“Ha ​a halál el nem választ…
…akkor majd valami más.

Nagyon különös dolog történik San Franciscóban: a holtak lelkei titokzatos módon eltűnnek. Valaki vagy valami ellopja őket, és senki nem tudja az okát. Csak annyi sejthető, hogy mindennek egy narancssárga hídhoz van köze.

Charlie Asher halálkereskedő ugyanolyan értetlenül áll a probléma előtt, mint mindenki más. Néha pedig értetlenül fekszik. Mert a probléma annyira fogós, hogy konkrétan kifekteti. Nem is szólva arról a társadalmi léptékben kisebb, ám számára legalább olyan súlyos problémáról, hogy éppen egy harminc centis mókusember testében várja, hogy buddhista szerzetes barátnője új és lehetőleg élhetőbb testet találjon neki.

Hogy a dolog – de remélhetőleg nem az élet – végére járjanak, szedett-vedett banda verődik össze. Itt van Menta Friss kétméteres halálkereskedő, Alphonse Rivera nyomozóból lett antikvárius, valamint San Francisco hajléktalan császára a két kutyájával. Más már nem is hiányzik, mint hogy Charlie kislánya, Sophie visszakapja a halál feletti hatalmát, az őt védelmező két ördögi véreb pedig visszatérjen hozzá. Az nem kérdés, hogy a pokol előbb-utóbb elszabadul. De ki fogja megállítani?

Christopher Moore legújabb regénye a Mocskos meló szellemes és pokoli, vicces és vérlázító, szívhez és könnycsatornához szóló folytatása.”

KIADÓ: AGAVE KÖNYVEK/ OLDALSZÁM: 325 / KIADÁS ÉVE: 2017 /
FORDÍTOTTA: PÉK ZOLTÁN / MŰFAJ: HUMOR

Christopher Moore az egyik legelborultabb elme, akinek könyveit valaha olvastam. Első élményem tőle a Biff evangéliuma, ami okozott némi kavart a katolikus gondolkodású családomban. Meg vagyok győződve arról, hogy emberünk bizony nem normális.

Több művét olvastam, bár sosem írtam róluk recenziót, mert a humor műfaján belül valahogy nagyon szürreális a stílus, és nehéz úgy megfogalmazni egy értekezést, hogy ne lőjem le a poént, mégis átmenjen a könyv lényege.

Christopher Moore azonban ismét írt egy zseniális történetet.

Bevallom, sokszor felnevettem olvasás közben. Néha vissza kellett lapoznom, hogy rögzüljön, ki kicsoda, de amikor már beindultak az események - ami nálam úgy a századik oldal körül realizálódott -, nem tudtam letenni. Olvastam mindenhol: a kádban, ha a gyerek végre elaludt, főzés közben, mikor vártam, hogy végre megpuhuljon a tészta…

A könyv a Mocskos meló folytatása; érezhető, hogy az eleje kissé vontatott, de később szépen kialakul minden, felerősödik a történet, és újra megkapja az olvasó azt a szürreálisan felépített, kitűnően kidolgozott világot, amit csak ez az író képes elénk tárni.

Megjegyzés azoknak, akik csak ezt a kötetet szeretnék elolvasni: megállja a helyét önállóan is, az is érteni fogja, aki nem olvasta az első részt, mert az író mindent elmagyaráz, és bevezeti az olvasót a jelenlegi helyzetbe. Emiatt a “bevezetés” miatt indul nehezen a cselekmény, de érdemes kivárni, míg kibontakozik!

Megtudjuk, hogy Charlie Asher mókusemberként tengeti nem mindennapi életét buddhista szerzetes barátnőjével. Kislányát Sophie-t - a kissé elrontott, mocskos szájú lányt, akinek ügyelnie kell még mindig a “C betűs szóra” - a nővére és annak barátnője neveli. Ráadásként Sophie két ördögi pokolfajzata is eltűnik, és kocsikat esznek hobbiból.

“Hé, nem láttatok két póni nagyságú fekete kutyát? Hetvennel döngettek és egy szelet citromsárga pitét üldöztek” Aztán azt gondolta, hogy Nem ezt inkább megtartom magamnak.”

Menta Friss nélkül nem lett volna buli a buli, és itt van Mike Sullivan, aki meghal a szerelemért, és végül... majd jönnek a bajok, a földön ragadt szellemek… na de ezt már tényleg nem árulhatom el!

Most is imádtam azt a világot, amit Moore megalkotott, és a szereplőket is jó volt viszontlátni. Nagyon drukkoltam, hogy Charlie megszabadulhasson a mókusember által okozott rabságtól, és annak minden kínjától.

Ez a könyv szürreális, vicces, megdöbbentő, és egyben humoros, amit tényleg nem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha különben vannak benne meglepően komoly gondolatok! Néha eszembe jutott, hogy Christopher Moore vajon honnan szüli ezeket a teljesen agyament történeteket, de aztán rájöttem, hogy lehet addig jó, amíg nem tudom. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor “érkezik” a legújabb őrült világ, amit megoszt velünk, és az Agave kiadón keresztül eljut hozzánk, olvasókhoz.

“- Nem romlott el, csak még nem áll készen.”

Imádtam :)

VargAda

“Ötven magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség.

Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből - a jövőnek.

A kötetben szerepel többek között Szent Erzsébet, Zrínyi Ilona, Hugonnai Vilma, Veres Pálné, Teleki Blanka, Kovács Margit, Fischer Annie, Dévény Anna, Lubics Szilvia és Polgár Judit.”

KIADÓ: BOOKLINE KÖNYVEK/ OLDALSZÁM: 207 / KIADÁS ÉVE: 2018 /
MŰFAJ: IFJÚSÁGI IRODALOM

A Könyvhéten már láttam ezt a könyvet, és ha nem áztunk volna rommá, akkor lehet, még a dedikálást is megvárom, de sajnos nem így lett.

