Elmondom csak a mai napomat...nem kicsit vagyok fáradt, és még ennek ellenére is értem, hogy emberek miért nem értik, ha az embernek van egy kicsi gyermeke...mi mindent ad fel magából egy anya, és ezzel együtt mi mindenről mond le.
A lányom 13 hónapos lesz, most kezdett el járni tanulni, és erősen fogzik.
Ez mivel jár együtt?
Azzal, hogy alig, ha sikerül akkor is rosszul alszik, mert bár nem kellett sosem nyálkendő az erős nyálzás miatt - mivel sosem nyáladzott - de az orra rendületlenül folyik ilyenkor. Ami miatt alig alszik, plusz a fájdalom, amivel a fogzás jár. Köhög, és az orrszívó-porszívó is nagy kihívás mire ki is tisztítja a taknyot. Üvöltés ezerrel. Evés is alig megy, mert ugye be van dagadva alul felül az ínye, és szegényem bár egész nap a kezével a szájában van, bármivel ér hozzá, üvöltés van. Harcol az álommanókkal is, mert ugye nem akar aludni, hiszen köhög a takonytól, jön a porszívózás, attól anya borul meg, és még éhes is...amit persze lehet orvosolni némi pépes kajával, de azt sem lehet a végletekig. Főleg, hogy nem lakik jól tőle, és nem olyan izgi mint valamit rágicsálni, márpedig a pocaknál nincsen fontosabb, jah és virslin sem lehet élni mindennap, mert attól meg megy a hasa...mást meg nem akar enni.
Éjszaka arra kelni hogy teli tüdőből üvölt, félelmetes...percekig tartom a lassan 11 kilójával a kezeimbe, hogy nyugodjon meg, de ő is meg van rémülve, hiszen a fogzás neki a lehető legnagyobb fájdalom amivel most találkozik.
Szóval a program: reggel ébredés, reggeli, játék, séta, haza érkezünk, ebéd, játék, álmos, leteszem aludni, fél óra üvöltés, iszik, nagyon nehezen de elalszik, zokogva riad fel, nyugtatom, eszünk - ebéd, játék. Járás segítővel le föl a lakásba, megvárja amíg anya odaér, hogy megfordítsa és lépegessen tovább, bár már kezd rájönni hogy tud megfordulni magától, nem tud még állni egyedül, de percekig nézi kapaszkodás nélkül, hogy melyik kezével nyissa ki a konyhaszekrényt, tanulja a guggolás, játék; fel akar kéreckedni, mert elkezdett anyásodni; autókázás, eszik, iszik, felmászik a kanapéra - anya retteg mikor potyog le - egy pillanatra sem lehet magára hagyni, jön megy...elalváshoz készülődünk, alig lát, de csak nem akarja az igazságot, orrszívás - mert ugye nem tudja kifújni az orrát! - dünnyög, hisztizik, de elalszik, én közben, főzök, mosógép elindít, majd szárítógépbe át a ruhák, onnan ki, dolgozom, mert hála a jó égnek van mit, és mert szeretem...és most jön a de!
Le kellett mondanom egy találkozót, mert egyszerűen nem tudok két fele szakadni...és nem is volt az első, és sajnos nem direkt, mert gyerek és nulla segítség mellett óriási szervezés bármi is apával, aki tényleg mindenben támogat...de ilyenkor azért simán egy fél napra beültetnék a helyemre bárkit.
Tudom, minek akarok menni találkozókra, ha van egy gyerekem...részben azért mert nem áll szándékomban ülni és nézni ki a fejemből, mikor a kölök majd vidáman oviba fog járni, és nekem munkát kell keresnem, és nem fogom tudni merre van előre. Másrészt nem akarok elbutulni a játékkönyvek, gyerekprogramok és az anyukás programok világában, miközben nő vagyok és szeretném valamire vinni. Harmadrészt, mert nekem erre van igényem. Tanulni akarok, fejlődni és kihasználni az időt amit lehet a gyermek mellett. Nem azért meg létezik az emancipáció, hanem mert egyszerűen megörülnék, ha nem így lenne.
De az, hogy valaki emiatt felettem pálcát törjön, mert nem tudok két helyen lenni egyszerre, nem kicsit hoz zavarba. Értem ezalatt, ha előtte két órával szólnék, akkor jogosnak tartanám, de két héttel előtte lehet valaki rugalmas, és az a gond, hogy ez ebben a hónapban már a sokadik alkalom. Értem ezt a baba-mama úszásra, mikor a gyereket nem viszem be a vízbe, ha pöttyös mindenütt ahol pelusa éri, vagy éppen taknyos nem akarok közösségbe menni, ahol van kismama, vagy ha tanulni szeretnék, de a párom vizsgázik és tényleg nincs segítségünk, végül olyan fáradt vagyok, hogy kettő értelmes mondat nem jön ki a számon, akkor táskákkal a szemem alatt, ami már vállalhatatlan...ez csak ez a hónap!
Viszont mindenkinek kívánom, hogy mihamarabb legyen anyuka, és csak egy kicsit is gondoljon bele, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, ez vele is meg fog történni. A gyerek nevelés a Világ egyik legnehezebb dolga, amivel nem csak a gyerekedért, hanem saját magadért is felelősséggel tartozol, és szó szerint 0-24 órás munka, megállás nélkül, az állandó változással.
Köszönöm, hogy ezt leírhattam...nekem ez jól esett :)
VAdrienn
