KÖNYVKRITIKA - Jamie Oliver - Minden napra superfood
– Az egészség és boldogság receptjei

„Köszöntelek a mindennapi superfood világában. Ígérem, hogy ezeket a lapokat forgatva bármelyik recept mellett dönts, jó döntés lesz. Mindegyik tükrözi a kiegyensúlyozott arányok filozófiáját és a megfelelő adagolást, hogy kellő mennyiségű ételt vehess magadhoz. Nincs ebben semmi becsapás: lehetséges egyszerre szuperegészséges ételeket enni és jól is lakni.

Mindegy, hogy melyik fejezetből melyik receptet választod – márpedig legalább 30 reggelit, 30 ebédet és 30 vacsorát találsz itt –, az leginkább az ízlelőbimbóidat fogja csiklandozni, és jóllakat, de abban is biztos lehetsz, hogy beleillik a kalóriák napi rendszerébe, és ennek köszönhetően jó erőnlétben fog tartani. A reggeli kevesebb mint 400 kcal, az ebéd és a vacsora pedig egyaránt 600 kcal alatt jár, szóval bőven van még hely nassolásra és italokra.”

KIADÓ: PARK KIADÓ / OLDALSZÁM: 312 / KIADÁS ÉVE: 2016 / MŰFAJ: SZAKÁCSKÖNYV /
FORDÍTOTTA: DOBOS ANNA

Nem vallom magam egy nagy konyhatündérnek, de mióta van a kislányom, nem volt mese, meg kellett tanulnom főzni. Eleinte sokat keresgéltem az interneten, és voltak “minek nevezzelek” ételek, amik ha jól sikerültek, felírtam, ha nem, akkor gyorsan elfelejtettem, hogy valaha léteztek. Hozzáteszem, anyukám kiváló szakács volt.

De jött a Pucér szakács, Jamie Oliver valamelyik főzős műsorában, és neki elhittem, hogy a főzés bizony nem ördögtől való tudomány, csak tényleg csinálni kell. Így amikor megláttam, hogy a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent a Superfood, rá esett a választásom.

Nehéz a könyv, súlyra! Amikor megkaptam, a babát is letettem aludni, én meg csak lapoztam, olvastam a recepteket és egy órával később különböző színekben pompázott a könyv, mert külön voltak a reggelire, ebédre és vacsorára színes jelölő matricáim. A párom csak röhögött, de jól vette, hogy egy pár hétig gyakorlatilag nem tudja, mit fog enni...mert cserébe azért, hogy mindent kipróbálunk, minden nap főzni kell! Na nem mindent, mert Jamie receptjeinek a felében van chili, amit én nem szeretek, a párom a curryvel van így, és a gyerek miatt is óvatosan kell bánni a magvas receptekkel, de így is volt miből válogatni. 30 reggeli, 30 ebéd és 30 vacsora. Ami még tetszett, hogy Jamie negyvenedik születésnapja körül kezdett el jobban odafigyelni arra, hogy mit is eszik, és ezért olyan táplálkozási tanácsadókkal dolgozott együtt, akik nem csak finom ételeket raktak össze, hanem egészségeseket is.

Ami a receptek alján szereplő adatokból nyomon is követhető: zsír, fehérje, szénhidrát… számokkal, illetve az elkészülési idővel - amire ha az volt írva, hogy egy óra, az tényleg egy óra alatt készült el!

Amolyan kihívássá vált a Superfood szakácskönyv.

De ahhoz, hogy nekiálljunk főzni, valami tematikát ki kellett találnom, így elővettem a naptárt és felírtam, mikor mit eszünk. Ez alapján könnyű volt a vásárlást is lebonyolítani, ami valljuk be, senkinek sem a kedvenc időtöltése. Nem mondom, hogy nem okozott gondot pár hozzávaló beszerzése, de hát az internet a barátom és mindig pótolható valami valamivel.

A reggelik könnyen mentek, a krémek és a tojásos receptek mind, mind nagyon finomak voltak, a gyümölcslevek is, és még a tökéletes zabfalatok is elnyerték az ízlésünket. Az ebédek már viszont okoztak fejtörést, mert sok mindent nem tudtam megvenni, de mivel sok mindent helyettesítettem a hozzá hasonló alapanyagokkal, minden ebéd eltűnt. Megettük! Nem a kutyának adtuk, hanem tényleg elfogyott, ami óriási szó!
Ettünk paradicsomos és olivás spagettit, fokhagymás kenyeret szardíniával, olasz salátákat, tönkölybúzás spagettit fürtös paradicsomos és sült ricottával, aranybarna steaket lazacból, cukorborsót és zöldségpürét, végül a nagy kedvenc a csirkés-sütőtökös cacciatore volt. Ittunk uborkás, almás mentalevet, és még sorolhatnám.

Tényleg minden finom volt, és a jövőben is fogok belőle ételeket, italokat, nassokat készíteni. Talán még az is előfordulhat, hogy lesz olyan, amibe bátorkodom majd Jamie kedvencét beletenni: a chilit!

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretnek főzni, és bátrak az új ízek kipróbálásában, illetve egészségesebben akarják élni a mindennapjaikat, mert ez a könyv tényleg az egészség és a boldogság receptjeit tartalmazza.

VargAda

A múltkori cikkben megnéztük, hogy miért nehéz a kiadókkal, és most kitérnék arra, hogy igazából az írókkal is akadnak gondok. Mire alapozom ezt a tényt?

A Kildara három éves aktív működése alatt találkoztunk szerintem mindenkivel, akivel lehetett, és olyan boldog boldogtalan íróval is, aki teljesen el volt ájulva magától. Kevés olyan íróval találkoztunk viszont, akik pontosan tudták, mikor és mit akarnak.

Mi történt?

Nos, röviden:

Jött egy email, hogy: XY vagyok, és örülnék, ha írnátok a könyvemről.
Válasz: Természetesen, megkérdezzük, kit érdekel, és kérünk szépen belőle nyomtatott példányt - na, itt kezdődtek a problémák.
Ő nem ad könyvet, csak pdf-et.
Akkor nem foglalkoztunk a könyvvel.
Persze, mert mi vagyunk a nagyképűek, és mit képzelünk magunkról.