Elsőre megfogtak a könyvben látható grafikák, Rátkai Kornél rajzai. Ez egy modern kori könyv fiataloknak, de simán lehet jó kiegészítő anyag történelem órákon is. A felépítése időrendi, az első fejedelemasszonyunktól Sarolttól, egészen a tavaly elhunyt Dévény Annáig.

Nem száraz tananyagot kell elképzelni, hanem olyan könyvet, amit ha olvasol, a tudás csak úgy beköltözik a fejekbe. Egy-egy elszánt nőről megtudjuk a kötelező adatokat - mert azt illik tudni -, ki volt, mikor élt, mivel foglalkozott, de vannak mellette olyan apró információ morzsák, amitől tovább akarja olvasni az ember. Olyan nőket ismerhetünk meg, akik nem csak elszántak, hanem valamiben az elsők voltak: az első költőnő, cigányprímás, díva, huszár főhadnagy, felfedező, orvosnő, pilóta nő, mérnök nő, ügyvéd.

Mind olyan korokban éltek, ahol ha valaki nőnek született, az járt egyfajta megkülönböztetéssel, de ők kiálltak önmagukért és az álmaikért, így érve el céljaikat. Inspiráló életek bontakoznak ki az olvasó előtt, aki nagyon szerencsésnek érezheti magát, hogy bepillantást nyerhet eme női sorsok alakulásába. Vannak elődök, akiknek sikerült, akkor nekünk miért ne sikerülne?

Én édesanyaként arra próbálom megtanítani a körülöttünk élő szülőket, gyerekeket, hogy fogadják el, ha egy kislány nem a babákért, hanem az autókért van oda. Nincs ezzel semmi baj. Elfogadás, tisztelet mindenkivel szemben, és hogy senki ne adja fel az álmait! Akad olykor kis nehézség, de mindig van kiút, megoldás. Merjünk lépni önmagunkért, ne törődjünk bele abba, ha valaki skatulyába dug, nem kell ott ragadni!

Én nagyon örülök ennek a könyvnek, mert inspiráló. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy nem mindenkiről tudtam elsőre, hogy kicsoda és miért került ebbe a könyvbe, majd elolvasva rájöttem, hogy mindenkinek van benne helye, legyen az most éppen fiatalon hajóstoppos, vagy éppen egy ikonikus személy.

Ez a könyv ha fel is kerül most a polcra, biztosra veszem, hogy sokszor nyitom majd ki, és olvasok bele, ha inspirációra, erőre lenne szükségem.

A kötet célja, hogy tanítson, és ennek maximálisan eleget tesz. Ezért is merem ajánlani történelem tanároknak, olyan olvasóknak, akik kíváncsiak a múltra, és akik szeretnék megtudni az 50 elszánt magyar nő életét, munkásságát és hagyatékát, amit az utókorra hagytak munkájukkal és kitartásukkal.

Nagyon tanulságos, inspiráló… és nem utolsó sorban informatívan szép!

Köszönöm a Kolibri kiadónak, hogy megleptek egy példánnyal!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

Hol volt Kobak, mielőtt megszületett volna? Mi az a láthatatlan madzag, ami akkor is összeköti az anyukájával, amikor éppen nincsenek együtt? Miért kell Kobaknak az óvodában maradnia, és mikor találkoznak újra? És mi vár rá ezen az ismeretlen helyen? Ezt a kedves könyvet lapozgatva és Szepesi Szűcs Barbara kedves képeit nézegetve mindent megbeszélhetünk. A történet végén játékos feladatok és kitöltendő oldalak segítik a kicsiket abban, hogy megbarátkozzanak a gondolattal, mostantól ők is óvodába járnak.

KIADÓ: MANÓ KÖNYVEK / OLDALSZÁM: 32 / KIADÁS ÉVE: 2018 /
MŰFAJ: MESEKÖNYV / ILLUSZTRÁTOR: Szepesi Szűcs Barbara

Mikor megláttam Farkas Nóra könyvét a könyvhéten, nagyon megtetszett. A borítója egyszerű, letisztult, és olyan, amit szívesen vettem a kezembe. Én sajnos nem szeretem a harsány színű könyveket, még akkor sem, ha azokat gyerekeknek írták.

Nem rég megszületett bennünk a gondolat, hogy kislányunkat, bölcsődébe adjuk jövőre, mert óvodába még nem veszik fel, mivel évvesztes, de szeretnénk, ha megszokná a közösséget, hogy ne legyen nagyon nehéz az óvodai időszak, ami mindenkit akarva akaratlanul megvisel. Őt, mert nincs ott “anya”, engem, mert nem tudok rá minden pillanatban figyelni, míg ő önállóan kezdi élni életét.

Nagyon nagy örömmel vásároltam meg ezt a beszoktatós mesekönyvet, aminek célja, hogy elmagyarázza a kicsiknek: azért mert “anya” nincs közvetlenül mellettük, mégis ott van velük, és hogy a bölcsi, ovi nem olyan rossz dolog, de ahhoz, hogy élvezni tudják, kicsit el kell engedni anyut.

A könyvben több dolog is megtetszett.
Egyrészt, beleírható a könyv gazdájának neve, az intézmény, a csoport, és persze az óvodai jelnek is van helye. Valljuk be, ha az én időmben lett volna ilyen könyv, nem lennék zavarban, hogy nekem vajon milyen jelet adtak… mert fogalmam sincs róla. Ez egy nagyon jó emlék tud lenni sok sok év múlva.
A másik ami nagyon tetszett, hogy nem csak a könyv elején lehet adatokat megadni, de a végén is ragaszthatsz bele képeket a gyermekről, a kis barátokról, óvónénikről és játékokról.
Utolsóként kiemelném a nyelvezetet, ami érthető, egyszerű, és pontos információkat ad a gyermek korának megfelelően.

