Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

Én ma elvesztettem egy barátot, és nem fogok belemenni felesleges vitákba

2019. július 11. - VargAda

Mi lenne, ha egy olyan világban élnénk, ahol a biszexuális és meleg kapcsolatok lennének a mindennaposan elfogadott értékkel rendelkező kapcsolatok? Ahol nő a miniszterelnök, akinek felesége van. Ahol Isten is ebben az értelemeben adta volna hitét a világnak… Mi lenne ekkor?  

Akkor azok lennének kisebbségben, akik az ellenkező nemet szeretik. Őket vernék meg az utcán, aláznák meg az étteremben, néznék ki mindenhonnan. Akkor a heterók fognák magukat, és kiállnának a jogaikért, miszerint:

egy olyan világot képzelünk el,

  • ahol a hetero embereket nem éri rendszerszintű és hétköznapi hátrányos megkülönböztetés nemi identitásuk és/vagy szexuális orientációjuk miatt,
  • ahol teljes a hetero emberek társadalmi elfogadottsága,
  • ahol a társadalom nem kényszerít a tagjaira normákat és szerepeket azok nemi identitása alapján,
  • ahol senki nem lesz zaklatás és erőszak célpontja,
  • ahol félelem nélkül, szabadon élhetünk,
  • ahol a sokszínűség érték, az emberek elfogadják magukat és egymást, felismerik az önismeret fontosságát, és aktívan tesznek közvetlen környezetük és a társadalom jobbátételéért.” 

A fenti kiáltvány a Pride üzenete, kicserélve a hetero szavakra! 

Tetszene ez a világ? 

Ez a fenti szösszenet egy olyan pillanatban fogalmazódott meg bennem, mikor a közösségi oldalra felkerült egy kép, és kiderült egy barátomnak nevezett anyukáról, hogy zavarja, ha a “buzik” felvonulnak! 

Gyakorlatilag nem tudtam / tudtuk megértetni vele, hogy “hahó ember, a kép ferdítés, és tessék elmenni egy Pride-ra”, hogy lásd, ezek az emberek tök normálisak, kedvesek, nem deviáns állatok, akiket azon a bizonyos képen láthat. 

“Az a bajom, hogy a liberális f.. ság miatt kb nekik már több a joguk, mint nekünk, és csak azért, mert ,,MÁS'', kb térdet kell hajtani. Ha ő buzulni akar, tegye otthon. De ne hirdesse, hogy milyen menő.”

Ma Magyarországon elmondhatjuk, nem azért állnak ki emberek, felvállalva nemi identitásukat, hogy a sajtó velük foglalkozzon, hanem, hogy egy elfogadhatóbb és élhetőbb világban éljenek melegek és nem melegek. 

Alföldi Róbert, kiváló színész, rendező, festő… de a nemi identitása miatt nem fogsz elmenni színházba? Vagy nem kapcsolod ki a tévét, ha szerepel benne? 

Én nyolc évig táncoltam, és ez a szakma tele van biszexuális és homoszexuális emberekkel, akikről még csak nem is feltételezné az ember, hogy a saját neméhez is vonzódik, naponta találkoztam velük, mégsem lettem meleg?!

De akkor nézzük, kik coming outoltak Magyarországon - a teljesség igénye nélkül

budapest_pride2.pngFaludy György - költő
Gobbi Hilda - színésznő
Karády Katalin - színésznő
Pilinszky János - költő

Árvai Péter - a Prezi alapítója
Gallusz Nikolett - énekes, színésznő
Karinthy Márton - rendező, színigazgató
Kulka János - színművész
Lakatos Márk - stylist
Mujahid Zoltán - énekes
Oláh Ibolya - énekesnő
Novák Angéla - énekesnő
Steiner Kristóf - műsorvezető, szakács
Sugár Berci - Bery - énekes

Hány dalukat, szerepüket, versüket ismered? Hány ember az ezen személyek közül, aki kevesebb azért, mert a saját neméhez vonzódik? Ez nem egy betegség, nem egy állapot, hanem egy érzés. Az én unokahúgom is meleg, de sosem bántanám, mert lányt szeret! Az ő teste, szíve, lelke, élete. El is költözött az országból, mert olyan fenemód elfogadóak vagyunk! 

Szóval én heteroszexuális kapcsolatban élek, és nem szégyellem, hogy nagyon sok olyan barátom van, aki a saját neméhez vonzódik, mind értékes ember. Szeretve szeretnek, és sokkal elfogadóbbak velünk, hetero emberekkel, mint mások velük. Van aki annyira tiszteletben tartja a hetero embereket, hogy még csak puszit sem ad a párjának az utcán, nehogy beszóljanak nekik, vagy egy sötét sikátorban megtámadják őket…ez nem tisztelet, hanem rettegés! Tőlünk! Ebben a világban, igenis el kell fogadni, ha valaki más! Legyen az cigány, krisnás, buddhista, vékony, dagadt, rövid vagy hosszú hajú, meleg, vagy hetero! 

Én ma elvesztettem egy barátot, és nem fogok belemenni felesleges vitákba. 

De jövőre fogom a lányom és a férjem, és elmegyünk a Pride-ra, sok hetero barátommal együtt, mert a “love is love!” És remélem, a lányom nem az alapján fog szerelmet választani, hogy én vagy a társadalom mit vár el tőle, hanem a szívére hallgat, ha fiú lesz, ha lány, én mindig támogatni és szeretni fogom, bárhogy lesz…nekem kutya kötelességem elmondani neki, hogy ez a világ csak akkor lesz jobb, ha mi is elfogadunk bizonyos dolgokat, és nyitottan állunk hozzá. Attól nem lesz jobb ember, ha befogom a szemét, mert egy lány egy másik lány kezét fogja az utcán. 

Én is fogom az övét! 

Jah, hogy az más… 
Love is Love! 

VargAda

Ui: A hozzászólásokat moderálom, és ha nem tetszenek, nem fogok kiengedni egyet sem! 
Kép forrása: Humen Online

Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Óvodai beszoktatás, és ami mögötte van...

Aki követ, az tudja, hogy a gyermekemet szerettem volna beíratni az óvodába, és ez nem sikerült, így megfellebeztük a döntésüket…aztán minden megborult. 

A párom és én elkezdtünk előre futni, és a vesztesek teljes nyugalmával feltöltöttem az életrajzomat a profession oldalára egy szombati napon. 

action-active-child-1919030.jpgKedden fel is hívtak egy fejvadász cégtől, hogy aktuális-e még a munkakeresés. Elmondtam, hogy aktuális, de van egy gyerekem, akit be kell szoktatni, és hát izé… Mondták, hogy oké, ez nem probléma, de hogy tudunk-e angolul beszélgetni. Majd elcsevegtünk pár percig angolul. Másnap mentem Pestre, és megkértek, ha már arra járok, menjek be egy személyes interjúra. Aznap este a párom legnagyobb örömére kétségbeesve kerestem magamra egy normális göncöt, mert hát jó pár éve nem mentem interjúra sehová, és főleg nem az egyik legmelegebb napon, így gyűltek a ruhák a padlón, én meg rájöttem, nincs mese, le kell fogynom. 

Találtam egy kis ruhát, és másnap bementem az interjúra, ahol egy Anikó nevű hölgy elkezdett kérdezgetni, mikor mit csináltam. Ahogy átbeszéltük az “életrajzomat” rájöttem, hogy egy csomó más dolgot nem írtam bele, amitől nekik a szemük csillogott. Éltem Hollandiában, napi szinten használom az angol tudásomat, voltam tíz hónapig call centerben is… Amikor vége lett az interjúnak, megkérdeztem, hogy ma mennyire nehéz gyerek mellett munkát találni? Amire egy nagyon meglepő választ kaptam:

“Ma Magyarországon tényleg munkaerőhiány van, és ha valaki komolyan dolgozni szeretne, annak a cégek nagyon örülnek. A Cégek rájöttek arra is, hogy nem csak szabályozni kell a munkáltatót, hanem komrpmisszumokat kell kötni velük, és ahová engem fognak küldeni, biztosan segítségemre lesznek. Jók a preferenciái, és dolgozni akar, ne aggódjon. A cégek nagyon sokat változtak, és megbecsülik a jó munkaerőt.” 