Megfordítom a helyzetet: a könyves bloggereket amolyan szükséges rossznak tekintik, pedig nagyon is fontos a munkájuk!

Mert ez munka!

Sőt, ha az író okos, akkor köréjük tud építeni egy marketing kampányt.
Mi tudunk arról, hogy látható plusz bevétele lett - nem egy - kiadónak azért, mert írtunk a könyveiről, még akkor is, ha a recenziókat nem osztották tovább a saját oldalukon! Ergo bevételt termeltünk, és amikor ennek híre ment, akkor aztán jött mindenki, hogy írjunk a könyvéről. Írunk, de csak ha a bloggernek könyvet küldenek! Csúnyán hangzik, de ez a könyves bloggernek jár, ez a munkadíja… mert persze fizetni a “kicsiknek” senki nem akar, pedig munka vagy iskola mellett is rengeteg időt, figyelmet fordítanak a recenziókra, akik meg már nagyok, és szóba jöhetnek, kapaszkodjatok meg: 100.000,- alatt nem állnak senkivel sem szóba. Erre én azt mondom, hogy tök jó, de lehet, hogy nem éri el azokat, akik tényleg fizetnének a könyvedért! De azt ugye tudjuk, hogy ha fizetnek a könyvkritikáért, akkor a “szponzorált tartalom” megjelölést is ki kell írni? És azt is, hogy sokszor az is kiírja, akinek a munkadíja mindössze a könyv volt?

Szóval a Kildara bloggereknek még nem volt más bevételük egy könyvkritika írásáért cserébe, mint hogy a kezükbe kaptak egy könyvet, és ha még ezt is el akarják venni tőlük, az kicsit olyan, mintha ingyen dolgoztak volna. Bevallom, ezzel rögtön kiszűrtük az olyan írókat, akik az első ilyen levelezés után “hülyének” nézték volna a könyves bloggereket.

Van az a helyzet, mikor a kiadó nem szereti a könyves bloggereket, és egyszerűen nem küld könyvet, mert konkurencia lenne a másik általa kedvelt csoportnak. Ha külön megvették az adott könyvet, és írtak róla úgy, ahogy kell (tetszett, mert, nem tetszett, mert), akkor sem nézték jó szemmel. Könyvkritikát nem vetettek még le (bár volt rá próbálkozás!), de kaptunk haragos emojikat is… de ezzel nincsen semmi baj, ez a szakma már csak ilyen.

De mi történt akkor, ha kaptunk könyvet?

Kedvencem, "csak jót írjatok róla!” - tessék mondani, miért is? Csak azért, mert kaptunk könyvet? Ha elküldöd a könyvedet, és nem vállalod, hogy a könyves blogger őszintén leírja a véleményét, akkor inkább ne küldd el. Persze van, aki hálás lesz, és csak jót ír, de az megint hazugság, és olyan kicsi ez a szakma, hogy minden nagyon hamar kiderül. Mint ahogy a plagizálás is, mert könyves blogger már lopott tőlünk is kritikát, csak mi nagyon hamar leszedettük… de az illető remélhetőleg többet nem csinál ilyet!  Persze fontos tudni, hogy senki sem a saját maga ellensége, és ha mondjuk a papír túl fehér volt, vagy látszott, hogy hiányzott a korrektúra, vagy túl kicsik voltak a betűk, azt nem írták le nyilvánosan, de jelezték az író felé, hogy ezekre a jövőben jobban figyeljen!

Volt olyan író, aki mindent és mindenkit kontroll alá akart vonni, és kikötötte, hogy mielőtt kimegy a kritika, ellenőrizni akarja... na, az volt az első és utolsó alkalom, hogy együtt dolgoztunk! Nálunk van szerkesztő, aki átnézi a kritikákat, mielőtt kimennek!

Számtalan olyan íróval találkoztam már, akik azt mondták, hogy “kiadom a könyvet, de a marketinggel könyörgöm, ne kelljen foglalkozni”!

Ez pont olyan, hogy kiadod a könyvedet, de nem mész el a dedikálásra.
Miért nem akarsz a marketinggel foglalkozni? Persze, időigényes, sok mindennel kell foglalkozni, és mindenkivel kell kommunikálni, de a mai világban ez már nem megy másként, csak is kemény munkával. Tudom, sok idő, mire egy könyv elkészül, és még több, mire az író a kezében is tarthatja azt, de igenis fel kell építeni azt a bázist, a mindennapi rutinnal együtt, amitől működni képes az egész. Vagy legyél olyan gazdag, hogy ki tudd fizetni a tartalomgyártókat, szervezzél eseményeket, legyél jelen mindenütt akár egy ügynökséggel karöltve, és szerezz egy asszisztenst, aki csak neked és veled dolgozik! Erre még nem volt példa...

Ma Magyarországon az írók nem csak könyvet írnak, hanem igenis foglalkoznak a social médiával, kommunikációval, és akik ezt már a könyv megjelenése előtt okosan csinálják, azok nem csak egy könyvet írnak, hanem terveznek is jó előre. Ha nem akarod, mert macera… jelzem, íróként neked nincs más választásod!

Több olyan íróval is volt kapcsolatunk, akik felépítettek egy jó bázist, és egyszer csak eltűntek. Nagyon felhívnám az írók figyelmét arra, hogy ez az egy, amit nem tehetsz meg a követőiddel / rajongóiddal / bázisoddal… egyszer tűnsz el minden szó nélkül, és nem lesz még egy esélyed. Emiatt a hozzáállás miatt buktak már el írók.

Mind a két oldalt górcső alá vettük, és legközelebb adok pár tippet, hogyan csináld jól íróként és hogyan kezdj bele!

VargAda

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, mit gondolok a magyar könyvkiadásról, mert nagyon nehéz erről beszélni úgy, hogy ne váltson ki az emberből indulatokat.

Van az az író, aki dolgozik a könyvén, és meg van győződve arról, hogy az övé úgy jó, ahogy van, és neki ne mondja már meg egy kiadó, hogy min változtasson.
Pedig de! A kiadó átnézi, stilizálja a mondatokat, megszerkeszti nyomdakészre, korrektúráztatja, könyvborítókat készített hozzá, ISBN számot igényel az Országos Széchenyi Könyvtártól. Itt amúgy minden ISBN számmal rendelkező könyvből megvan egy példány. Ezen nem egy ember dolgozik, és még az is lehet, hogy jó fejek, és marketingben is segítenek.