Szót kell ejteni Szepesi Szűcs Barbara illusztrációiról: csodaszépek. Matt színük és modern megjelenésük lenyűgöző; minden képben ott van a szeretet, ami tényleg összeköti az olvasókat a könyvvel.

A könyvet minden anyukának, apukának, nagyszülőnek ajánlom, akik érthetően és kedvesen szeretnék megmutatni a csöppségnek, hogy a beszoktatás nem ördögtől való rossz dolog. Mi ezt most kicsit félretesszük, hogy amikor elérkezik az idő, elővegyük és elmesélhessük.

Ismerve magam, amilyen szerencsém lesz, ő fut és szalad majd a bölcsibe, én meg ott fogok hüppögni az ajtóban, annak ellenére, hogy tudom: a Szeretet minket összeköt.

Olvassátok szeretettel:
VargAda

“A Katicalányok története folytatódik!

Betty Plum még sosem volt szerelmes. De mintha áramütés érné, amikor új fiú érkezik a suliba, Toby ráadásul meghívja az alakuló zenekarába énekelni. Betty kétségbe esik, hiszen Katnek már megígérte, hogy vele indul az iskolai fesztiválon. Kat megsértődik, és Betty Tobyn is egyre kevésbé tud kiigazodni, akire ráadásul Pearl is rástartolt. Bárcsak élne még az anyukája, hogy tanácsot kérhessen tőle!

Amikor megtudja, hogy anyja ráhagyott a padláson egy titkolt levélcsomót a saját szerelmi történeteivel, Betty a levélköteget olvasva még inkább összezavarodik. Segíthetnek-e neki édesanyja történetei, hogy kiigazodjon a saját életében? Amit érez, az valóban szerelem? Milyen lesz az első csók? És segít-e megoldani az ilyen helyzeteket egy réges-régi Bettye Swann-lemez?”

KIADÓ: MÓRA KÖNYVKIADÓ/ OLDALSZÁM: 200 / KIADÁS ÉVE: 2017 /
MŰFAJ: IFJÚSÁGI / FORDÍTOTTA: Magyari Andrea

A PINK könyvekre jellemzően, ennek a kötetnek a borítója is igazán csajos lett.

Újra találkozhatunk az első rész szereplőivel, ezért is érdemes egymás után olvasni a könyveket. Amiért én nagyon várom a folytatást (harmadik és negyedik köteteket): remélem kiderül, miért is olyan gonosz némber Pearl.

Betty történetének kibontakozása közben váratlan felismerés ért. Egyrészt édesanya vagyok, és a kislányom másfél éves. A történetben Betty anyukája küzd a rákkal, és minden évre előre megírja a születésnapi köszöntő levelet, miközben kislánya még csak másfél éves. Ahogy halad előre a történet, úgy érkeznek meg sorra az anyai levelek, és nekem egyre több könnycsepp gyűlt a szemembe. Meghasadt a szívem mikor belegondoltam, én mit tettem volna. Valószínű, ugyanígy megírok sok mindent, naplókba és levelekbe rejtve. Édesanyám halála után én is kerestem valamit, amibe kapaszkodhattam volna, valami apró üzenetet, és ez a könyv engem ezért is hatott meg annyira. Nagyon szívhez szólóak az édesanya levelei, amivel próbálja segíteni lánya életét, tanácsokkal, apró de annál fontosabb emlékek megosztásával.

A könyv a fiatal Katicalányok történetét bontja ki most Betty szemén keresztül, aki keresi nőies oldalát, küzd a sulis helyzetekkel, de mindezeken felül próbál megbarátkozni édesapa új barátnőjével is. Kamaszodik, és ennek folytán nem várt helyzetbe kerül, mikor találkozik a tipikus rossz fiúval, és nem veszi észre legjobb barátja érzelmeit.

Biztosan veled is előfordult, hogy valami izgalmasra vágytál, hogy érezd hogy élsz, miközben nem vetted észre mennyire szerencsés vagy, mert van akinek pont úgy kellesz, amilyen vagy. Lehet ez most bután hangzott, de ez a könyv tényleg arról, szól, miként érted meg az embereket, hogyan ismered fel a saját érzéseidet, igényedet a boldogságra. Én meglepően sokat mosolyogtam Betty és Toby kapcsolatán, mert nekem is volt hasonló rossz fiú az életemben, akiért azt hittem mindent odaadnék, de az első csókban ha nincs meg az a bizonyos szikra, akkor lehet bárki olyan, amilyen, nem tudott levenni a lábamról. A szerelem belülről fakad, és nem a külsőségekből és ebben a könyvben ez nagyon szépen fel van építve!

Én személy szerint örülök annak, hogy a fiatalokhoz szól ez a regény, mert minden benne van, ami a fiatalok életében fontos. Iskola, barátságok, terhek, megoldások, ésszerű gondolatok. Tetszett, bármennyire is megríkattak az édesanya által írt levelek, mert igazán valódinak, őszintének hatottak.

Minden olyan fiatal lánynak ajánlom ezt a könyvet, aki meg akarja érteni, honnan indul a bizalom, a barátság, a szerelemhez vezető út. Van szerelem első látásra, mert létezik, de az igazi szerelem megvár, még akkor is, ha ezért túl kell esned sok sok buktatón!

Olvassátok szeretettel!

