésünknek. Megcsináltunk valamit, amit 14 éve senki, kaptunk érte hideget meleget, mint ahogy az eredmények olvasása után is, folyamatosan érnek minket kritikák. A kiadók nem szeretnek fizetni, mert nem vagyunk "nagyok" nincsen "csak" 1900 követő bázisunk, de az legalább 100%-ig nem megvett likeok, hanem könyveket szerető emberek.

Az eseményeket, hiába szerveztük meg, és tettük bele magunkat. Amikor 3 órán át én beszélgettem az írókkal, és a végén vattát köptem, mert mindenki a saját kis korlátján belül érezte jól magát, és ezt tapasztaltam, hogy nem tudok már többet adni senkinek...akkor bizony el kell engedni. Nem tudom fogunk-e bárkinek hiányozni? Nem tudom, hogy lesz-e kedvem valaha újra neki futni? De most számomra ezt le kell zárni, bármekkora szerelem is volt, nekem már nem jó.

Az oldal megmarad, a bloggerek tehetnek rá ki amit csak akarnak, ha valaki akar projektet még abban is segíteni fogok, de én most szépen hátralépek és leülök a fenekemre, és csak arra figyelek ami igazán fontos. El kell engednem, mert már nem ad hanem inkább elvesz. Elvette az időmet a lányomtól, elvette a kedvemet a szervezéstől, elvette a türelmemet mindennel és mindenkivel szemben. Tapasztaltam nagyon sok negatív dolgot, és annak hatásait, láttam ahogy kiégnek körülöttem a bloggerek, akik már nem a könyvek szeretete miatt olvasnak, hanem mert kell...és ez így már nem az, amit én anno kitaláltam...köze nincs hozzá.

Sokan szeretik a Kildarát, mert volt alapunk, voltak jó könyveink és egyéniségekkel megáldott bloggereink, akik jóban rosszban, kitartottak mellettem. De én nem akarom már ezt csinálni, és ezzel a döntéssel helyet adok mindazoknak akik most összecsapják a tenyerüket, és nagy örömmel olvassák soraimat.

Nyertetek, vége van.

De előtte lesz még november 18-án egy Kildara - Fabula rendezvényünk és a december 9-e könyvgyűjtésünk!

De visszatekintve én is nyertem. Lettek barátaim a világ különböző pontjáról, láttam ahogyan fejlődni képesek az emberek, találkoztam rengeteg íróval és tehetséges emberrel, megtapasztaltam a közösség erejét, megtanultam kérdezni, kérni ha kellett, tudom már hol csúszhat el egy projekt, megtanultam hogy kell irányítani embereket, hogy kell kiadókkal tárgyalni, milyen egy jó projekt, és még közel nem tudok mindent, de ezt a tudást már senki nem veheti el tőlem, és emiatt is kezdtem el ezt a blogot, ezt az "énmárka" projektet.

Annyi ötlet és megvalósulásra váró projektem van, amikről el is feledkeztem a Kildara miatt, hogy el sem tudom mondani. Ezeket szépen lassan megvalósítom, és végre tényleg csak is kizárólag magamért leszek felelős, és nem fogok másokra támaszkodni, hanem elindulok.

Az elengedéssel, hiszem azt, hogy valami új fog érkezni az életembe, és ez képes előre vinni!

VAdrienn

2017. Június 9.
"Két gyerek van, amelyik már leesett és amelyik le fog esni..."
Kisasszony ma leesett az ágyról. Már túl vagyunk a kórházon, sebészet és fogászaton is. Van egy hupli a homlokán, és a felső ínye be van dagadva. Pár nap alatt elmúlik, a többit meg idővel feldolgozzuk. - Írtam ki a zárt csoportba, ahol a kislányomról időnként teszek fel képeket és mesélek, hogy hol tartunk.

Ez a bejegyzés viszont azért született, mert szerintem - és bizonyos csoportokban látom is - hogy nem tudjuk mit kell tenni, ha a gyerek leesik valahonnan, és bízom benne tudok hasznos tanácsot adni!