A kiadók ezért vagy lemondatják a szerzőt szerzői jogai nagyjáról, mert cserébe kap egy kész könyvet, amivel ő tud majd magának szervezni dedikálásokat, felolvasó esteket, és kevés százalékot kap (vagy nem!) a könyvei eladása után. Vagy más kiadók szerint azt mondják, legyen benne mindenki a buliban, fizess érte, és fele-fele arányban elszámolunk, így mindenkinek érdeke van abban, hogy a könyv népszerű legyen.

Sok olyan kiadót ismerünk, akik nem is akarnak szóba állni magyar szerzőkkel, mert egyszerűbb megvenni a külföldi írók képviselőitől a jogokat, és ezután csak reklámra költeni.

Akik magyar írókkal dolgoznak, azokkal meg az a tapasztalat, hogy vagy segítenek a könyv terjesztésben, vagy nem. Ha segítenek, akkor komoly szerződés áll mögötte, és a könyv témája is olyan, ami biztosan érdekelheti a közönséget, ergo bevételt tud generálni. De a tapasztalat az, hogy a kiadók nem segítenek az íróknak, ezért sok író sokkot kap, amikor a kezében van a könyve, és rájön arra, hogy csak akkor kezdődik el az igazi munka, a marketing tervezés, a reklámozás, és hogy semmi nincs ingyen.

Ahhoz, hogy egy könyvesboltba be tudj kerülni, ahhoz be kell kerülni egy hálózatba, ami bizony pénzbe kerül. “De majd én megmutatom, és elindítok egy facebook oldalt, meg építek közösséget”.- mondod te, de az is pénzbe kerül, főleg az új algoritmusoknak köszönhetően nem is biztos, hogy meg fogsz jelenni annál, akit tényleg érdekelhet a könyved. És ha a könyved már megvan, és csak akkor kezded el a közösségedet felépíteni, jelzem, már most késő! “Ha szerencsés vagyok, akkor keresek egy ügynökséget, ami majd segít, és mindenhol ott leszek és lesz belőle pénzem.” Igen ám, de az ismertség, és az, hogy pénzt is keresel a könyvedből, nem egy és ugyanaz. Főleg, hogy ha “celeb” leszel, az pont addig tart, amíg van pénzed kifizetni az ügynökséget, ami nem olcsó mulatság.

Jönnek a magánkiadások...a piacon van olyan, aki felajánlja, hogy kiadja a könyvedet, de tegyél le pénzt, és ezért kapsz különböző szolgáltatásokat (amit általában nem akarnak az írók. Ilyenek a szerkesztés, korrektúra...stb.)… én még nem találkoztam elégedett íróval, és ráadásul úgy várja a szerződésének a lejáratát, mint a messiást.

Vagy!

Te magad kiadatod. Keresel nyomdát, grafikust, szerkesztőt, és ha szerencséd van, akkor el is tudod adni, majd nullára ki tudsz belőle szállni.

Nehéz ma Magyarországon kiadni könyvet, mert ha nem szól azoknak, akik különben kifizetik a könyvedet, nincs meg a fizetőképes kereslet, akkor a kiadó saját hatáskörében mondhatja, hogy nem akar veled dolgozni. Te romokban heversz, és nem adod fel, keresel olyat, aki majd kiadja, lehet nem lesz belőle soha semmi… ezért nagyon-nagyon fontos tényleg azt eldöntened íróként, hogy mi a célod? Mit akarsz elérni?

Jól elkeserítettelek, igaz?

Mielőtt kiadod a könyvedet, gondold végig, mit is akarsz pontosan? Mi a célod? Mennyi időd és pénzed van arra, hogy felfuttasd magadat, és eladhatóvá tegyed a művedet?

Ki kell dolgozni egy tervet, hogyan építsd fel magadat, mert ugye az nem újdonság, hogy hiába írsz könyvet, attól a te személyed miatt - is! - fogják az emberek megvenni a könyveidet, ha mondjuk egy sorozatot tervezel! Ergo ki kell állni a nyilvánosság elé, vállalva saját magadat. Ha nem akarod, mert te túl zárkózott ember lennél, azzal sincsen baj, de inkognitóban ülve nagyon kevés embernek sikerült karriert építenie. Biztos tudod, ki az a Vavyan Fable - Molnár Éva, Réti László, Moldova György… nekik az arcukat is ismered, mert ők vállalták, kiléptek a fénybe, és okosan építették fel magukat, és úgy írnak, ahogy kevesen.

Illetve nagyon sok olyan íróval találkoztam, akik makacsul ragaszkodtak ahhoz, amit írtak és semmilyen változtatást nem akartak elfogadni...ez csak azért gáz, mert a szerkesztő, a korrektor tudja, mi a munkája, és ha nekik nem hisznek, azzal csak azt érik el, hogy tele lesz helyesírási hibával, logikai buktatókkal, és a könyv már nem élvezhető, és te nem magadban fogod keresni a hibát, hanem a másikban...pedig lehet, hogy csak pénz kérdése, és lett volna egy szuper könyved.

Hány ilyennel találkoztunk már!! Bloggerek is próbálnak mindig építő kritikával hozzájárulni egy-egy magánkiadású könyv írójának a recenziójukkal, és ha igazat írnak, és az nem nyeri el az író tetszését, akkor ki a “szemétláda”...?

Folytatjuk!

VargAda

Amikor a Kildara megszületett, teljesen más képet akartam látni, mint ma. Nagyon sok emberen és nehézségen vagyunk túl, magán -és a csapat életében egyaránt, és ma már nagyon örülök annak a képnek -minden nehézség ellenére-, amit most látok.

Nekem van öt olyan alapelvem, amit szeretnék veletek megosztani, már csak azért is, mert hasznos lehet minden olyan vezetőnek, csapatnak vagy személynek, akinek vannak céljai az életben, és fejlődni szeretnének!

Figyelem, Fegyelem, Tisztelet, Jelenlét, Alázat +1: Elfogadás!

Csapatra vetítve, nagyon fontos minden elem!