VargAda

Bea Hogg tehetséges, szenvedélyes, ám igen gátlásos kamaszlány. Amikor a Tini sztárok viadala című tehetségkutató műsor táncosokat keres egy tévéműsorba, kedvet kap, hogy jelentkezzen. Sajnos legjobb barátnője, Kat cserbenhagyja, és beáll a legundokabb osztálytárs, Pearl Harris csapatába. Bea azonban nem hagyja magát, és amikor végül az iskola legmenőbb pasijával, Ollie Matthewszal nevez be a versenyre, a lánynak nem csak a táncverseny miatt kell izgulnia. Ollie és Pearl ugyanis állítólag együtt járnak…

A Pink sorozat első kötete egyben Jane McLachan Katicalányok című tetralógiájának nyitó darabja. A négy könyv négy barátnőről szól, és mind a négy történetet más barátnő mesél el. A brit szerző fordulatos, mulatságos, szívet melengető könyveiben remek stílusban ír a kamaszlányokat érintő problémákról: barátságról, szerelemről, árulásról, kitartásról – és persze a táncról. A szerző érezhetően jól ismeri a kamaszok mindennapjait, és hitelesen festi le nemcsak örömeiket, hanem gondjaikat is.

KIADÓ: MÓRA KÖNYVKIADÓ/ OLDALSZÁM: 176 / KIADÁS ÉVE: 2017 /
MŰFAJ: IFJÚSÁGI / FORDÍTOTTA: Magyari Andrea

Nagyon megtisztelő, hogy a Móra Könyvkiadó elküldte nekem a könyveket, és bár fiatal korosztálynak ajánlják, én is szívesen tekintettem vissza fiatal koromra. Tudniillik én nyolc évig táncoltam, na nem szvinget, hanem balett, jazz majd végül hipp-hopp-ot. Életem egyik legizgalmasabb és egyben legnehezebb időszakáról beszélek.

De kezdjük a borítóval: igazán csajos, felszabadult képet kaptam, és az ezüstös domború cím moderné varázsolták a könyvet. Könnyen érthető, okosan felépített könyv, amit tényleg jó volt olvasni!

Amikor elkezdtem az olvasást, nagyon sok emlék jutott eszembe. Edzések, fellépések, izgalom, tanulás, koreográfiák, és persze a barátok, pasik, hírességek, végezetül az iskola. Azok a lányok, akik irigykedve oltottak, és tettek megjegyzést arra, hogy milyennek kellene lennem, és hogy nézzek tükörbe! Amikor hasonló gondolatokkal bántották Beát, akkor éreztem meg, hogy a kimondott szavaknak bizony hatása van későbbi életünkre, a magunkról kialakított világra.

Bea gátlásos, és naiv, de egy nagyon szerethető fiatal lány, aki kitartó, tehetséges és végül elnyeri a jutalmát, a srácot, aki szintén lassan nyílik meg előtte. Megismerkedhetünk testvérével, Emmával, aki mindig megmosolyogtatja az olvasót, a család többi tagjával, és persze a nagyival, aki mindenről tehet… de legyen ennyi elég.

A regény hús-vér lányokról, érzésekről szól, mindenféle sallang nélkül.  A történetben többször megjelenik az iskolai zaklatás témája is. Láthatóvá válik, hogy ezt a problémát képtelenek kezelni mind az áldozat, mind a tanári kar oldaláról; a “ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik” elvet követik. Pedig ez ugyanolyan központi téma a fiatalok életében, mint a szerelem.

Olvashatunk a barátságról, a “barátok” viselkedéséről, a kapcsolatok változásáról, átalakulásáról. A könyv őszintén mutatja be, milyen harcokkal és érzésekkel találkozhatunk az iskolákban. A sorok feltárják előttünk, hogyan lesz egy gátlásos kislányból, büszke nő.

A könyv nagyon sok tanulsággal szolgál annak, aki szeretné megérteni a mai fiatal iskolásokat és világukat. Bátran ajánlom olyan szülőknek, akiknek gyermeke szeret olvasni, és szívesen megismerne egy másik iskolát, egy másik “némbert”, egy másik kapcsolatot, és talán egy másik szemszögből önmagát.

Olvassátok bátran!
VargAda

 Amy Schumer, az Emmy-díjas komikus, színésznő és író, az Amynek áll a világ és a Kész katasztrófa sztárja az utóbbi években a szórakoztatóipar egyik legkeresettebb alakja lett, okos és egyben szatirikus humorával mindenkit lenyűgözött. A deréktetovált lány című első könyve rendkívül személyes hangvételű, üdítően őszinte és harsány esszék gyűjteménye. A megjelenését követően több hétig vezette a New York Times Bestseller-listát, humor kategóriában megnyerte a rangos Goodreads-közönségdíjat, és az egész nemzetközi média rendkívül pozitív kritikákkal méltatta

A deréktetovált lányban Amy visszatekint a múltjába, és történeteket oszt meg a tinédzseréveiről, a családjáról, a kapcsolatairól (és persze a szexről), melyeken keresztül megismerhetjük az igazi arcát. Annak a nőét, akinek megvan a bátorsága ahhoz, hogy feltárja a lelkét és kiálljon azokért a dolgokért, amikben elkötelezetten hisz. Ráadásul közben megnevetteti az egész világot.

A pofátlantól a romantikusig, a szívből jövőtől a szívszaggatóig, ez a rendkívül szórakoztató gyűjtemény egy jószívű, bátor és figyelmes embert mutat be. Legyen szó akár testi vágyról első látásra egy reptéri biztonsági ellenőrzés során, a szerelemről és házasságról alkotott véleményéről, a cross-fit edzőjének titkolt rossz szokásáról, vagy az introvertáltságról, Amy minden esetben elképesztő stílusban, felejthetetlenül mesél.

Hetekre eltűntem, aminek oka volt hogy elment a nagymamám, és ez egy kicsit földhőz csapott, és megviselt.  

KIADÓ: AGAVE KÖNYVEK| OLDALSZÁM: 304 | KIADÁS ÉVE: 2017 |
MŰFAJ: SZÓRAKOZTATÓ - HUMOROS / ÉLETRAJZ

Amikor Amy Schumer könyvét választottam már akkor elég komoly előítélet munkálhatott bennem, melyre olvasás során jöttem rá valójában.
Mert mit látunk a könyv borítón? Egy szőke, félmeztelen New York-i színésznőt, aki komikus filmekben szerepel, amit eddig nem láttam, de ennek a könyvnek a hatására biztosan meg fogom nézni.