Ez volt csütörtökön. 

Pénteken egy sajtóeseményen jártunk a lányommal, aki először ülhetett hosszabb távon a héven, amit nagyon élvezett, mikor azt láttam, hogy négyszer hívtak a fejvadász cégtől. Visszahívtam őket, ahol elmondták, hogy a cég, ahová keresnek új munkatársat, szívesen találkozna velem még ma! 

Nyári ruhába mégsem mehettem be egy állásinterjúra, így kértem egy kis időt, és hazamentünk. Én átöltöztem, majd mentünk a céghez, ami tőlünk tíz percre van kocsival. 

Másfél órát ültünk, beszélgettünk. Én még mindig a vesztesek nyugalmával mondtam el, hogy igen, van egy gyermek, és most jön a beszoktatás, és lehet lesz olyan, hogy nem tudok pontban 7 órakor kezdeni, és ők meg támogattak abban, hogy nyugodjak meg, segítenek, ahol tudnak! 

Hétvégén még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történt, mire hétfőn érkezett a telefon, hogy próbanapra, vagyis pár órára lenne-e kedvem menni. Hogyne lett volna! Kedden már álltam a cég telephelyén, jártuk be a munkaterületet, bemutattak a munkatársaknak…mire hazaértem, már várt az email, az ajánlattal, ami gyakorlatilag a július 15-i munkakezdésemről  szólt. 

design-desk-eyewear-313690.jpg

Örültem, hogyne örültem volna… Itt még volt egy kétségbeesett telefonom, a munkaidőt tekintve, de még ebben is rugalmasan álltak hozzám. Megerősítő email visszament, hogy oké. Másnap reggel a HR-es megküldte a papírokat, és rájöttem, hogy Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Ecosia a barátom, beírtam, hogy magán óvodák, bölcsödék. Itt leszűrtem, mi van a munkahelyemmel egy irányban, és elkezdtem telefonálni. 

De legelső körben meg akartam tudni, mi a helyzet a fellebbezéssel, így hívtam a jegyzőt. Sokadik telefon után felvették, ahol elmondták, amint betöltötte a gyermek a harmadik életévét, van egy ovi, ahová fel tudják venni (egy kihelyezett óvodáról van szó!), de nem tudnak dátumot mondani rá. Mégpedig azért nem, mert a városban, ahol lakom, épül egy új óvoda, de még nincsen kész, és amíg nincsen kész, addig nincsen hely sem.

- Értem, nem akarok idegesnek tűnni, de mégis mikor? - érdeklődtem. 
Válasz: - November eleje, de lehet inkább a vége. 
- Vagyis felvették a gyereket, csak nem tudom hová vinni? - foglaltam össze a lényeget.
- Igen. 

Beszéltem több anyukával is akik elmondták, hogy a november is túl pesszimista dátum, mert nekik karácsonyt mondtak! 

Oké, megköszöntem a hölgy idejét, és abban a pillanatban rájöttem, hogy nem úszhatjuk meg a magánóvodát. 

Felírtam 6 magánóvodát, ami esetünkben szóba jöhetett, ahol négyben kedvesen közölték, hogy a több éves várólista miatt nincsen hely, így nem tudnak segíteni! 

Egyben szabadságon vannak, és az utolsó - egy kapcsolat miatt! - tud minket fogadni, de az nem óvoda, hanem bölcsöde. 

Itt azért már részemről jött az aggódás, hogy hány évesekkel lesz együtt, de mint kiderült, rengetegen vannak hasonló cipellőben, mint mi. 

Egy héttel a fejvadászokkal történt interjú után, már voltunk a magán bölcsiben, ahová jövöhéttől be fogjuk szoktatni a gyermeket, felváltva apával, és az én évvesztes kislányom egy évet lesz bölcsis, majd jövőre jelentkezhetünk abba az óvodába, ahová már kötelesek lesznek felvenni, és tőlünk mindössze hat perc sétára van!

Szóval vannak a cégek, akik rugalmasan állnak az anyukákhoz, akik dolgozni szeretnének, de a fizetésem felét meg elkölthetem magán bölcsödére, mert nem tudom a gyermeket elhelyezni sehová mivel nincsen elég ovi, bölcsi és intézmény…

Aggódom-e? Nagyon. 

Itt még nem beszéltünk a beszoktatásról, a betegségekről, a munkába járásról… úgyhogy egy hét alatt fenekestül felfordult az életünk

Ennyit az óvoda-féle mizériáról! 

VargAda

KÖNYVKRITIKA: FINY PETRA - ÓVODÁSOK KÉZIKÖNYVE

finy_petra_ovi.jpgAz ovikezdés nehéz dolog. Gyereknek és szülőnek egyaránt. Talán néha a szülőknek kicsit nehezebb is, hiszen ez az első elengedési lecke az életünkben. Jól jön ilyenkor egy jó barát. Netán egy könyvbarát.

Az óvodások kézikönyve ilyesféle barátként működik. Nem oszt tanácsokat, nem okoskodik, szerényen a háttérbe húzódik, mégis biztos támaszként van mellettünk, és a legnehezebb pillanatokban mindig lehet rá számítani. Pont, mint egy plüsskedvencre. A szöveg és a sok színes, szívmelengető rajz részletesen mutatja be a gyerekeknek, milyen is ez a nagy kaland, amit óvodának hívunk. A beiratkozástól kezdve az első ottalvásig, és az új hely megszokásáig. Teszi mindezt szeretettel és humorral, azzal két eszközzel, ami az élet lélekpróbáló helyzeteiben mindig a segítségünkre van.

,,Mindkét lányom másképp szokott be az óvodába. A nagyobbik, aki ismerte leendő ovis társait, és már előtte is folyton velük játszott, szinte észre sem vette, hogy óvodás lett, természetesen simult bele az helyzetbe. A kisebbik lányom, aki világéletében kismacskaként bújt hozzám, bizony nehezen fogadta el, hogy ezentúl óvodába kell járnia. Volt sírás és csimpaszkodás bőven, mégis valahogyan átvészeltük a beszoktatást. Sok öleléssel, beszélgetéssel, meséléssel. Ezt a könyvet azoknak az ovisoknak és szüleinek írtam, aki szintén hisznek a kimesélés erejében. És tudják, hogy az ismeretlentől nem félni kell, hanem barátkozni vele, és megismerni." Finy Petra

KIADÓ: MANÓ KÖNYVEK I OLDALSZÁM: 56 I MEGJELENÉS: 2019 I ILLUSZTRÁTOR: RIPPL RENÁTA I MŰFAJ: GYEREKKÖNYV

Annak a megtisztelő felkérésnek tehettem eleget, hogy előolvasója lehettem Finy Petra beszoktatós mesekönyvének.

Bevallom, nálunk központi téma az óvodai beiratkozás miatt a “mikor megyünk már oviba?”, kérdéskör, annak ellenére, hogy a kisasszonyt még nem vették fel egy intézménybe sem, mivel nem töltötte be augusztus 31-ig a harmadik életévét.

De az én kislányom, minden nehézség ellenére, már nagyon izgul, hogy milyen lesz az ovi!

Így amikor megkaptam a könyvet, izgatottan mutattam neki, és ő nagy kék szemekkel nézegette a képeket, hogy mi minden van egy óvodában. Nekem, mint kezdő ovis anyukának is adott segítséget, hogy mire kell majd készülnünk, és mi minden fogja várni egyetlen gyermekemet.

Egy kislány szemén keresztül ismerjük meg az óvodás élet apróságait, mint például, mi lakik az öltözőszekrényben.

Apróságok, de az újdonsült szülőnek nagyon közel hozza a szeptemberi kezdést, és hogy mi vár ránk. A gyermeket felkészíti, hogy az ovi nem rossz, lehetnek benne barátok, történnek izgalmas dolgok, de mégsem rejti véka alá, hogy lesznek ott más gyerekek, és fognak rosszalkodni, de majd az óvónénik ezt tudják majd kezelni.  Nagyon sok mindent kedvesen, néhol jó humorral magyaráz el az író.