Figyelni kell egymásra, a célra, a működésre, és mindenre, ami befolyásolni tudja a csapat működését. Én sajnos küldtem el szabadságra bloggert, mert nem láttam értelmét, hogy küzdjön mindennel és mindenkivel, de hagytam elmenni olyan embert is, akiért akkor tűzbe mertem volna tenni a kezem.

Akkor rájöttem, hogy túl sok fele ment a figyelmem, és elővettem a jegyzeteimet, és újra kitaláltam, hogy merre is van az előre. Figyelni kell a csapat működésére, és arra, hogy az egységnek is és az egyénnek is megfelelőek legyenek a szabályok és az elvárások. De ugyanígy figyelek a születésnapokra, ha valakinek kicsit összejött az élet, nem terhelem “munkával”. Naponta beszélünk, és ha kell, szólunk a kritikákkal kapcsolatban. Minden nap tanulunk egymástól, és ezért fontos a csapatmunkára való figyelem.

Fegyelem: amivel nap mint nap mész előre. A bloggereknek is megvan a saját életük, de közben olvassák a könyveket, betartják a szabályokat a recenzió írása közben, amit különben együtt raktunk össze, és évek alatt beérett annyira, hogy már csak mosolygok, amikor hasonlóakat látok. Betartjuk a határidőket, és mindenki tudja a feladatát. Fegyelmezetten, nem pedig kaotikusan haladunk előre.

Tisztelet: nagyon fontos megérteni, hogy emberekkel dolgozunk, és a saját életükért ők maguk a felelősek. De azt, hogy ő milyen jó vagy éppen rossz döntéseket hoz, azzal kapcsolatban is el kell fogadni őt olyannak, amilyen, és tisztelni kell azért, amit eddig letett arra a bizonyos asztalra. Tiszteletben kell tartani, hogy lehet, hogy egy könyv mégsem tetszett neki annyira, de közben meg rajong a horrorért, vagy olyan döntések előtt áll, ami miatt a Kildara háttérbe szorul, és ezt megosztja velünk, nem haragudni fogunk rá, hanem tisztelni érte, mert értünk neki annyit, hogy megosztotta velünk az éppen aktuális nehézséget. Van, aki macska párti, én magam kutyás vagyok...de tiszteletben tartom, és nem kezdem rábeszélni másra.

Jelenlét: tervezés. Jelen kell lenni, ha munka van, ha kommunikálni akarsz másokkal, ha van egy megoldandó probléma. Jelenlét a most, nem a tegnap és nem a holnap, hanem az, amiben éppen vagy. Ezért nem várhatom el, mint vezető, hogy mindenki éjjel-nappal csakis a Kildarával foglalkozzon, de azt igen, hogy jelen legyen a döntésekben, a tervezésben és a kivitelezésben, ha kell!

Alázat. Nálunk nincs olyan ember, akiben ez nincs meg. Az alázat nem azt jelenti, hogy mindenki előtt fejet lehajtva hagyod, hogy osszák az észt, és megváltoztassanak! Hanem azt, hogy alázatosan ellátod a feladatodat, és elfogadod azokat a tanácsokat, amiket a már jóval tapasztaltabb emberek adtak neked. Amikor valaki tudást ad valakinek, és azt semmibe veszik, azzal nagyon nehéz mit kezdeni, és nem tartom helyesnek.

+1 az elfogadás: ez azért fontos, mert mi mindannyian elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Van, aki két méterrel a föld felett jár, van, aki rock and roll életet él, de van köztünk anyuka, külföldön dolgozó személy is, de mindenki pont olyan, amilyen. Van, akivel még sosem találkoztam, de tudom, hogy sosem kérdőjelezi meg a kérésem, és ha gondja lesz, akkor szól, és képesek leszünk megoldani. Sosem volt gond, hogy ki mit csinál a szabadidejében, amíg képes volt a “szabályok szerint játszani”. Jönnek-mennek a bloggerek, és erről is fogok hamarosan írni, de fontos, hogy ha valahová tartozni akarsz, akkor legyél képes a változásra, mert ha nem, akkor inkább bele se kezdj, mert csak harc lesz és keserűség...annyit meg semmi nem ér!

VargAda

Tudod-e mi az a patina? Vajon kik voltak a huszárok? Sejted, mi volt valaha a körút és a Vígszínház helyén?
Hallottál már a hídmesterekről és arról, hogy mi a feladatuk? Tudod-e ki volt Budapest vőlegénye, és miért hívták kocka bárónak? Miért kerülte messziről Ferenc József a budapesti Operát? Gondoltad volna, hogy Európában azért épült elsőként nálunk földalatti, mert az Andrássy utat akkoriban gyönyörű fakocka burkolat fedte, és azt nem akarták tönkretenni? Tudod-e, hogy mit rejt a Várhegy gyomra? Miért van hét tornya a Halászbástyának? Miért nincsenek felhőkarcolók Budapesten?
Ha mindezt, és még ennél is sokkal több érdekességet szeretnél megtudni gyönyörű fővárosunkról, akkor feltétlenül hallgasd meg, miről mesél Budapest. A Mesélő Budapest egy családi útikönyv, de akár hétköznapi közlekedés vagy épp osztálykirándulások alkalmával is élvezettel lapozgatható. Számtalan kép és térkép, érdekességek, különlegességek, fogalomtár és Ki kicsoda? teszi a kötetet még színesebbé és izgalmasabbá.

KIADÓ: KOLIBRI / RINGATÓ / OLDALSZÁM: 289 / KIADÁS ÉVE: 2017 / MŰFAJ: GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI / ILLUSZTRÁCIÓ: KECSKÉS JUDIT

Mindig is érdekelt a történelem, Budapest igazi története. Elmondhatom magamról, hogy igazi pesti lány vagyok. Pesten születtem, éltem, és imádom a várost annak ellenére, hogy már nem élek a belvárosban.

Nem volt kérdés, hogy ez a könyv érdekelni fog, és hogy képes lesz újat mutatni nekem. Kecskés Judit rajzai egyszerűen lenyűgözőek, és ezt a könyvet nem is lehetne elképzelni nélkülük. Eleinte megriasztott a történelmi felvezetés, mert kicsit a suliban éreztem magam diákként, akinek ismételnie kell, hogy most képbe kerüljön. De miután ezeken az oldalakon túl voltam, rájöttem, hogy a fél életem ebben a könyvben lesz, hiszen úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet...hát kiderült, hogy nem!