Nagyon meglepett ez a könyv, minden értelemben.

Többször írtam már arról, hogy a gyengéim az életrajzi könyvek, és ezért is szerettem volna elolvasni Amy történetét, amit bár szórakoztató műfajba helyezték, de mégsem teljesen az. Persze vannak benne vicces részek, de a könyv erős, és kegyetlenül őszinte.

Ami feltűnt, hogy a könyvben nincsen tartalomjegyzék, így minden új fejezet, egy újabb meglepetéssel szolgált. Cserébe, nem tudod mi vár rád, amikor azt olvasod, hogy:
“Nyílt levél a vaginámhoz” - itt megdöbbentem, és azt gondoltam, “ajajaj”,
“Introvertált vagyok” - meglepődtem, hogy tényleg az,
“Új gazdagnak lenni” - innentől kezdve viszont nagyon nehéz volt letenni a könyvet. 

Aztán megérkezett az, amitől életrajzi egy életrajzi könyv: a valóság! 

Megérkeztünk Amy vicces humoros, szőke hajzuhataga alatt rejtőző valósághoz, és ahhoz a lányhoz, aki szegénységben nőtt fel, a szülei elváltak, majd sokszor újraházasodtak, de ezt követően olvashattunk édesapja harcáról a sclerosis multiplex-szel, majd arról, hogy az milyen hatással volt Amy életére, és hogy az elmúlás milyen sokszor lép az életébe, kéretlenül. Örömmel olvastam, hogy milyen erős testvéri köteléke van Kimmel, a húgával. De végig követhetjük, hogy lett belőle híres “új gazdag” stand-up-os, és milyen nehezen küzdötte fel magát azon a filmes pályán, amit választott. De döbbenettel olvastam, hogy bántalmazták, valamint kihasználták élete folyamán, és ezt játszi könnyedséggel írta le, osztotta meg mindenkivel.

“Azért meséltem el ezt a történetet, mert kemény nő vagyok, nem pedig olyan, akit az emberek elképzelnek, amikor egy “bántalmazott nőre” gondolnak. De ez bárkivel megtörténhet. amikor olyan férfiba vagy szerelmes, aki bánt téged, ez egy egészen különleges pokol, mégis sok nő megtapasztalta már. Nem vagy egyedül, ha ilyesmi történik veled, és nem biztos, hogy megmenekültél, ha még nem történt meg. Én megtaláltam a kiutat, és soha többé nem térek vissza oda. Kijutottam. Gyere ki te is!”

Ráadásul ez a téma, engem mélyen megrendít, főleg, hogy tudom, mit jelentenek ezek a sorok! Továbbá a Kész katasztrófa filmjének vetítése alatt történt lövöldözésről és annak következményeiről és még sorolhatnám. Rengeteg nehéz történetet írt meg, majd mutatta meg a humoros oldalát. A naplóbejegyzéseken és az azok alatti magyarázatokon többször felröhögtem, vagy a listákon, “dolgok, amelyeket nem tudsz rólam”, “azok a dolgok, amelyek boldoggá tesznek” és végül  “azok a dolgok, amelyektől őrülten mérges leszek” (Hogy lehet az őrületbe kergetni valakit az Agymenőkkel?)

Amikor elolvastam és újra megnéztem Amy-ről valamint az életében fontos emberekről készült fotókat, rájöttem, hogy tényleg sok embert beskatulyázok, és ez bizony nem jó. Ezen érdemes változtatni! Azon is, hogy miként fogadd el magad olyannak amilyen, vagy, mert igenis ne higgy el mindent egy magazinnak, vagy egy reklámnak.

Ez a könyv szerintem azoknak szól, akik értik a humort, a valóságot és képesek magukon nevetni!

Egy dolog hiányzott nekem Amy könyvéről!
A +18-as karika :)

VargAda

Első könyvem az univerzumról - Hogyan születnek a csillagok?

“Ez a könyv Rókapapa meséje a világ keletkezéséről. Alkotója, a grafikusként is elismert Farkas Róbert először angol nyelven, közösségi finanszírozással valósította meg, most pedig a világmindenséget fürkésző magyar gyerekek is választ kaphatnak kérdéseikre. Ez a könyv az Eszes Róka-sorozat első darabja, amelyet Raffai Péter, az ELTE Atomfizikai Tanszékének asztrofizikusa a jövő felfedezőinek ajánl.

Ez a könyv az első könyved az univerzumról.”

Első könyvem a fénysebességről - Mitől világít a Nap?

“Az Első könyvem az univerzumról a csillagok és bolygók titkait hozta el a legkisebbeknek. És máris itt a folytatás! Róka papa ezúttal arról mesél, mitől világít a Nap, és miért nem pukkan ki, mint egy lufi. A kisrókának persze számtalan kérdése van még: miért nem tudunk akármekkorát ugrani? Milyen gyorsan közlekedik a fény? És mi történik, ha két fekete lyuk összetalálkozik?

A nagy sikerű Eszes Róka-sorozat második darabja a fenti kérdésekre adja meg a választ, a legkisebbek számára is érthetően.

Ez a könyv az első könyved a fényről és a gravitációról.”

Első könyvem a téridőről - Mitől lassul az idő?

KIADÓ: KOLIBRI KIADÓ | OLDALSZÁM: 36 |
KIADÁS ÉVE: 2017 / 2018 | MŰFAJ: GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI

Megvan az a kép, amikor az Agymenőkben megjelenik Sheldon Cooper, és mond valamit a fizika és kémia találkozásakor létrejövő izéről, és te tudod, hogy ezt biztos, hogy tanultad, illetve tanították a suliban, de fogalmad sincs róla, mi lesz a válasz… majd Sheldon elmondja, és a térdedre csapsz, hogy tényleg…

Na, ezt éreztem, amikor először a kezeimbe fogtam a Farkas Róbert által készített kis mesekönyveket, értettem, felfogtam, tanultam… na de, hogy mese legyen belőle?