Tetszett, hogy a gyermeknek nem onnan meséli el az óvodai életet, hogy szeptember van, és holnaptól ovis leszel, hanem tavaszi ovi látogatáson át, a nyári készülődésen keresztül az első igazi napig. De itt nem is hagyja magára a gyermeket, hanem belemegy a mindennapok világába is, az ott alváson át a barátkozás dinamikájáig.

Eszembe jutottak az én - bár már nagyon halványak - óvodai emlékeim, a játékok, a reggelizéssel együtt az udvari időtöltésig minden… mennyire más volt akkor, és mennyire érdekes ez az állapot, amit a könyv adott nekem is.

Nagyon jól kezeli a gyerekek közötti kapcsolatot, ami nem fenékig tejfel, mert minden csoportban vannak “elevenebbek”, és olyanok, akikkel “mindig csak a baj van”. Igen, a könyvben vannak konfliktus kezeléssel kapcsolatos ötletek is, amin érdemes elgondolkodni.

A könyv végén található néhány “emlékőrző” oldal, ha már a gyermek bekerült az óvodai életbe, fel lehet jegyezni, mi az óvodai jele, csoportjának a neve, kik azok, akik gondozzák, barátok, kedvencek felsorolása, de lehet készíteni tenyér lenyomatot, amiben az én lányom igazán jó!

A könyv illusztrációi nagyon kedvesek, nem túl harsányak, nem túlzóak. Rippl Renáta munkájának gyümölcse, de a könyv a Manó könyvek gondozásában fog megjelenni hamarosan, és elérhető lesz minden könyvesboltban.

Ajánlom bátran ezt a könyvet, minden óvodába készülő gyermeknek, szülőnek, nagymamának, nagypapának, és azoknak, akiknek a közelébe ez az élethelyzet hamarosan el is érkezik.

Forgassátok, olvassátok szeretettel:

VargAda

KÖNYVKRITIKA: Shane Birley: Légy te is menő blogger és vlogger 10 lépésben!

1596016_3.jpg“Érdekes mondanivalód van, amit másokkal is megosztanál? Blogolnál vagy vlogolnál, de azt sem tudod, hogy kezdj hozzá? Ez a könyv segít elindulni. Miután kitaláltad, hogy miről szeretnél beszélni, tudj meg mindent a webes biztonságról, fürkészd ki a blogok és vlogok kulisszatitkait! Csak 10 fejezet választ el attól, hogy te is szuperprofi légy! A könyv tanácsait követve belőled is menő blogger vagy vlogger lehet!”

KIADÓ: TESSLOFF KIADÓ | KIADÁS ÉVE: 2019 | OLDALSZÁM: 64 | MŰFAJ: IFJÚSÁGI IRODALOM, ISMERETTERJESZTŐ | ILLUSZTRÁCIÓ: JOANNA KERR | FORDÍTÓ: MÁRALIGETI SÁRA

Egy számomra elég komoly előadásra készülök, így gondoltam, bemegyek a könyvesboltba, hátha a témámhoz, amivel végül is 5 éve foglalkozom, találok könyvet, irodalmat! Találtam, és legnagyobb meglepetésemre nem is akármilyet.

A könyv az ifjúsági irodalom részlegen található, mert fiataloknak, kamaszoknak írták, és ez engem meglepett, mármint, hogy egy ilyen tartalmú könyv gyerekeknek készült! Eszembe jutott az is, miért ne készülhetne nekik egy ilyen, jól körüljárt és fontos témáról szóló könyv. Annak ellenére, hogy minden fent van a neten, ez így kézzel fogható.

A kötet okosan felépített; rajzos illusztrációkkal, érthetően mutatja be: hogyan legyél blogger vagy vlogger.  

A könyv kötését spirálosan tervezték meg, ami tényleg menő.

A tartalom az alapoktól halad: a témaválasztástól a probléma kezeléséig.

35851.jpg

Minden lépés jól ki van dolgozva, ad jó tanácsokat, ötleteket, és nem rejti el, hogy minden teljesítmény mögött tanulás és munka rejlik.

Aminek én személy szerint nagyon örülök, hogy külön fejezetben magyarázza el a Netbiztonságot, mi osztható meg és mi nem, mit nevezünk cyberbullying-nak, és ezt kell kezelni, hogy szólunk egy felnőttnek!

Segít a kezdőknek a poszt szerkesztésben, a képbeállításban, ötleteket ad a blogoláshoz, vlogoláshoz, de még a podcast indításhoz is.

Tetszett, hogy leírja, 13 év alatt nem lehet regisztrálni szülői engedély nélkül egyetlen egy közösségi felületre sem. Bevonja a szülőket is a folyamatba, ami megnyugtató, nem csupán osztja az észt. A könyvben találhatóak még hasznos linkek, fontos fogalmak.

Nekem felnőttként is okozott meglepetést, adott sok jó ötletet, de meg is erősített nagyon sok mindenben!  

Egy dolgot hiányoltam a könyvből: nem adott feladatokat az olvasóinak, mert az a korosztály aki olvasni fogja, nagyon is nyitott lenne erre a lehetőségre, de bevallom, jó volt olvasni hasonló gondolatokat - amikkel én is nap mint nap találkozom - a világ másik oldalán élő írótól.

Ezt a könyvet ajánlom minden szülőnek, kamasznak, akiket érdekel a blogger és vlogger világ, illetve azoknak, akik szeretnének tanulni!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

Témák és ötletek bloggereknek

Vannak olyan bloggerek, akiknek zsigerből jönnek a cikkek a blogjára…de ez lehet, hogy csak a látszat!

Azok, aki rendszeresen írnak, tudják, hogyan kell előre dolgozni, tervezni, és tudatosan építik az irányt, amely mentén haladnak.  

De hogy lehet előre tervezni?

Egyrészt pontosan tudnod kell, miről szeretnél írni, mi az üzenete, hitvallása a blogodnak. Aminek alapján képes vagy felmérni a témák hosszúságát, kibontását, mélységét.

Sok workshopon elmondják, hogy találd meg a célt, amit el akarsz érni a blogolással, de ez nagyon nehéz, amikor valamit csak csinálgatsz.

Ezért szoktam azt kérni, hogy mielőtt elinditasz egy blogot, írj 25 cikk-címet, hogy lásd, milyen témában vagy igazán otthon!

Nagyon nagy feladat, tudom! De ha van 25 témád, akkor a blogod fél évre meg van töltve tartalommal, és arra már tudatosan lehet építkezni képekkel, kommunikációval.  

blog-buttons-characters-1591056.jpgEnnél a pontnál jönnek az ötletek.

Könyves területen, írók bemutatása, születésnapok, események bemutatása,  borítómustra, kritikák, műfajok top 5 listája, ajánlások, hogyan készült… itt már igazából az ötletek ott vannak előtted, csak tőled függ, mit kezdesz velük! Mint már írtam, a könyves terület ebből a szempontból erősen keretek közé van sorolva!

Azt is szoktam kérni, hogy ha már a témád meg van, mérd fel a piacot! Lásd kik vannak a “piacon”, kik azok, akik kiemelkedtek a teljesítményükkel, ők hogyan dolgoznak, mi az erősségük, mi a gyengeségük.

Sokan úgy gondolják, ez olyan, hogy lopják az ötleteket.

Pedig szerintem nem, mert jó tudni, milyen a piac, ha már be akarsz lépni rá.

Viszont akad olyan is, aki inkább megy a saját feje után, de kérdem én, arra neked tényleg van időd, hogy a magad kárán tanuld meg, és építs közösséget?

De - és itt nagyon fontos megemlíteni, hogy - a plagizálást minden szinten elítélem!