Ez az a könyv, amit biztosan félre fogok tenni a lányomnak, hogy ha ő maga is nagyobb lesz, tudjak neki mesélni Budapestről, ahol születtem, ahol minden épületnek, szobornak megvan a maga története. Megtudhatjuk, hogy hol áll Budapest legöregebb fája, hol koronázták meg Ferenc Józsefet, miért vannak cipők a Duna partján, mik azok a Zsánerszobrok, mi az a K kő, mi köze van az Emanuel-emlékfának Tony Curtis-hez, és minek állítanak emléket a Botlókövek. Továbbá fontos szerepet kap Budapest hídjainak története, az árvízvédelem, és a Duna szabályozása, és még sorolhatnám. Mind olyan dolgok, amivel én személy szerint nap mint nap találkoztam, és az életem részét képezték, de mind olyan természetesek voltak, hogy szinte észre sem vettem, pedig nagy titkok ezek. A könyvből tényleg olyan információkat kaptam, amelyekről még a lányomnak is szívesen fogok mesélni, és nem gondolom, hogy csak gyerekek kezébe kellene adni, hanem mindenkinek, akit érdekel a történelem; Budapest történelme.

Szépek voltak a térképgrafikák, átláthatóan és logikusan van felépítve a könyv. Nem egy adathalmaz, hanem apró kis történelmi emlékek az utókornak, amire nagyon-nagyon kell vigyáznia a jövő nemzedékének.

Nagyon tetszettek az “itt történt” oldalak, ezzel is közelebb hozva a mindennapokba a régmúltat. Megfogtak még a könyvben az összehasonlításos táblázatok, az “érdekesség” és  “tudod-e?” kis jegyzetek a rengeteg épületfotó mellett. A könyv színes, de nem csak az illusztrációk és képek miatt. Budapest egy igazi történelmi város, amire mi, budapestiek és magyar emberek bárhol a világban joggal lehetünk nagyon büszkék.

Biztos vagyok abban, hogy ezt a könyvet a külföldi barátaim is örömmel vennék a kezükbe, és sétálnának végig vele Budapesten...mert hamarosan (idén tavasszal) angolul is megjelenik, amit én nagyon várok!

Köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy eljuthatott hozzám ez a könyv, nagy időutazás volt, és minden percéért megérte.

ÉRTÉKELÉS: 5 / 5 pont

Borító: Minden rajta van, amiről szól a könyv, és ez a türkiz szín szépen végigkíséri az olvasót oldalról oldalra.

Történet: Minden történelem tanárnak a kezébe adnám.

VargAda

“A Ringató gyerekkönyvek mellé most a polcra kerülhet egy elsősorban felnőttekhez szóló, de a gyermekek javát szolgáló kiadvány, amely a népszerű Ringató foglalkozások zenei anyagának jelentős részét tartalmazza. Az otthoni élmény megszületéséhez kitűnő segítséget nyújt a könyvhöz mellékelt énekes CD, amelyen a kötetben megtalálható valamennyi dallam és jó néhány népi hangutánzó játék is szerepel. A családi könyv mondókáit, felhasználási javaslatait és kottáit Maros Krisztina humoros és finom grafikái színesítik, hogy a kötet a gyerekekkel együtt lapozgatva is teljes élményt nyújtson. Vedd ölbe, ringasd, énekelj! gyakran hangoztatott mottónk. Nem felszólítás, hanem kérés. Bízom benne, hogy ezt a könyvet forgatva sokan kapnak kedvet a játékhoz, énekléshez a gyerekek és önmaguk örömére, gazdagodására. Ugyanis az énekhanggal, az ölbéli játékokkal nem pusztán a zenét közvetítjük, hanem a kicsi gyermek számára egy magasabb szintű odafigyelést, tudást, az érzelmek intenzívebb átadását. (Gróh Ilona, a Ringató mozgalom vezetője). Gróh Ilona saját szakterületének legjelentősebb és legnagyobb hatású magyar képviselője. Csodálatosan sugárzó egyénisége, felkészültsége, pedagógiai tudása és érzéke, valamint kifinomult zenei ízlése megkérdőjelezhetetlen. A nevéhez fűződő Ringató programot olyan jelentős szakmai, zenei műhellyé fejlesztette, amely méltán vívott ki nagy hazai és nemzetközi elismerést az elmúlt években. (Dr. Nemes László Norbert, egyetemi docens, igazgató, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete) Gróh Ili egyszerre szelíd és elszánt. Egyetlen célja, hogy élménnyé formálja a szülők és a legkisebbek számára zenei anyanyelvünk kincseit: a tiszta forrásból származó magyar népdalokat, altatókat, döcögtetőket, hintáztatókat, simogatókat. Ezt teszi ez a könyv is: egyszerűen csak ki kell énekelni, ki kell játszani a soraiból a kisgyerekekkel együtt töltött okos, szép, vidám perceket. (Schäffer Erzsébet, Pulitzer-díjas újságíró, író)

KIADÓ: KOLIBRI / RINGATÓ / OLDALSZÁM: 60 / KIADÁS ÉVE: 2016 / MŰFAJ: GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI / ILLUSZTRÁCIÓ: SZEPESI SZŰCS BARBARA

Ez a könyv gyönyörű. A mellékletben található CD nagyon jó stúdiómunka.

Amikor a kislányom már felfedezte a világot maga körül, gondoltam, megmutatom neki, hogy milyen egy Ringató foglalkozás. Ő végigülte az ölemben, és amikor kellett, ő tapsolt, majd két napig nem tudott aludni. Rájöttem, hogy túl korai volt, és lehet, hogy én sem voltam felkészülve arra a sok információra, ami ért minket. Ő hallott élő hangszert, én meg rájöttem, hogy nagyon kevés népdalra emlékszem, ami esetemben szégyen, mert ének tagozatos suliba jártam és sokat tudtam…

Ennek ellenére nem adtam fel, hogy egyszer majd az én kislányom is rohangálva, táncolva részt fog venni egy Rinagtó foglalkozáson, amikor már nagyobb lesz, de azért jó, ha felismer pár dalt, ami ott elhangozhat. A Kolibri Könyvkiadó gondozásában megjelentek a Ringató könyvek, amelyekből a 60 dalt is tartalmazó Sárkányparipán vágtattam című könyvre esett a választásom.