Tényleg leesett és nem is kicsit.
Azon az estén 20 percenként keltem fel hozzá, végül betettem magunk közé az ágyba, mert már nem bírtam, nagyon kimerültem. Két dologgal nem számoltam, az egyik hogy nem ébredek fel ha ő megmozdul, a másik hogy ő már tud kúszni. Nem ébredtem meg, ő meg elkúszott az ágy végébe, és arccal ért földet. A puffanásra riadtam fel és tudtam, hogy leesett. Majd felsírt, akkor is tudtam hogy nagy a baj de én felkaptam és próbáltam megnyugtatni, mialatt én magam darabjaimra hullottam. "Az én hibám volt, bocsánat" - mondogattam és próbáltam felmérni mitől is lettem csupa vér. Egy fél órát zokogott, és utána megnyugodott. Én is, apuka is. Mivel akkor reggel volt, tudtam, hogy nagyon éhes így készítettem neki tápszert, amit ő meg is evett, és utána elaludt rajtam. Fél óra múlva felébredt, felöltöztettem és vittem be a kórházba. Ott rögtön sorra kerültünk, és egy nagyon idős de még jobb humorú sebész mondta, hogy "stramp a kislánya, mert az én fiam nem 70 centiről hanem 20 centiről esett le és mind a két karja el is tört!" Potyogtak a könnyeim, de megnyugtattak, hogy nincsen gond miután megnézték a babát, átküldtek minket a fogorvoshoz, aki nagyon édes volt, hogy hagyta hogy a baba a hordozóban maradjon úgy nézte meg a fogait és azt mondta: "2 nap alatt elmúlik a duzzanat, addig pépes kaját adjak neki!" Két nap múlva semmi nem látszott a balesetből.

Azért írtam le, hogy lássátok mit tettem ösztönösen és most leírom mit kellett volna tennem!

1. Amikor leesik a gyerek, - mert minden gyerek leesik! - az első, hogy felfogd mi történt, és lásd hogy mi a gyerek reakciója.
   - Leesett és rögtön felsírt, rossz ezt írni: de az jó. Észnél van, érzi hogy valami történt.
   - Ha elájul és nem tért észhez, hívni kell a mentőket, ők mondják mi a teendő.
   !!! Itt fontos, hogy nézzél egy órára és megjegyezd mennyi az idő, mert ha észhez tér, el tudod mondani mennyi időre ájult el!
   Persze megnézed, hogy vesz e levegőt, vérzik-e valahol, megnézed van e külsérelmi trauma...stb.
   A pánikot itt egy kicsit napold el, mert azzal nem vagy előrébb!!
2. Ha sikerült megnyugtatni, és érezhetően jól van, itass meg vele pár korty vizet, valamit. Ha rögtön hányni kezd, nem kérdés hogy indulás a kórházba.
   !!! De mielőtt elindulsz felhívod a mentőket, és megkérdezed, hogy ahol laktok, ott melyik az ügyeletes gyerekkórház, mert így kihagysz pár nagyon kellemetlen helyzetet és várakozást a nem ügyeletes orvossal. Nem a gyerekorvost hívod, hanem a mentőket. Ha hány a gyerek akkor agyrázkódása lehet, és azt csak kórházba vizsgálják ki.
   Ott számítani kell arra, hogy 24-48 órás megfigyelésre bent fogtok maradni. Ergo, vigyetek magatokkal mindent, ami kelhet és lélekbe készülj fel hogy egy széken fogsz aludni, köszönhetően a remek egészségügynek. Takaró, kis párna, hordozó, gyerekkocsi, kisplüs, telefontöltő...mindent vinnetek kell.
3. Ha a gyerek sérül, eltörik a karja (az olyan mintha egy labdát fújtak volna fel egy ponton), vagy vérzik fülén, bárhol, illetve bágyadt, kedvtelen...azonnal telefon, mentők. Ők a sérülés súlyosságtól függően mondják meg mi a további teendő, és segítenek.
4. Ha eszik, iszik, nem hány, nincsenek külsérelmi nyomok, is érdemes bevinni a legközelebbi traumatológiára, mert te anyaként nem látod ha valami gond lenne, és ha ott azt mondják hogy gyerekkórház, onnantól mindenben segítenek nektek. Ha megnézik és nincsen gond - mint esetünkben! - akkor nézni kell a gyereket otthon, hogy ha bármi gond lenne (láz, hányás...stb.) azonnal kórház.
5. És ha túl vagytok mindenen és úgy érzed "szar anya" vagy, ne tedd, mert minden gyerek leesik valahonnan. Nekem hetekig okozott nagyon nehéz lelki törést, és mi nem is alszunk azóta együtt, csak ha nagyon speciális a helyzet, de akkor én inkább nem alszom!

Remélem segítettem, mert én mindent máshogy csináltam, és hát volt aki meg mondta a magáét, mert "miért etettem meg, vagy miért nem rögtön és nem egy órával később vittem be a kórházba...??"
Na az is megérne egy misét, hogy mennyire rosszul tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket. Zárásként a traumatológián doktor úr azt mondta,

"Ha evett, és nem jött belőle vissza, és még a cumit is a szájába vette, akkor nem lehet olyan nagy a baj. Jó, hogy behozta, de menjenek haza és nyugodjanak meg!"

Kívánom, hogy ne kelljen ezeket a tanácsokat senkinek se megfogadni, de ha csak egyszer megtörténik is tudd, hogy mikre kell figyelned és miket kell tenned!

A mentők száma 104, általános segítségkérés 112!

VAdrienn