Volt rá nem egy példa a könyves berkeken belül, sőt mikor még kiadónál dolgoztam akkor is, hogy elkérnek “bloggerek” egy könyvet, létrehoznak rá egy alap blogot (mert ugye az csak pár kattintás!), és soha többet nem hallasz az emberről, se a könyvről. Volt olyan is, hogy összeollózott jó pár cikkeket, és mikor kiderült, az illető mindent törölt, és eltűnt. Tapasztaltam olyat is, hogy 500 karakteres kritikákat írtak, amiben benne volt a fülszöveg! Na az nem hogy nem kritika, de akkor a kiadó is az asztalra csap, és fekete listára teszi az illetőt, majd jön a hőbörgés, hogy “neki adtatok nekem meg nem!” Igen…

Amikor én kiadónál dolgoztam, mindenki akinek valaha volt köze a kiadóhoz recenzió terén készítettem egy átfogó táblázatot, és minden kritikát elolvastam, pontoztam. Akik a legmagasabb pontszámokat elérték, azokat külön listára tettem, hogy velük bármikor dolgozhatnak, mert megbízhatóak, jól írnak, sőt volt, hogy mondatokat emeltem ki, amit később használhattunk a közösségi kommunikációban. Nekik is reklám, a kiadónak is!

Itt nekem nem számított, hogy az illetőt hányan követik! Csak az, hogy kommunikálni tudjon a közösségével.

Miért?

Mert vásárolhatott az illető magának több tízezres követő bázist, ha csak 30 szívecskét kapott, és nem válaszolt a neki feltett kérdésekre. DE lehetett valakinek 600 követője, kapott a bejegyzések alá 100 szívecskét, és még párbeszédeket olvashattál a kommentekben. Ugye, hogy nem mindegy?

De én, hogy tudtam volna, kivel akarok dolgozni, ha nem ismerem a piacot, nem látom, hogy kik a szereplői?

Ha nem értem meg a piac működését - úgy hogy a könyves szféra ebből a szempontból nagyon is speciális terület -, akkor sosem értem meg a dinamikáját, és látom át, mit miért és hogyan tesznek! Nem mondom, hogy a kiadók részéről helyes, de ha működik, akkor használják a piacon szereplőket!

Mi történik?

Megkéred a könyvet, futár kihozza, és neked onnantól számítva van 30 napod átlagban, hogy megírd a kritikát, mert a kiadó ezt várja el tőled! Igen ám, de ha vizsgaidőszak közepén vagy, akkor hiába vannak határidők, nem biztos, hogy meg tudod írni! Ilyenkor sok blogger eltűnik, ahelyett hogy írna pár sort, hogy “bocsánat, most csúszni fogok, mert…

Elolvasni egy könyvet, sokak szerint egyszerű.

Persze, de írni is róla, már egy másik téma.

Én úgy szoktam, hogy jelölöm a szöveget mindenféle kiemelő matricával. Ha jó a könyv, szép színes lesz a végére, ha nem… akkor egy-egy darab lóg csak ki. Aztán mielőtt neki kezdek a könyvnek, már arról is írok, milyen benyomásaim vannak a borítóról, a könyvben vannak-e grafikák, miért örülök ennek a könyvnek, vártam-e vagy felkérést kaptam.

Ezek olyan információk, amivel mindenki találkozik, de te ezt meg is kaptad, akkor miért ne írnád le, és meg is van a bevezetés! Arról nem beszélve, hogy lehet, lesz valaki, aki akkor fog téged életében először olvasni! Mert aki bloggerkedik, az nem ír az íroasztalnak, a családnak, a haveroknak is, sőt magának sem, hanem mindenkinek!

Tárgyalás maga a könyv felépítése, szerkezete, a szereplők bemutatása, a cselekmény maga. Én ide teszek idézeteket, amik megfogtak, vagy ami miatt bennem mély benyomást keltett, és ezt ki akarom bontani az olvasónak.

Zárás vagyis befejezésként leírom, hogy nekem mit adott a könyv, és ami nagyon fontos, hogy ajánlom. Megpróbálom becélozni azokat, akiknek érdemes lehet elolvasni az adott könyvet. Egy szakácskönyvet nem ajánlok fiataloknak, de ajánlhatok olyanoknak, akiket érdekel a szakácsművészet világa, és az érdekes ízek….stb.

De ami a legfontosabb, hogy nagyon sokat kell írni, kommunikálni, hogy te biztosan tudd, merre van a célod… és mindez idő idő idő!

A siker nem pottyan az ember ölébe, azért szépen meg kell dolgozni… de erről a következő cikkemben írok majd.

VargAda

 

Bloggerkedés, és ami mögötte van.

Vannak olyan sztereotipiák, amiket szívesen húzunk a bloggerekre, miközben sokan nem tudják, milyen sok van mögötte, és milyen árat kell ahhoz fizetni, hogy a bloggerkedésből meg tudj élni, vagy elfogadjon a szakma.

Blogger és blogger között hatalmas különbségek vannak.

Más egy beauty, anyukás, apukás, kocsis, pénzügyekkel foglalkozó, és könyves blogger. Mindenki azért indítja a blogját, hogy megmutassa, mekkora tudása van, és azt megossza. De persze láttuk már ennek az ellenkezőjét is.

A mai világban nagyon könnyű blogot indítani, mert nem kell hozzá programozni, mert minden adott az ingyenes felületeken, gyakorlatilag csak kattintani kell. Viszont, ha komolyabban szeretnél felépíteni egy blogot / weboldalt, akkor nem árt, ha van olyan ismerősöd, aki beállít pár dolgot, widgetet.

Ha egy témában indítasz blogot, akkor nagyon tudni kell, pontosan mi az üzenet!

  • kiknek fog szólni?
  • miről fog szólni?

Ezek azért fontosak, mert ha nőknek szólnak a cikkeid, akkor olyan oldalon kell indítani a blogodat, ahol többen olvasnak nők. Ilyen felület lehet például a cafeblog felülete.

Ha inkább férfiaknak szóló, vagy komoly hangvételű témákról írsz, érdemes olyan felületeken indulnod, ami erre alkalmas, mint például az index blogja, a blog.hu

Nekem mind a két felületen volt blogom, sőt most is van, mert ki akartam próbálni, de végül a blog.hu mellett döntöttem, ahol nagyon sokféle témában írhatok.

Sokan támadják a blog.hu oldalt, mert már ki lehet emelni pénzért cikkeket. Szerintem ha valaki rossz tartalmat tesz fel, az “szar” is marad, vagyis, azért mert ki lehet emeleni, nem jelenti azt, hogy emiatt el is fognak köteleződni az olvasók feléd, mint blogger.

Nekem pénz nélkül kiemeltek cikkeket, sőt került ki az index főoldalára is néhány.

Itt arra akarok kilyukadni, nagyon fontos, hogy igényes és jó tartalmat adjál, mert ha nem teszed, nem fognak követni, és egy idő után elmegy a kedved az egésztől.

Tőlem rendszeresen megkérdezik, mi a jó blogger titka!

  • tudod, hogy ki vagy
  • tényleg utánanézel a tartalmadat érintő híreknek, újdonságoknak
  • rendszerbe tudod tenni, és nem veszi el az életedet
  • képes vagy a változásra, tanulásra
  • össze tudsz állítani a témádból legalább 25 cikket
  • tudod kezelni a negativ trollokat

Az első pontot azért tartom fontosnak, mert egy olyan világban élünk, ami hamis valóságot akar elhitetni az emberekkel a közösségi felületeken, és ez tud nagyon káros is lenni.

Tudnod kell különbséget tenni például a vásárolt követőkkel felépített bloggerek, és azok között, akiket valós emberek követnek.

Ismerned kell a határaid!

Én például sosem osztottam meg “cicis” képet, de még a gyerekemről sem olyat, amin felismerhető, mert ő egyszer fel fog nőni, és lehet, nem lesz büszke rám, hogy a Világnak mindent megmutattam az ő kis esetlen lépéseiből, vagy hisztijeiből, cukiskodásaiból… esetemben nem férnek bele a gyerek által eladott dolgok sem, ezért olyanokkal nem működöm együtt, akik gyerekről kérnek képet. Mert nem, és kész! Ez egy nagyon komoly határ például. alphabet-arts-and-crafts-blog-459688.jpg

Utána kell nézni a tartalmaknak, mert ez csak téged épít!