Nagyon érdekes volt látni, ahogy a kislányom, amikor megmutattam neki a könyvet, elkezdte lapozgatni, és amikor elindult a CD, felfigyelt a dallamokra, és hatalmas mosoly kerekedett az arcán. Aztán elutaztunk a nagymamáékhoz, ahol újra betettem a CD-t és ott abban a pillanatban jöttem rá, hogy a Ringató miről is szól: generációkat köt össze! A nagymama is csodálattal hallgatta, majd éneklésbe kezdett. A zene ugyanúgy összeköti a nagyszülőket és unokákat, ahogy az anyukákat és gyerekeket.

Gróh Ilonának és munkatársainak nagyon fontos a munkájuk, hogy a jövő generációja ne felejtse el a népdalokat, és az ahhoz tartozó világot. Nagyon örültem a könyvnek, mert ez egy modern kori énekes könyv. Mind a 60 dalhoz tartozik kotta, a CD-t hallgatva hallás után is könnyen tanulható a szöveg, és a dallamok is. Ez az a könyv, amit nem csak egyszer nyit ki az ember.

A könyv grafikája csodaszép.
Az, hogy megszületett ez a könyv és a CD, egy nagyon szép munka gyümölcse. Lesz olyan anyuka, akinek nem nyeri el a tetszését, de érdemes adni neki egy esélyt, mert a gyerekek imádják.

VargAda

“A nevelés azt jelenti hogy meleg szeretettel fordulsz a gyerek felé, ám határozott vagy, amikor arra van szükség."

Jo-Jo

Jo Fost (1971) az Egyesült Királyság egyik legmegbízhatóbb és legelismertebb gyereknevelési szakértője, a magyar szülők körében is népszerű Szuperdada 1-2., A csecsemőkor nagy kérdései és A kisgyerekkor nagy kérdései szerzője. Első könyve, a Szuperdada ma már világszerte a gyereknevelési irodalom klasszikusává vált. A könyv alapján készült Segítség, szülő vagyok! című tévésorozatot 47 országban, többek közt Magyarországon is bemutatták.

Életkorok és fejlődési szintek • A napirend és a szabályok A határok kijelölése • Öltözködés • Szobatisztaság Étkezés • Társas jártasságok • Alvásidő • Ajándék idő

Jo Frost amolyan 21. századi Mary Poppins. Számára nem létezik kezelhetetlen gyerek (vagy szülő) és reménytelen helyzet. Jól áttekinthető és bájos humorral megírt könyvében nemcsak a gyereknevelés alapelveit fejti ki, de a mindennapok apró válsághelyzeteiben is praktikus tanácsokat ad a szülőknek. Az általa javasolt „technikai" fogások segítségével a hatalmi harccá fajuló evésmizériák, a figyelemfelhívó magatartászavarok vagy a krónikus alvásproblémák is sikerrel kezelhetők.

KIADÓ: PARK KÖNYVKIADÓ/ OLDALSZÁM: 200 / KIADÁS ÉVE: 2015 / MŰFAJ: PSZIHOLÓGIA, GYEREKNEVELÉS / FORDÍTOTTA: Dr. Karczag Judit

 Évekig vigyáztam más gyerekeire, majd amikor már utazni is akartam, eljutottam egy au-apir  ügynökséghez, és általuk Hollandiába, egy háromgyerekes családhoz. Velük éltem egy évig, és tanultam nyelveket. Ezalatt rájöttem, ki vagyok én, és megtanultam élni egy új kultúrában. Látni akartam, hogy működhet egy normális család a világ egy másik országában, és utólag azt mondom, életem legjobb döntése volt, hogy Au-Pair voltam.

Amikor Jo Frost könyvét a kezembe vettem, ugyanaz az izgatott érzés járt át, mint amikor nekivágtam a hollandiai kalandnak. Azzal a különbséggel, hogy jómagam már anyaként is tapasztalom a mindennapokban, hogyan próbál meg manipulálni a kislányom, és bevallom nagyon jól jött minden tanács.

Engem meglepett, hogy Jo Frostnak nincsenek gyerekei, és mégis ennyire jól átlátja a gyereknevelés gondjait, mindennapi lépéseit. Tetszett, hogy nem tört pálcát az anyatejes, vagy a tápszeres gyerekek anyukája felett. Egy szóval sem bántotta azokat, akik a televíziót használják az otthonukban. Nagyon átlátható és egyszerű tanácsokkal képes segíteni a “gubancokon”, és egyben képes a kezedbe adni a megoldásokat is.

Személy szerint már most gondolkodnom kell azon, hogy lesz a szobatisztaságra nevelés, de minden aggodalmamon túlléptem, mert már látom, hogyan és miként fogjuk ezt együtt megoldani a gyermekkel lépésről lépésre. De itt fontos még megemlíteni, hogy nagyon jól elmagyarázza a gyerekek fejlődésének lépéseit, mikor mit tudnak...már csak azért is, hogy ne legyenek a szülőknek irreális elvárásaik a gyerekeikkel szemben, amivel sajnos sokszor én is találkozom.

De egy kicsit megerősítést is nyertem a könyv által, hogy nem is rossz az, amit mi nap mint nap csinálunk a gyermekünkkel, a programokkal, és a rendszerességgel, amivel a mi napjaink átláthatóbbak. Működik a rendszer, amit persze felboríthat a fogzás, betegségek, vagy egyéb apróság, de van mihez tartani magunkat és ezzel is irányt tudunk adni a gyermekünknek. Ír a napirendről, a határok kijelöléséről. Segít, hogyan legyen problémamentes az öltözködés, szobatisztaságra szoktatás, étkezés, alvásidő. De abban is ad tanácsot, hogy ne legyél “para anya”, ha pl.: a gyermek elvan egyedül a játékkal, miközben egy közösségben van - bizonyos életkorban ez bizony elfogadott. De ha már agresszióvá fajul a dolog, abban is segít, hogyan add a gyermek tudtára, hogy nem a gyerek rossz, hanem az, amit csinált. Nagyon sok olyan neveléssel kapcsolatos tanács van benne, amivel én személy szerint képes vagyok azonosulni, és el is tudom fogadni.

