Sziasztok!

Velem most megint megfordult a Világ, ebben az évben biztosan.

Egyrészt van egy egészséges, gyönyörű kislányom, aki lassan de biztosan a fogzáson túl de hajlandó lesz egyedül menni, és ezzel újabb mérföldkövet letenni az életünkbe. Azt mondták az anyukák, hogy ha eddig nem mentek le rólam a kilók, akkor nem kell aggódni, futni fogok utána annyit, hogy észre sem veszem de beleférek a régi nadrágjaimba. Úgy legyen. :)

Sokan kérdezték, hogy nem bántam-e meg, hogy "elengedtem" a Kildarát? Nem.

Sőt, pont azzal, hogy elengedtem rengeteg másik ajtó nyílt ki előttem. De nem kell eltemetni a Kildarát, mert nem végleg húztuk le a rolót, hanem átmenetként, amíg nem jövök rá, hogy mi is a valódi célja. Addig a bloggerek tehetnek ki projekteket, könyvkritikákat, idézeteket, játékokat, mindent ami könyvekkel kapcsolatos.

Egy könyvkiadó felkért, hogy segítsem a munkájukat, még aznap mikor kitettem, hogy "az elengedés egy nagyon nehéz döntés!" és örömmel el is vállaltam. Nagyon érdekes, hogy a bloggerek oldaláról mi mit adtunk és mik voltak az elvárások, és most a másik oldalon ülve, hogy mi minden más, mint ahogy gondoltam.

Emiatt a nagyon nehéz döntés miatt, lett munkám a gyerek mellett, ami nagyon sokat segít abban, hogy ne veszítsem el a fejem, és igenis gondolkodjak, emberekkel beszéljek, fejlődjek. Imádom a lányom, de nekem kell mellé más is, mert ez is feltölt. Továbbá egy olyan lehetőséget is kaptam, amivel eljuthatok olyan bloggerekhez és remélhetőleg akár újságírókhoz, akiket érdekelhet a tartalom fejlesztés, egy jó könyvkritika megírása, és egy kicsit emelni azt a silány színvonalat, amivel sajnos több száz könyvkritika után tapasztaltam. Van ideje és helye, hogy beszélgessünk erről a kritikai műfajról, amivel kapcsolatban hónapok óta dolgozom és gyűjtöm az anyagokat, és olvashattatok már pár formai cikket is. A feladat óriási, a felelősség még nagyobb, de hiszem azt hogy az elmúlt 3 év Kildara erre tanított meg, és erre terelt előre.

Tavaly ilyenkor számoltunk, hogy mennyivel lett több a követőink száma, honnan hová jutottunk...de rájöttem, hogy bár nagyon is fontosak a számok, de nem az a legfontosabb, hanem a mögöttes tartalom a weboldalon, amit vállalunk, ami a bloggerek nélkül nem jöhetett volna létre, és amire joggal lehetünk büszkék.

Anyukám mindig azt mondta, hogy sosem fogok férjhez menni "mert magasra b##@tad a lécet!" aztán mégis. Most is magas a léc, mert a könyvkritikáink is magas színvonalon állták ki a próbát és erre a következő statisztika a legjobb példa. Mindent elmond helyettem!

Hinned kell az álmaidban, és abban, hogy minden okkal történik!

VargAda