Ha van egy téma, amit igazán szeretsz, akkor nézzél utána mindennek.

Mi a Kildarával, a könyv keletkezésének történetét is feldolgoztuk, de készítettünk a témában illetékes emberekkel interjúkat a könyvkritikák mellett. Miért? Mert ez érdekli az embereket!

Tudni akarják, hogy születik egy könyv, hogyan lesz valaki író, miként lesz egy kéziratból könyv…stb.

De pont ebből az ötletből született meg anno az Országos Könyves Felmérésünk is, amit nulla forintból vittünk végig, 3 hónap alatt annyi adatunk lett, ami még most 3 év után is hoz témákat!

Ezért engem személy szerint sokan ilyen könyves gurunak tartanak, és ezt már nem tudom egyhamar levakarni magamról, ami nem is baj!

Rendszerbe tenni, és ne vegye el az életedet!

Ez nekem most éppen nagyon nehéz.

Amíg nem volt a gyermekem, addig gyakorlatilag hetente volt egy cikkem, kritikám. Mióta van a gyermek, és alig alszunk fogzás, betegség és egyéb dolgok miatt, erőm nem volt írni, sőt még a gépemet sem nyitottam ki soha. Mondják, ha nagyobb lesz, jobb lesz. Nem lett, mert akkor már öt is érdekelte, anya mit nyomkod, és miket nézeget.

Nálam megállt a tartalom fejlesztés, cserébe nagyon sok cégnek tartottam előadást arról, hogyan építhetnek fel jó közösségi kommunikációt és tartalmakat!

Az egyik hozta a másikat, mert ha írtam, akkor az eljutott a megfelelő emberekhez, ezért nagyon koncentráltan kezdtem el írni, először füzetbe, majd ha aludt a gyermek, gépre, és így újra lett egy rendszer az életemben, amivel újra fel tudtam venni a fonalat.

Képesnek lenni a változásra, tanulásra.

Én minden nap tanulok, figyelem az újdonságokat, hallgatok interjúkat, beszélgetek emberekkel, figyelek.

Ha szereted a hanganyagokat, érdemes hallgatni podcast csatornákat, nézni youtube videókat, olvasni fejlesztő könyveket, ami a témádhoz kapcsolható.

Ezt szerintem el is várják, lásd, sokan ki voltak borulva az blog.hu-s kiemeléseken, én egy hétig figyeltem a tartalmakat, hogyan változtak, mikre kell figyelni… és a nagy kiemelési lázban mégis főoldalig ugrott a cikkem, és hozott több ezer olvasót!

Itt azért megemlíteném, jó ha tudsz helyesen írni, ha nem, akkor olvastasd el másokkal is az írásodat. Nekem mind a mai napig van szerkesztőm, aki néha csak röhög, hogy mit írtam, és hogy alig volt benne hiba, de engem megnyugtat, és tudom, hogy ezért vállalhatom a felelősséget!

Össze tudsz állítani a témádból legalább 25 cikket?

Ez nagyon fontos, mert ha nem, akkor ne kezdj neki a blogolásnak.
Ha képes vagy erre, az általad felállított “tematika” az alapoktól kezdve segít téged abban, hogy előre tudj dolgozni, és ne kapkodva írogass! Lásd, honnan hová tartasz a témádban, lásd a saját fejlődésed!

Tudd kezelni a negatív kommenteket és trollokat!

Kedvenc témám, mert vannak emberek, akik a karosszékből rendkívül okosak, de ha visszakérdezel, két lehetőség lesz: 1. meglepődik, hogy valaki reagál, 2. még jobban osztja az észt.

Ezért bevezettem, hogy ha valaki beszól, ott röviden reagálok, és elmentem azt, amit írt, és egy külön posztban kiemelem a saját véleményemet. De volt olyan, hogy élőztem is, egy Kildarát ért együttes támadást követően. Rögtön csend lett. Mert tudtam, ki vagyok, tisztában voltam a történtekkel, képes voltam abban a pillanatban reagálni, és szembe menni az igazamért. Nem bántam meg, most is elérhető az oldalon, de lehet, ma ezt már nem tenném meg.

Ha érdekel a téma, kövesd a Facebook oldalam, és gyere el a Bajai Könyvtárba, mert ott erről bővebben mesélek majd!

VargAda



Ne osszál meg a gyerekedről mindent - veszélyesebb mint gondolod!

img_20190304_083700.jpgMa láttam az indexen egy cikket, ami nagyon felidegesített, ezért megint elmondom, amit mindig.

A gyerekeknek vannak jogaik, a szülőknek meg van felelőssége, mit oszt meg a gyerekéről.

Láttam már olyat anyukát, aki kitette a várost, ahol a gyerek vígan itta a Kubut, és még le is írta, mennyire imádja… Vagyis én megtudom általa, hogy melyik városban laknak, ha ismerem a környéket, akkor be is tudom lőni merre, és csak várni kell a megfelelő pillanatra, hogy egy Kubuval elcsalják, mikor nem figyel anyuka, mert a telefonon tölti fel az új képet a cuki gyerekéről… rettenetesen hangzik, ugye?

Pedig a beteg elme, csessze meg, így működhet, és így visznek el gyerekeket… és akkor az kinek a hibája lesz? Igen kedves szülő: a tiéd!

Ezerszer már leírtam, sőt el is mondtam, hogy a pedofil oldalak tartalmának FELÉT a gyerekek családjainak Facebook és egyéb közösségi oldalairól lopják el… a felét!!!

Vannak olyan programok, amik ezeket letöltik, és felteszik. Ez nem kitaláció!
Ez ennek a világnak a rákfenéje, amit csak úgy lehet megállítani, ha nem teszed fel fél percenként, hol és mit csináltok helymeghatározással, nem teszel fel félmeztelen képet, ha nem kürtölöd világgá, a te gyereked mekkora rajongója pl.: a Paw Patrol-nak...stb. Honnan tudják, hány éves a gyermek? Tegye fel a kezét, aki nem tett fel a gyerekéről szülinapi tortás, mosolygós képet… De ma olyan nyilvános posztot is láttam, hogy elkezdte a kislány az óvodát, jó hogy csak az utca nevét nem tette fel a szülő! A celebekről meg nem is beszélek, akik még pénzt is csinálnak abból, hogy mutogatják a gyereküket… na majd ők 15 év múlva néznek szembe azzal, mennyire nem volt okos dolog, de ez már tényleg nem az én felelősségem!

Abban hitben meg senki ne ringassa magát, hogy “csak a barátaim láthatják”, mert bármilyen oldalt fel lehet már törni, az fb meg a keresőbe is be tud dobálni képeket… megtörtént, van rá nem egy példa.
Nem veszélyes? Dehogynem!
Szólni kell, mert valahogy a mostani fiatal anyukák, apukák nem értik, mennyi veszélyt rejt az internet adta szabadság.

Védd meg a gyerekedet, és ne mutogasd, mert neki a családjára van szüksége, és nem arra, hogy ki és mit tudjon meg róla… gyerek, meg kell védened, mert most még meg tudod, de 16 évesen már lehet, hogy nem, viszont addigra meg már mutathatsz példát!!!

Ezeknek a gyerekeknek nagyon egyszerű az internet használata, beleszülettek, de a mostani szülőknek kutya kötelességük, hogy gondolkozzanak, és ne azért osszák meg a gyerekekről az információkat, mert unatkoznak, és érezni akarják, hogy élnek, fontosak a lájkok miatt. Kinek fontos, hogy kint legyen a gyerekről a kép, neked, neki, mindenkinek?

Miért ne tegyél ki felismerhető, félmeztelen, bántó, megalázó, őt kiszolgáltató, sérülékeny helyzetben ábrázoló fotót a gyerekedről?

  1. Nagyon veszélyes!
  2. Neki vannak jogai, amit bár nem tud érvényesíteni, de később számon kérhet téged, ha meglátja a róla készült képet, ami lehet nem miatta, hanem saját magad miatt került fel az internetre.
  3. Nem szabad elfeledni, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az végérvényesen ott is marad, és hogy onnan hova kerül, azt meg nem tudhatod!