Megmutattam a férjemnek, aki meglepetésemre elolvasta és azt mondta: “ez jó!”, mire azt válaszoltam: “áruló!” Utáltam a kémiát és a fizikát, de legjobban a matekot, mert az irodalom és a történelem engem mindig is jobban érdekelt, de ezek a kis rókák, hogy is fogalmazzam meg: elvették a szívemet, imádtam őket. A kis keményfedeles könyvecskék aztán a kislányom kezeibe kerültek, aki rögtön elkezdte lapozgatni. Mivel még nagyon kicsi, az olvasás részét egy kicsit megszenvedtük, de a képeket minden egyes alkalommal megcsodálta, mutogatott, babanyelven mondta a hozzáfűznivalóját, így ez a könyv engem kötött le leginkább.

Nem véletlen a korhatáros besorolás, 3-6 év közötti gyerekeknek ajánlják, amit én úgy értelmezek, hogy leginkább fiúknak, “mini Sheldonoknak”. De ez a 36 oldal csupa okos és hasznos dolgot tanít a gyerekeknek, hiszen a meséken keresztül tanulnak meg mindent a világról és önmagukról is. A keresztfiam volt a másik tesztalanyom, aki leült és neki fel kellett olvasni a könyvet. Minden oldalnál volt valami plusz kérdése, amit egyszer magának az írónak is el fogok juttatni.

A harmadik könyv nekem kicsit sok volt, abból a szempontból, hogy nem mindent értettem meg belőle. Sok olyan információval van tele, ami lehet több magyarázattal érthetőbb lenne, mint ami a könyvben szerepel. Ez tényleg fizikáért rajongóknak ajánlanám, akik szeretik az olyan kifejezéseket hogy ikerpardoxon, relativitáselmélet, téridő, Planck-idő, kvantumféreglyukak...stb.

Ezek a könyvek a maga nemében hiánypótlóak, és én személy szerint nagyon örülök, hogy megjelent a Kolibi Kiadó gondozásában, és várhatóan megszületnek az újabb csodákról szóló kis kötetek. A grafikák csodaszépek, a szövegek érthetőek, és a gyerekek imádni fogják.

Ajánlom a fizikáért rajongóknak, és szüleiknek, mert a kis rókák nagyon cukik.
VargAda

1977. május 25-én, mindössze harminckét amerikai filmszínházban bemutattak egy független science-fiction filmet, amely szűkös anyagi keretből, komoly nehézségek árán született. Egy jóformán névtelen rendező álmodta meg, vetette papírra és forgatta le, akit George Lucasnak hívtak. A Csillagok háborúja pillanatok alatt világszerte tömegeket vonzott, és megdöntött minden korábbi bevételi rekordot. Az űrmítosz generációkon átívelő népszerűsége azonban nem Lucas egyedüli filmtörténeti érdeme: neki köszönhetjük Indiana Jones ikonikus alakját, valamint hogy a filmipar forradalmasította a speciális effektusokat, a mozifilmek hangzásvilágát, és út nyílt egy újfajta forgalmazás irányába.

A hírhedten zárkózott, öntörvényű és kontrollmániás rendező életrajzi kötete hol felemelő, hol provokatív magánéleti és szakmai eseményeken keresztül mutatja be, hogyan bontakozott ki ez a korszakalkotó karrier, és miként formálták Lucas jellemét olyan alkotó- és pályatársak, mint Francis Ford Coppola, Steven Spielberg vagy Harrison Ford.

Halhatatlan hőseihez hasonlóan George Lucasnak a filmvilágra gyakorolt hatása a mai napig töretlen. Egyedülálló karrierje és az a bizonyos messzi-messzi galaxis most végre kézzel fogható közelségbe kerül.

KIADÓ: BOOKLINE KÖNYVEK / OLDALSZÁM: 619 / KIADÁS ÉVE: 2017 /
MŰFAJ: ÉLETRAJZ / FORDÍTOTTA: VARRÓ ATTILA

Nagyon szeretem az életrajzi könyveket, mindig is imádtam, mert más emberek életéből nagyon sokat lehet tanulni, és George Lucas élete is tele van tanulsággal. Az ő élete mindig nagyon érdekelt, csak még nem találtam meg az igazit, azt a könyvet, amely elkalauzol benne. Amikor a Bookline Könyvek gondozásában megjelent Brian Jay Jones könyve, tudtam, hogy ezzel nem lehet mellényúlni.

Igazam lett.

A könyv, bevallom, nem éppen táskabarát, mert nem könnyű, súlyra. Elsőre tetszett, hogy kemény borítója van a könyvnek, majd hogy George Lucas életének fontos képei is megtalálhatóak benne. Viszont a közel 100 oldalas védjegyzetek, majd a név- és tárgymutatók igazán meglepetek, annak ellenére, hogy maga a könyv 520 oldal.

Fontos megemlíteni, hogy ez a könyv nem hivatalos életrajz, annak ellenére, hogy három évig készült. A hitelességet az író alapos kutatómunkával bizonyította, és időrendbe szedte George Lucas életének minden pontját. A gyerekkortól az autóbalesetig, ami gyakorlatilag megváltoztatta az egész életfelfogását, majd az egyetemi munkáit és azok nehézségeit, barátságokat, kapcsolatokat, üzleti kapcsolatokat, a nagy életműig, ami George Lucas életének legfőbb mozgatórugója. Az író idézett cikkekből, interjúkból, és még pár baráttal is le tudott ülni beszélgetni, mert maga George Lucas nem nyilatkozott.