Ez a könyv fontos alapelveket, problémákat boncolgat, amit minden leendő anyukának a kezébe nyomnék!

Minden fejezet végén van összefoglaló, amivel ismétel, és a fejedbe vési, hogy miként kezelj helyzeteket. Ez a 10 fő szabály: dicséret, következetesség, napirend, határok, fegyelem, figyelmeztetés, magyarázat, önuralom, felelősség, lazítás. De a végén elmagyarázza, hogy miért fontos az anyukának / apukának az ajándék idő. Szól minden szülőhöz, akik néha nem látnak ki a mindennapi teendők mellett, és hulla fáradtan dőlnek ki minden este, mikor már a gyermekük is vízszintbe helyezte magát.

Amiről még beszélni kell a könyvvel kapcsolatban, az dr. Karczag Judit fordítói munkája. Nem egyszer felröhögtem, mert zseniális, de ha megengeditek, idéznék párat:

“Mitől nehéz eset a tipegő?
- A türelem nem totyiserény.”

“Teljesen fölösleges például egy tipegőtől elvárni, hogy rendet tartson, mint egy felnőtt, hiszen ebben a korban “gyárilag” rendetlen….”

A könyv olvastatta magát, és én gyerek mellett három nap alatt ki is olvastam, és nagy esély van rá, hogy a jövőben is újra előveszem. Ajánlani merem már gyakorló, de kezdő szülőknek is, akik szeretnék megérteni a gyerekük fejlődését, és szeretnének egy kiegyensúlyozottabb, boldog gyermek szülei lenni.

Értékelés: 5 pont egy szuper könyvnek, szülőknek!

Borító: tetszett, hogy keményfedeles, mintha tudták volna, hogy a gyerekek folyton kiveszik a táskákból, asztalról, dobálják, eldugják a kanapé alá...bírja a strapát.

Mondanivaló: egyszerű, de annál lényegre törőbb fogalmazás, összefoglaló a fejezetek végén, példákkal segít megoldani egy-egy gubancot, és segítséget is ad a megoldásokhoz.

VargAda

Antalics Tímea - Kovács Andrea: Peti, a holland törpenyúl

Fülszöveg:

„Kedveslak mesés vidékére egy elcsavargott, félénk kis jövevény érkezik. Vajon hogy boldogul majd, távol az otthon biztonságától? Talán az újdonsült mezei barátok segítenek neki megtalálni a hazavezető utat? Peti, a holland törpenyúl története a bizalomról, barátságról és segítségnyújtásról szól. A kiszínezhető képek és játékok révén az olvasó maga is az erdei kaland részévé válhat.“

KIADÓ: COLORCOM MEDIA / OLDALSZÁM: 24 / KIADÁS ÉVE: 2015 / MŰFAJ: MESE / GRAFIKA: VARGA GÁBOR

A fantázia használata, a képzelőerő megteremtése a legfontosabb dolog, amit egy szülő a gyermekének adhat, és ebben a füzetben ez mind megadatott. Célzottan kerestem olyan mesekönyveket, amiket magyar írók írtak és adtak ki. Nekem szívügyem a magyar írók felkarolása, bemutatása, és amikor megláttam a Colorcom Kiadó által megjelentetett kis gyerekkönyvecskét, felcsillantak a szemeim.

Egyrészt mert mesekönyv, másrészt mert kifestő.

Én, ha kapok egy bármilyen felnőtt vagy gyerek kifestőt, le is tesztelem, nem is akármilyen módon. Választottam is két képet, az egyiket ceruzával, a másikat filctollal színeztem ki, és átmentek a teszten. Egyik esetben sem okozott csalódást, ami azt is jelenti, hogy a szerzők és a kiadó is nagyon figyelt a papír minőségére. A többi kép színezését a jövőben rábízom a lányomra.

Maga a történet is nagyon aranyos, és jól megfogalmazott, a gyerekek nyelvén érthetően, de mégis egyszerűen íródott. Szól egy barátságról, bizalomról, segíteni akarásról, kapcsolatokról, a természet tiszteletéről, és sok-sok megoldandó játékról, hogy a kaland végére tudjanak érni a kis barátok. Nagyon tetszett, hogy jó nagy betűkkel írták a történetet. A grafikák kidolgozottak, és gyerekeknek és szüleiknek is élvezetes lehet a színezése, ezzel is olyanná varázsolhatják, amilyennek szeretnék. Minden csak a fantáziánkra van bízva.  

A szereplők Kedveslak mesés vidékén élnek, Beni és Máté mindennapjairól szólnak, de többet nem árulok el, mert ezt a könyvet igenis minden már ceruzát fogó, színezni vágyó gyermeknek és szüleiknek ajánlom megvételre.

Remélem, a jövőben több ilyen és ehhez hasonló kis füzettel találkozhatunk, amivel nagyon nagy élményt adhatunk a gyerekeinknek és akár magunknak is.

“Kedveslakban élni jó,
Kiáltsd velünk:Halihó!
Ide ugrunk, oda szállunk,
Egész nap csak együtt játszunk!”

VargAda

Mióta a Kildara oldalának kezelése után egy kiadón keresztül is látom, hogy a könyves bloggerek hogyan kommunikálnak, szükségét éreztem, hogy erről is írjak.

Egyrészt, ha már szeretnél recenziós példányt kérni, tedd meg, hogy betartod a levelezés alapvető követelményeit.

Tisztelt / Kedves Kiadó!
Láttam már Hellóka / Mizujs megszólítást is.
Ez egy “munkakapcsolat” és nem hiszem, hogy bárki örülne egy ilyen levélnek, te sem lennél a helyében.

Mutatkozzál be, mondd el, ki vagy!
Lehet, hogy új munkatárs olvassa el a leveledet, és nem tudja, te ki vagy, hol lehet téged elérni, mióta írod a blogodat, mióta szerettél bele a bloggerkedésbe.
Ha már együttműködtetek a múltban, akkor nyugodtan tedd be a recenzió(k)ról szóló linke(ke)t. Hidd el, meg fogják nézni.

Értelmesen mondd el / írd le, hogy mit szeretnél!
Ha ilyenek érkeznek, lehet nem fogják érteni mit akarsz:

- “az XY vagyok, ezt és ezt akarom, kb. 3 hét múlva lesz belőle kritika, vagy mi. Külditek?”