Gondolkozz, mit teszel fel bárhová a gyerekedről!

VargAda

 

KÖNYVKRITIKA: Dudás Diána - Az én szcientológia sztorim

dudasdiana.jpgAmióta képes vagyok beszélni életem elmúlt öt évéről, amit a szcientológiában töltöttem, két kérdést mindig feltesznek.
“A két diplomáddal hogyan vehetted be ezt a marhaságot?”
Ezért született meg ez a könyv: úgy éreztem, azzal, ha az elejétől a végéig elmesélem az egész történetet, őszinte és teljes választ tudok adni nemcsak erre a kérdésre, de például arra is, hogy: Milyen vallás az, ahol a pénz az Isten? Milyen közösség az, ahol ha bajba kerül az egyik hívő (és nincs pénze), akkor magára hagyják? Hogyan szippantja be a rendszer az áldozatait, és forgatja ki mindenükből őket? Mi a szcientológia valójában, és van-e ellenszere?
“Nem félsz, hogy ebből valami bajod lesz?”
Nem, már nem félek. Féljenek azok, akik másik reményeit, vágyait, illúzióit és jóindulatát kihasználva tönkreteszik őket lelkileg és anyagilag egyaránt.

KIADÓ: CLARUS ANIMUS ALAPÍTVÁNY | OLDALSZÁM: 354 | MEGJELENÉS: 2019. | MŰFAJ: ÉLETRAJZ, ÉLETMÓD

Dudás Diána könyve számomra döbbenet. Egyrészt, hogy ez megtörténhetett, és csak ennyivel megúszta (!). Másrészt, aki anno a Blaha Lujza környékén lakott, az bizony hamar megtudta, mi is az a Szcientológiai Egyház - aminek sosem volt köze semmilyen valláshoz.
Én miattuk kezdtem el füllhallgatóval közlekedni az utcán, mert ha nem volt rajtam, egyszerűen bármiért képesek voltak leszólítani: “szép a táskád; nem ismerlek valahonnan?; figyelj, nem te hagytad el ezt a szórólapot?” - hasonlókkal, és gátlástalanul akartak bárkivel beszélgetni, “toborozni”. Anyukám már akkor arra tanított, hogy nem kell mindenkivel jóban lenni, főleg nem azzal a “szektás” bandával.

Egyszer azért belefutottam egy srácba, aki miatt még rá is vettem magam, hogy kitöltöm a 100 kérdéses felmérőjüket, és még laktam is vele 2 hétig - amíg nem volt víz a lakásomban. Régebben még az Org-ban voltak olyanok, akik az amerikai rendszerben éltek, így én mentem dolgozni, mire ő beesett az ajtón, megitta a cal-mag-os italát, és eldőlt, mire én hazaértem, ő ment be “dolgozni”. Aztán egyszer csak be kellett vele mennem egy beszélgetésre, és hála a jó égnek nem nagyon akarták, hogy a csapatuk tagja legyek, de hogy miért, azt csak Diána könyvéből lett számomra világos. Viszont cserébe a srácot megkérték, hogy szakítsa meg velem minden kapcsolatát, mert nem vagyok megfelelő számukra. Még találkoztunk párszor, amikor bocsánatot kért, hogy ki fog lépni az életemből, de ő elkötelezett a szervezet felé, mert ha nincs a szcientológia, ő biztosan még mindig drogos lenne és féktelenül elbulizta volna az életét. Évekkel később megtudtam, hogy egy szci lányt vett el feleségül, és együtt haladnak a Clear állapot felé. De volt/van olyan nyelviskola, akik a L. Ron Hubbard féle oktatási módszerre alapozták a nyelvtanítást, és sikereket értek el - de ez persze csak olyanoknak tűnt fel, akik valaha láttak már szcientológiai könyvet!

Ebből lehet, hogy sok mindent nem értett az olvasó.

Én is csak azért tudom, mert érdekelt, de a történtek után hajlandó voltam időt szánni arra, hogy többet tudjak meg az “egyházról”. De nem tudtam meg akkoriban fele annyit sem, mint ma Dudás Diána: Az Én Szcientológia sztorim könyvéből. A könyv maga nagyon stílusos, elegáns és teljesen alkalmazkodik a témájához. A borítón található okleveleket is, amiket összetépett, fontos pillanatként örökítette meg az író.

Nyomon követheti az olvasó, ahogy belép a rendszerbe, majd fanatikussá válik, hogyan hiszi el - két diplomával -, hogy neki ebből lehet olyan tudása, amiért képes iszonyatos összegeket költeni, miként találkozik a belső besúgó rendszerrel, az emberi irigységgel, majd zárkózik el az addig felépített világától, törik meg, hoz rossz döntéseket, uralja el az életét a pánikroham, és miként zárja le végleg 5 évét a szcientológiával.

Megismerkedünk mélyebben a rendszer pénzéhességével, hogy bármi áron talpon tudjon maradni a világ minden pontján, és juttat vissza a belső munkatársaknak is. Érzéketlen de hatékony etikai módszerekkel törik meg az összes áldozat életet, akik az útjukba kerülnek, könyörület és érzések nélkül.

A rendszer hatékonyan és okosan van felépítve, amibe például nem fér bele a gyermek, vagyis ha igen, akkor így:
“...azt gondolják, a gyerekeket is ugyanúgy kell kezelni, mint a felnőtteket, és úgy kell velük bánni, hiszen ők ugyanolyan lények, mint a felnőttek, csak kisebb a testük.

Erről azért Maria Montessori-nak nagyon eltérő véleménye lenne.

Az idő haladtával azért Diána maga is látta, majd fel is fogta, hogy sok minden csak attól függött, hogy mennyi pénze van, mert akkor hamar elérhetett a megfelelő szintre, előrébb vették a sorban, és abban a pszichológiai állapotban, amibe kerülnek a hozzá hasonló emberek, képesek voltak bármire. Bármire!
De arra is rájött, hogy ha nem lesz “biorobot”, akkor neki nagyon nehéz dolga lesz, és persze mindennek következményei voltak.

“...és volt saját véleményem a dolgokról. Ez a szcientológiában senkinek nem tetszett, hiszen itt engedelmes és személyiségében azonos lényeket akarnak létrehozni, akiket lehet irányítani.”

Olvashattunk tehát ebben a könyvben az emberi gyarlóságról, végtelen nagy érzéketlenségről, ami nálam nagyon kiverte a biztosítékot, és ami miatt be is csuktam a könyvet pár percre. Diána nagymamája agyvérzést kapott, és normális esetben ilyenkor egy normális ember próbál kedves szót szólni a kiborult társa felé… de nem a szcientológiában:
- “...lehet, hogy eljött az ideje, hogy lecserélje a testét.
Én biztosan megfojtottam volna azt, aki ilyet mondott volna...de a döbbenet az, hogy ezt tényleg vigasztalásnak szánhatta az, aki ott segíteni próbált.

 Ez a könyv hatalmas tanulságokat mesél el, a gyanútlan néhol nagyon naivnak tűnő olvasónak, aki nem hiszi el amit olvas, mert annyira szürreális. De egy olyan zárt és tiltásokkal teli közösségben még az is megtörténhet, amire legvadabb álmunkban sem gondolnánk. Tűpontosan értjük meg, miért megy tovább a tanfolyamokkal, látjuk, hogy milyen változásokkal kell szembenéznie, és hogy ábrándul ki a rendszerből, emberekből, végül a saját magába vetett hitéből.

A könyv magával ragadó, és tényleg bátran sorolható a nem lehet letenni kategóriába.
Egyetlen egy hibája van szerintem, amit Diána a közösségi oldalán rendszeresen megmutat, és szerintem egy ilyen életrajzi könyvbe bele lehet tenni: a képek!

Ezt a könyvet ajánlom annak, akit érdekel a szcientológia; meg akarja érteni a rendszert, és elkerülni azt!