„Lucas talán nem értékelte, sőt nem is volt tisztában vele, de édesapjától- és Dagobert bácsitól – jól megtanulta a leckét: gondolkodj másként, higgy a sikeredben, és ha teheted, fektess magadba. És mindig fizesd ki a tartozásaidat”

Ahogy a zenei életben is volt egy olyan sikercsapat / előadók – Michael Jackson, Madonna, Prince, Sting - úgy  George Lucas generációja is óriási mérföldköveket tett le, és alakította át a filmiparról addig gondolt és vélt változásokat, aminek részesei voltak Steven Spielberggel, Francis Ford Coppolával.

Nyomon lehet követni, ahogyan változik a filmezés, és milyen ütemben idézték elő az újításokat, a digitális mozi felemelkedését, a Dolby surround hangzásig. Ami nekünk ma már teljesen természetes, de régebben el sem tudták volna képzelni a moziba járók, hogy ez mit is jelent, és milyen élménnyé tudja varázsolni a filmeket. Továbbá hogyan változott meg a mozi és a televíziózás kapcsolata.

„A filmezés igen fájdalmas élmény!” – jelentette ki Lucas a Csillagok háborúja-forgatás idején”

Engem nagyon meglepett, hogy milyen kapcsolatai voltak George Lucasnak. Egyik mentora, majd barátja, és riválisa nem más volt, mint Francis Ford Coppola, vagy éppen Steven Spielberg. De voltak még olyan meglepetések, hogy milyen filmekben működtek közre, hogyan született meg a Csillagok háborúja vagy éppen az Indiana Jones alkotta világ, de még dolgozott Michael Jacksonnal is. Voltak sikerek, bukások, felemelkedések és mélyrepülések, egy olyan embertől, aki utált írni!

A könyv végére kiderült számomra az is, hogy George Lucas egy maximalista, és zseniális művész, aki nagyon hamar rájött, hogy miként lehetséges a filmeken túl is vállalkozásokat életre kelteni, és megalapozni vele a jövőjét. De néha az is eszembe jutott, hogy a maga nemében ez az ember teljesen örült, aki makacsul megy a maga feje után… mindenáron. Remek érzékkel készítette el filmjeit, és okosan építette fel a világot, amiért annyit küzdött… de a másik oldalon kiderült, hogy cukorbeteg lett már fiatalon, elvált első feleségétől, 3 örökbefogadott gyermekét pedig egyedül nevelte fel, mint >>egyedülálló anya<<, és a saját boldogságára nagyon sokat kellett várnia.

Ami engem, mint édesanyát megfogott, és várom, hogy egy ilyen csoda meg tudjon születni kis hazánkban is, pedig nem volt más mint:

„…a Lucasfilmet a legjobb cégek közé sorolta a dolgozó anyák szempontjából: döntésüket a két óvodával, a rugalmas munkaidővel, a családtagjaikat ápoló alkalmazottak fizetett szabadságára vonatkozó intézkedésekkel és az élettársakra kiterjedő betegbiztosítással magyarázták.”

Ezt a könyvet ajánlom azoknak, akik azt hiszik néha, hogy semmi nem sikerül, amibe belefognak… nagyon sok tanulságot és erőt lehet nyerni egy olyan ember életéből, életművéből, aki egy teljes univerzumot alapított meg, és engedte, hogy ennek a mesének mi is a részesei lehessünk… mert az erő velünk van!

VargAda

Egy anyukákat tömörítő vállalkozói csoportban bemutatkozott Kolta Zsófi, aki két gyermek édesanyja, a következőkkel: “bloggereket keresek, akik telefonszámos Callkötőért cserébe bemutatják a terméket, és felhívják ennek fontosságára a figyelmet (pláne a kinti programok és nyaralások/strandolás közeledtével).”

Bevallom elgondolkodtam, mert bár nem vagyok egy nem odafigyelős fajta, de tényleg, mi van akkor, ha a gyerek véletlenül más kezét fogja meg… a többi rémlátomásomat inkább meg sem osztom veletek, akadt belőle hirtelen párszáz. Írtam, hogy ha nem gond, hogy a kislányom 16 hónapos múlt, akkor szívesen kipróbálnánk a Callkötőt. Zsófi jelezte, hogy a kisebbik gyermeke 18 hónaposan kezdte el hordani, és onnantól kezdve már nagyon érdekelt, hogyan fogja a kislányom fogadni… Le kellett mérni a kis csuklóját… kiválasztani a színeket. Én 0036-os telefonszám kombinációt választottam, mert mi azért nyáron többször át fogjuk lépni a határt, és nem baj, ha nem 06-os számot hívnának - bár remélem, hogy sosem fognak hívni! 

1. nap | Megérkezett a Callkötő

Nagypapa hozta a borítékot, és amikor meglátta a színes karkötőt a lányom, szája tátva maradt és mutatta, hogy meg akarja nézni. Nézegette, forgatta, húzta-vonta - első teszt pipa! - nézett rám, nézte a színes gyöngyöket - amiknek színéről előre egyeztettünk Zsófival, és amikor elkészült, kaptunk is róla képet. Elmondtam neki, hogy ez egy karkötő, ami az övé, és anya telefonszáma van rajta! Megmutattam neki, hogyan kell felvenni, amit azonnal le is szedett, majd próbálkozott a bal kezéről a jobbra felvenni, persze kisebb-nagyobb sikerekkel.

Amikor már dühösen eldobta, félretettem, hogy akkor másnap megpróbáljuk újra. Egyrészt azért, mert sosem hordott semmilyen “ékszert” a fülbevalóin kívül, másrészt, mert ez tényleg nagyon új dolog volt neki.

2., 3., 4. nap | Próbálkozunk

Már magától fel tudta venni, és inkább ez érdekelte, így le-föl, le-föl… de nem maradt rajta. Ismerkedési fázisba kerültek a karkötővel, amit végül elraktam.