Szerintem fontos, hogy ne úgy kezelj egy vadidegen embert, mintha ezer éve ismernéd, hanem tényleg úgy, mint egy munkakapcsolatot.

Ha már van kommunikácó, legyél türelmes.

A kiadókhoz sok könyvigénylés érkezik. Lehet, hogy nem azonnal válaszolnak, nem kell naponta írni. Minden levélre válaszolnak, de létezik szabadság, betegség...stb.

Fogadd el, ha nem kapsz könyvet!

Egy könyv árát és a postaköltséget… meg minden egyéb költséget a kiadók nyilvántartanak. De ha “mizujs” köszöntéssel, igénytelen és összecsapott kritikát adsz ki a kezedből, engedd meg a kiadónak, hogy eldöntse, kinek ad könyvet. Aki kap recenziós köteteket, azokat utólagosan nyomon követik, és ha nem tetszik nekik a munkád - helyesírás, plagizálás, túl rövid, túl személyeskedő, unalmas, pont azt írtad, mint mindenki más… - akkor nem fogsz kapni könyvet. De ha te jól írsz, van kiforrott stílusod, odafigyelsz - és ez nem azt jelenti, hogy “külön köszönet az XY kiadónak! és egy link! - akkor az együttműködés lehet hosszútávú.

ÍRD le, hogy téged hol lehet megtalálni, írd alá a levelet.

Sok olyan levelet kaptunk, melyben a blogger neveden mutatkozol be, majd a postai levélen teljesen más név szerepel: XY vagyok, ZA néven írom a blogomat...
Social media felületek elérhetőségei, email címed, telefonszám, postai címed! - plusz levelezésektől mentesíted magadat és a kiadót is. Csak hogy világos legyen, a fenti adatok kellenek a futárnak, akik értesítenek, hogy merre van a csomagod, és még sms-t is kapsz, hogy hol éred utol a futárt.

Ha véletlenül az életedben és blogod életében változás van, jelezd a kiadónak. Elköltöztünk, a címem erről erre változott. Befejezted a blogod - nyugodtan küldhetsz levelet róla.

Remélem, a jövőben szép, jól megfogalmazott levelekkel találkozhatunk, és ti is jobban odafigyeltek a kommunikációra!

VargAda

Miért jó, és miért nem könyves bloggerekkel dolgozni…

Nagyon sok csoportban vannak megjegyzések, hogy ilyen vagy olyan bloggerrel ne dolgozz együtt, mert nem tartja be a szavát...sajnos egyre rosszabb hírük van a könyves "hivatásos" bloggereknek, pedig az ő munkájuk szerintem nagyon fontos! Fontos, mert az olvasás népszerűsítése miatt nem baj, ha sokan olvasnak, és tájékoztatnak a legújabb könyvekről és arról, hogy azok miről szólnak.

Nem csak azért írom ezt le, mert három év alatt sok kiadóval, és még több íróval készítettünk projekteket, dolgoztunk együtt, és hívtuk meg őket a rendezvényeinkre, hanem mert hiszem azt, hogy egy új generáció munkája van annyira értékes, mint egy beauty bloggeré. Bár tudom, és tisztában vagyok vele, hogy nem lehet őket egy kalap alá venni.

Először azért tegyük fel a kérdést, hogy milyen könyves bloggerrel akarsz együttműködni?

- olyannal, akinek a véleménye nem befolyásolható pénzzel, kizárolagósággal,

- vagy olyannal, aki nem fogja magát meghazudtolni, és le fogja írni azt is, ha nem tetszett neki a könyv? Vállalva a rizikót!

- vagy olyannal, aki letett már az asztalra valamit, de nem minden héten tesz ki bejegyzést, de mégis egy megbízható blogger hírében áll?

Van-e olyan könyves blogger, akinek tetszik a stílusa?

Ehhez előtte kell egy kis kutatómunka, amire mindenkit buzdítok. Keressél rá a kedvenc könyvedre, és olvasd el a róla szóló kritikákat. Csinálj egy táblázatot, értékeld a bloggereket, írj véleményt róluk, és döntsd el, akarsz-e velük dolgozni vagy sem?!

Mire figyelj oda?

- néz utána, hogyan ír,

- van-e benne helyesírási hiba,

- milyen a fogalmazása.

- milyen témákban ír - mert ha horrort akarsz népszerűsíteni, ne egy romantikus könyveket szerető bloggert keressél meg.

- nézd meg, mikor posztol, és milyen felületeket használ. (ha pár hónapja nem posztolt, legyen gyanús!)

Ezek mind fontos dolgok, hogy ne járj pórul, és ne te legyél az, aki újra azt írja, hogy "soha többet könyves bloggerrel!"

Tény, hogy sokan vannak. Tény, hogy sok olyan van, aki nem tud könyvkritikát írni. Itt még nem is beszélek a könyvgyűjtőkről, akiknek elküldöd a könyvet és soha többet nem jelentkezik, a nyereményvadászokról...stb.

Miért nehéz együtt működni egy jó / ügyes könyves bloggerrel?

1. Valószínűleg, mivel jól ír, rengeteg könyvet kap, és a határidőkkel lehetnek nehézségei.
2. Van, aki már azon a szinten van, hogy pénzért sem tudja elvállalni az új könyveket.
3. Idő, idő, idő...az ő munkája nem olyan, hogy kipróbálja, felveszi, beszél róla 5 percet és ír róla 500-800 karaktert, csinál 5 képet...Hanem olvas, jegyzetel, ír, publikál. Nem megfogható a munkafolyamat, nem gyorsítható...mert ha siet, nem leszel elégedett az eredménnyel.
4. Szubjektív, hogy mit gondol a könyvről, és hogy neki ez mennyire tetszett, vagy sem!

Én azt tanácsolom minden írónak és kiadónak egyaránt, hogy mielőtt elkezdenek minden bloggert megszórni könyvekkel, nézzenek utána, ki is az illető, és mit ír. Így megelőzhető az a mérhetetlen elégedetlenségi hullám, ami ma éppen tombol az interneten.

Nem kell mindenkivel együttműködni!

Csak azzal, aki megérdemli!

VargAda