VargAda

...és, hogy én miért nem feleltem meg az “egyháznak”?
Mert túl sok médiában dolgozó barátom van...hála a jó égnek!

KÖNYVKRITIKA: ACSAI ROLAND - PILLANGÓKISASSZONY

pillangokiasasszony.jpgKicsi-szív és Kicsi-kard szerelme gyümölcseként megszületik Pillangó, a gyönyörű lány. Felcseperedve, szülőfaluját elhagyva Pillangó gésának szegődik a gonosz Goróhoz, majd beleszeret a Nyugatról érkezett katonába, Pinkertonba. De a fess fiatalember nem az, akinek mutatja magát, és a romantikus mese hamar drámai fordulatot vesz.

A Pillangókisasszony szomorú, mégis felemelő története a varázslatos Japán kulisszái közé vezeti olvasóját. Giacomo Puccini operáját Acsai Roland ihletett tolla dolgozta át a gyerekek számára, a finom illusztrációk Szimonidesz Hajnalka keze munkáját dicsérik. A CD-mellékleten a zenemű részletei csendülnek fel.                  

KIADÓ: HOLNAP KIADÓ / OLDALSZÁM: 80 / KIADÁS ÉVE: 2019 / MŰFAJ: SZÉPIRODALOM

Acsai Roland megtisztelő felkérésének tettem eleget, mikor elfogadtam, hogy bemutatom nektek legújabb kötetét, a Pillangókiasszonyt. És milyen csodálatos történettel lettünk gazdagabbak! Amikor megérkezett a könyv, nem gondoltam, hogy egy ilyen remek történetet olvashatok, és mutathatok meg a kislányomnak.

Én az operát ismertem, de mégis öröm volt olvasni magát a könyvet, és itt meg kell említeni Szimonidesz Hajnalka csodaszép illusztációit. A rajzok nem csak az opera és a történet hangulatát adták vissza, hanem Japán varázslatos világát is.

A történet Puccini operájának feldolgozása, és aminek én nagyon örülök, hogy gyerekek számára is érthető nyelvezettel értelmezhető. A szomorú történet mélypontjai megfelelően lettek kezelve, elmagyarázva a gyerekek szintjéhez mérten. A történet lényege a felemelő érzést is úgy adja át, hogy érthető legyen minden korosztály számára. A szereplőkkel tudunk azonosulni, kicsit megismerjük, megértjük, hogy miért lettek olyanok amilyenek, hogyan változnak meg és át a történet folyamán. Nagyon megfogott, és a zenével együtt katartikus élményt ad. A mese végén mégis van egy nagyon erős felemelő érzés, ami miatt mégsem válunk végtelenül szomorúvá. Nagyon szép érzésvilágot élhetünk meg, lapról lapra.

Nagyon nehéz átadni ennek a történetnek a teljes érzésvilágát, mert rendkívül összetett, mint maga az opera, de ezt nagyon jól oldotta meg az író és az illusztrátor.  

A kislányom nagyon lelkesen lapozgatta át, és mivel imádja a pillangókat, rögtön kérdezte, mi micsoda a képeken, “miért szomorú a néni, miért alszik”, majd a könyv végén “mi az a CD”? A CD-t betettük, de Puccini operája és annak hangulata megijesztette, így azt csak én hallgattam meg, mikor már ő aludt.

Én ezt a kötetet inkább kicsit idősebb gyerekek számára, valamint felnőtteknek egyaránt merem ajánlani. Opera-kedvelőknek pedig egyenesen kötelező!

Olvassátok és hallgassátok szeretettel:
VargAda

Leaving Neverland, ahogyan én láttam!

Nem vagyok filmkritikus, és ezt a bejegyzést nem is ennek szánom, de nem lehet elmenni a James Safechuck és Wade Robson életéről szóló 4 órás film mellett anélkül, hogy ne hagyjon az emberben valamilyen rossz érzést, főleg hogy a középpontban Michael Jackson áll

A világ fel van háborodva, hogyan lehet meggyalázni Michael Jackson - továbbiakban MJ - munkásságát ezzel a filmmel. A helyzet viszont az, hogy sem a munkásságát, sem az életművét nem gyalázta meg senki, csak megmutatták, mi volt a jól felépített marketing-gépezet és arc mögött, ha hihetünk mindannak, amit láthattunk.

Én azon kislányok közé tartoztam, akiknek volt MJ poszter a falán, aki megtanulta a dalait, aki a balett és jazzbalett pályafutásomat simán lecseréltem hip hop műfajra, mikor megláttam a Bad koreográfiáját, hiszen meg tudtam tanulni, minden mozdulatát ismertem. Később olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy MJ egyik koreográfusától is tanulhattam, és gyakorlatilag 16 éves koromig a tánc volt az életem középpontja, és MJ a követendő példa.

Fontos, hogy a véleményemmel nem kommentháborút akarok elindítani, csak elmondani egy erős véleményt!

Gyerekként - sajnos magam is bántalmazó közegből érkezvén -, láttam, mit jelent a gyerekek ellen elkövetett erőszak, így azt nem kellett elmagyaráznia senkinek, de a molesztálás fogalmához már kellett felnőtt, aki elmondta, miért rossz, és nem helyes. Akkor még nem voltak olyan fogalmak, hogy “bugyi-szabály”, amit ma már minden szülőnek meg kell tanítania a gyerekének, már kiskorában.

Volt egy barátnőm, aki évekkel később, mikor már nem lakott a szüleivel, elmesélte, hogy mindig örült, ha nálunk aludhatott, és én ezt annyira nem értettem, hogy ez neki miért volt fontos, s visszakérdeztem:
-  Miért?
- Mert akkor volt egy nyugodt estém. - Aztán elmondta, hogy a nagyapja rendszeresen molesztálta: - Képzeld el, hogy életed első igazi orgazmusa a nagyapádhoz köthető.
-
Miért nem szóltál?
-
Mert nem hitték el, a saját anyám hallotta, és becsukta az ajtót, hogy legyünk halkabbak. - soha többet nem beszéltünk erről.

A lány, ahogy lehetett, meglépett otthonról, és ma már egy másik országban él, szerelmével.

Sajnos nem egy ilyen történetről tudok, nem egy gyerek kért segítséget a saját szüleitől, akik azt mondták nekik, “túl nagy a fantáziád”, hiszen maguk sem tudták, akarták elfogadni, hogy a hőn szeretett rokonuk / ismerősük / a család barátja / mit tett, így maradt az áldozathibáztatás, és a “hazudós a gyerek” jelző, pedig ez nem ilyen egyszerű.

Tegyük helyre, mit is jelentenek a fogalmak:

Abúzus: A visszaélés általános, (jogilag vagy erkölcsileg) elítélő kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra –, amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. Személyekkel kapcsolatban főleg az, ha valaki beosztásával, hatalmával, erejével, kapcsolataival vagy egyéb lehetőségeivel él úgy, hogy ezzel mások testi-lelki egészségét, jólétét, biztonságát, jogait vagy életét veszélyezteti. Tárgyakkal kapcsolatban a helytelen, nem rendeltetésszerű használat számít visszaélésnek (abúzusnak). Jellegénél fogva többnyire titokban történik, és nem ritkán bűncselekmény.

Molesztálás: zaklat, háborgat, kellemetlenkedik, alkalmatlankodik, terhére van, nyakán van, nem hagy nyugton; kikezd, erőszakoskodik (nővel), megkörnyékezi.

Pedofil az a felnőtt személy, aki a gyermekek iránt érez szexuális vágyat.

A szexuális ragadozók nem véletlenszerűen választják ki az áldozatukat: a lehető legkönnyebben akarják elvenni azt, amire szükségük van. Éppen ezért vannak támadási forgatókönyvek, amiknek vannak közös pontjaik.

A film után bennem azt hiszem, hogy összetört az MJ mítosz.

neverland.jpeg

De miért fontos a LEAVING NEVERLAND film?

Amikor elkezdtem nézni, nem tűnt hitelesnek addig a pontig, amíg meg nem jelentek anyukák, testvérek, a második részben a feleségek.