Egy héttel később viszont újra elővettem és széles mosollyal jelezte, hogy tudja, ez az övé, majd tartotta a kezét. Nyertem, a Callkötő maradt, még azért néha le-föl veszi, de nagyjából rajta maradt. Imádja a színeket, már ismétli velem a szavakat.

Aztán jött a nagy teszt. Nagymamával és nagypapával elmentek a csónakázó tóhoz, csak ők hárman, hogy anya tudjon haladni a munkájával. Szerintem a lányom megérezte, hogy nekem fontos, hogy a Callkötője a csuklóján maradjon, és szó nélkül tűrte, ahogy felöltöztettem, nem vette le. Átadtam a nagyszülőknek a lányt két hatalmas puszival, és bár szétaggódtam magam, egy kicsit megnyugvást adott, hogy ott a karkötő a csuklóján. Mama bátor volt, mert felhívott, és engem az ideg is elkapott, de csak azért, hogy jelezze, minden rendben van, és a Callkötőt sem bántotta a kislány, csak nézegeti.

Tudom, hogy a gyerekekkel beszélni kell arról, hogy vannak rossz emberek, és hogy senkivel ne menjenek el, de mi van, ha tényleg elvesznek, és csak a karkötő az, amivel tudják azonosítani? Mégsem tehetek chipet a bőre alá, vagy tetováltathatom fel rá minden adatát, bár egy modern jövőbeli világban lehet ez lesz a normális, de amíg itt élünk, és apróságokkal tudunk tenni az ő biztonságukért, akkor ez egy nagyon hasznos dolog.

A Callkötő elérhető a facebookon - https://www.facebook.com/callkoto/

Bátran ajánlom, mert nagyon hasznos!

VargAda

Minap elgondolkodtam azon, hogy miért szeretik a Kildarás játékokat az emberek, és miért kapunk mindig pozitív visszajelzést a nyertesektől. Aztán megvilágosodtam, amikor láttam, hogy nagyon sokan nem játszanak tisztességesen.

Mi történik nálunk, ha játszunk nyereményekért?

Először összerakjuk, mettől meddig tart, mi a feltétele a részvételnek, mi a nyeremény, milyen grafikát készítünk hozzá, szövegezés, ellenőrzés, végül időzítés.
Jönnek a tippek hozzászólás formájában, és amikor lejár a játék ideje, megnézzük, hogy a feltételeknek megfelelt-e a nyertes, és kitesszük a nyertes nevét, videóval / képpel, amin bejelöljük, külön írunk a játék alá is, és gratulálunk hozzá, majd kérjük, hogy legyen kedves írjon a megadott e-mail címre. Levél érkezik, nagy köszönettel, és mi küldjük a nyereményt. Nyereményről kapunk képet, hogy épségben megérkezett! Mindenki boldog.

Nos, elindítani egy játékot nem nagy ördöngősség, de többször jelezték, hogy tök jó, hogy mi el is küldjük a nyereményeket, mert sokan játszanak, és utána semmi. Se nyertes, se nyeremény.

Eleinte nem értettem, aztán jött az újabb felismerés: vannak olyan bloggerek, akik bekérnek játékra termékeket, majd elindítják a játékot, és utána semmi. Ergo ha én most rosszindulatú vagyok, ez azt is jelentheti, hogy a blogger megtartja magának a nyereményt, és még plusz hasznot is kapott azzal, hogy pl. feltételként megadta, hogy kövessék be az oldalát.
Vagy másik rosszindulatú feltevés: a haverjának, barátjának, családnak adja a nyereményt, ezzel is letudva mindent, neki ingyen volt, a cég meg nem követi, hogy most nyert-e valaki vagy sem, mert a játékot látják csak.

Bezzeg amikor az egyik Kildara bloggerem anyukája tippelt, és be is talált, én hogy féltem, hogy valaki ránk süti, hogy “biztosan csókos volt!”, miközben a bloggerünk sem tudta, hogy az édesanyja játszott a könyvért, amit ráadásul pont neki nyertek… eddig 24 könyvet küldtünk ki, ennek a postaköltségét vegyünk átlag 1000 forintnak (eddig 24000 Ft, amit senki nem térített meg nekünk!). Én értem, hogy ez valakinek megterhelő, de nekünk megéri, mert olyan emberek játszanak, akik szeretik a könyveket, és akik tudják rólunk, hogy senkit nem verünk át. Tisztességes kommunikáció, mindenkivel szemben csak jól jöhetsz ki… azt meg nem tudom elfogadni, hogy “szóltam a nyertesnek!” megjegyzésekkel letudják… és én ha látok ilyet, mindig megkérdezem, hogy "oké, de ki nyert"… mert az olyan csalók miatt az emberek nagyon bizalmatlanná válnak, és játszani sem fognak!

Szóval, ha csinálsz játékot nyereményekért, legyél korrekt!

Tartsd be a következőket:

1. Hirdesd meg, adj feltételeket, határidőt a játékra! Legyen kép a nyereményről, arról, amit tényleg el fogsz juttatni!  
2. Ellenőrizd a nyertest, és gratulálj neki nyilvánosan is.
3. Csinálj képet a nyertes nevével, és kérd, hogy jelentkezzen nálad. Ezzel nő a bizalom feléd és az oldalad felé is, és nem vonják vissza a követést, mondván megbízhatatlan vagy.
4. Kérj visszajelzést! Mi rendszeresen kérünk képet, vagy valamilyen üzenetet, hogy megérkezett a nyeremény a nyerteshez, én is megnyugszom, hogy minden rendben ment, és az írók / kiadók is látják, hogy nem kamu, amit csináltunk, illetve ami a legfontosabb, hogy betartjuk a szavunkat!

Remélem ezzel a cikket elindul egy korrektebb, határozottabb kommunikációs irány, és sokan nem fogják hülyének nézni az embereket…

VargAda

Ui: Ez mindenkire vonatkozik, nem csak könyves bloggerekre...