A filmben bebizonyosodik, hogy a pénz, a hatalom és a hírnév mennyire tudja elvenni mindenki eszét egy akkora legenda előtt mint, MJ. Aki olyan legenda volt a saját idejében, hogy azt a mai gyors internet és azonnali információcsere miatt nem is érthetik meg a mai tinik.

michael-jackson-documentary-leaving-neverland-reveals-king-of-pop-_performed.jpg

James Safechuck egy Pepsi reklám forgatásakor találkozott MJ-vel, és a reklámban szereplő reakció az igazi reakció volt, amikor először találkoztak. Akkor James anyja már a 11-dik percben közli velünk, amit Karen, MJ sminkese “mondott”: hogy MJ szereti a 9 éves fiúkat, és ettől ő nem érezte magát kényelmesen!. Nekem, ott abban a pillanatban nem is tűnt fontosnak ez a mondat, csak amikor befejeztem az egész filmet. MJ környezete lehet, hogy valamit tudott. Majd felmerültek a kérdések: ők miért nincsenek a filmben? Miért nem kérdezték meg a családot, barátokat, ott dolgozó személyeket, közvetlen személyzetet, akár Karent?

Wade Robsonnal kapcsolatban voltak/vannak fenntartásaim, de a negyedik óra végére megértettem, miért hazudott és védte meg MJ-t. De minden magyarázat ellenére, bennem vele kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel.

Őszinte reakciók voltak mindenki részéről. Meséltek arról, milyen érzés volt “kiválasztottnak” lenni, miért volt jó a legenda mellett élni. Rajongásig szerették, és ragaszkodtak hozzá, ahhoz is, hogy minden áron ott maradhassanak a közelében; hogyan kerültek az ágyába, hogy akarták boldoggá tenni, majd tartották magukban a titkokat. Érezhető volt, hogy mekkora törést okozott nekik, mikor le lettek “cserélve” egy másik fiúra. Meséltek az első botrányt követően a kihallgatásokról, az emberek, szüleik hogyan kérdezgették őket, és ők szemrebbenés nélkül hazudtak éveken keresztül mindenkinek, hogy védjék az ő “Istenüket”, mert ők tényleg azt hitték, hogy kiválasztottak.

Az ebből adódó viselkedési zavaraik is csak sokkal később jöttek elő, már felnőttként.

A meglepő az egészben, ha ez mind igaz, akkor meddig tartották magukba zárva a titkukat? MJ mind a két férfit támogatta, mentorálta; segítette őket kamaszként, de “meg lettek tartva szeretőknek”.

MJ halála után a két anyuka reakciója volt az, ami igazán meglepett, és vissza is tekertem a videót. Az egyik hetekig hordta az MJ-től kapott kabátot, míg a másik örömtáncot járt, hogy másokkal már nem teheti meg azt, amit a fiával. A srácok szomorúak voltak, hogy ő már nincs többé… mennyire furcsa gondolat tőlük, akiket éveken át bántott, mert valószínűleg még nem is fogták fel, mi történt velük.  

Az anyukákat is elvakította a luxus, csillogás, a rajongás MJ-ért, akiért maguk is odavoltak, és okosan, MJ velük is kialakított egy bizalmi viszonyt, ami kihatott mindenkire. Elmondták, hogy hibáztak, nagyon szégyellték magukat, mert még csak nem is sejtették, mi történt a fiúkkal.

Nekem végig a torkomban dobogott a szívem, mikor James mesélt, sokatmondó a testbeszéde, ahogy elmondja, felnőttként hogy törtek rá a pánikrohamok, milyen hatással volt rá a kialvatlanság, majd hogy lett “szeretőből” ellenség, mikor már nem akart tanúskodni a második peres eljárásnál, és mit mondott neki MJ utoljára.

A filmet nem lehet egyszerre megnézni, nem csak a hosszúsága miatt, hanem mert egy kicsit te is szégyelled magad - ami különben egy nagyon furcsa érzés, hiszen nem ismered őket, de mégis MJ a te ikonod is volt. Olyan, mintha te tényleg ismerted volna a dalain keresztül, miközben lehet kevesebbet tudtak róla az emberek, mint a szomszédjukról.

Az anyukák többször elmondták, normális esetben nem engedték volna, hogy fiuk egy idegen férfivel aludjon egy ágyban, de MJ esetében ez természetes volt, hiszen neki nem volt gyerekkora… mert MJ jó ember, hiszen mindenki ismerte, ő nem olyan… Vagy, amikor turnéra mentek, akkor hogy lettek egyre távolabb lefoglalva a szobák egymástól, és szeparálta el a gyerekeket a szülőktől. Nem gondolom, hogy ez véletlen lett volna, vagyis ez a terv része volt, ami nagy szervezést igényelt… értem ez alatt, hogy valaki csak tudta, mi történt, és szemet hunyt a pop királyának ténykedése felett! Nem?

A film erőssége maga az egész komplett áttekintés, találkozás, a kapcsolat pszichológiája, a feldolgozás menete, hogy miként lettek azok, akik. Megérted a rajongást, és azt is, miért “hagyták”, hogy megtörténjen velük, ami…

James többször is elmondja, hogy évekig nem tudta, miért érezte magát egy roncsnak, nem értette, mi történik vele, amíg Wade nem mondta el először az igazat egy reggeli beszélgetős műsorban. Ő nekem sokkal emberibb volt.

De a legnagyobb hibája ennek a filmnek az egyoldalúság, és a benned kialakult kétely érzése. Négy óra, kétszer két óra. A rajongók őrjöngenek, le akarják tiltatni a filmet. Érdekes, hogy az HBO-nak volt egy megállapodása, hogy 25 évig semmilyen negatív hangvételű filmet nem adhatnak le MJ-ről vagy vele kapcsolatban. Oprah a rajongók szemében egyenesen ellenség lett, mert a film bemutatását követően egy interjút készített a rendezővel és a két férfivel, száz olyan ember előtt, akik maguk is túlélői voltak valamilyen fajta abúzusnak. Miközben barátjának vallotta magát a Jackson családnak.

Nem tudom, mi lesz a vége ennek a történetnek, de ha másért nem, azért megérte elkészíteni a filmet, hogy mindenkiben legyen meg a kétely, ha a gyerekéről van szó! Értelmezzük a szexuális ragadozó jelenséget, beszéljünk a veszélyekről, és ne csukjuk be az ajtót, ha valami rossz történik. Sajnos itthon a nők és a gyerekek védelme még nem a legtökéletesebb, de hiszem azt, hogy van, akinek tudnak segíteni az ilyen dokumentumfilmek, akár csak a feldolgozásban.

Nekem hetekig járt az agyam a két fiú történetén; nem gondolom, hogy ezt ennyire részletesen ki tudták volna találni - persze beszélhetünk a pénzről! - de azért ezt elmondani a Világnak, és felvállalni, hogy borzasztóan sokan fogják őket megfenyegetni, bántani, úgy, hogy ennek valós következményei vannak… már bocsánat, de senki nem ilyen hülye. Aki meg már találkozott olyan emberrel, akit molesztáltak, és beszélgetett is az illetővel, az tudja, hogy ilyet nem talál ki senki!

Érdekesség, hogy egyik férfit sem lehet elérni közösségi felületen, ha véletlenül fent vannak, nem lehet velük felvenni a kapcsolatot, le vannak tiltva a hozzászólások a képek és bejegyzések alatt. Forrnak az indulatok mindenhol, mert MJ mindenkire hatással volt.

...és még valami, ha nem MJ, hanem Béla, a szomszédból (bocsánat minden Bélától) tette volna azt amit, akkor is ekkora indulattal kezelnénk ezt a filmet? Vagy ha a te lányoddal, fiaddal tette volna meg bárki úgy, hogy 20 év múlva elmondja… kit hibáztatnál? Te észrevetted volna? Te is elvakultan hittél volna az Idolnak, és nem érdekelt volna, mi van a szépen felépített marketing függönye mögött? Mert ez a film igazából erről a pszichológiai terrorról, és annak súlyos következményeiről szól… szerintem!

VargAda