Amikor a Kildara megszületett, teljesen más képet akartam látni, mint ma. Nagyon sok emberen és nehézségen vagyunk túl, magán -és a csapat életében egyaránt, és ma már nagyon örülök annak a képnek -minden nehézség ellenére-, amit most látok.
Nekem van öt olyan alapelvem, amit szeretnék veletek megosztani, már csak azért is, mert hasznos lehet minden olyan vezetőnek, csapatnak vagy személynek, akinek vannak céljai az életben, és fejlődni szeretnének!
Figyelem, Fegyelem, Tisztelet, Jelenlét, Alázat +1: Elfogadás!
Csapatra vetítve, nagyon fontos minden elem!
Figyelni kell egymásra, a célra, a működésre, és mindenre, ami befolyásolni tudja a csapat működését. Én sajnos küldtem el szabadságra bloggert, mert nem láttam értelmét, hogy küzdjön mindennel és mindenkivel, de hagytam elmenni olyan embert is, akiért akkor tűzbe mertem volna tenni a kezem.
Akkor rájöttem, hogy túl sok fele ment a figyelmem, és elővettem a jegyzeteimet, és újra kitaláltam, hogy merre is van az előre. Figyelni kell a csapat működésére, és arra, hogy az egységnek is és az egyénnek is megfelelőek legyenek a szabályok és az elvárások. De ugyanígy figyelek a születésnapokra, ha valakinek kicsit összejött az élet, nem terhelem “munkával”. Naponta beszélünk, és ha kell, szólunk a kritikákkal kapcsolatban. Minden nap tanulunk egymástól, és ezért fontos a csapatmunkára való figyelem.
Fegyelem: amivel nap mint nap mész előre. A bloggereknek is megvan a saját életük, de közben olvassák a könyveket, betartják a szabályokat a recenzió írása közben, amit különben együtt raktunk össze, és évek alatt beérett annyira, hogy már csak mosolygok, amikor hasonlóakat látok. Betartjuk a határidőket, és mindenki tudja a feladatát. Fegyelmezetten, nem pedig kaotikusan haladunk előre.
Tisztelet: nagyon fontos megérteni, hogy emberekkel dolgozunk, és a saját életükért ők maguk a felelősek. De azt, hogy ő milyen jó vagy éppen rossz döntéseket hoz, azzal kapcsolatban is el kell fogadni őt olyannak, amilyen, és tisztelni kell azért, amit eddig letett arra a bizonyos asztalra. Tiszteletben kell tartani, hogy lehet, hogy egy könyv mégsem tetszett neki annyira, de közben meg rajong a horrorért, vagy olyan döntések előtt áll, ami miatt a Kildara háttérbe szorul, és ezt megosztja velünk, nem haragudni fogunk rá, hanem tisztelni érte, mert értünk neki annyit, hogy megosztotta velünk az éppen aktuális nehézséget. Van, aki macska párti, én magam kutyás vagyok...de tiszteletben tartom, és nem kezdem rábeszélni másra.
Jelenlét: tervezés. Jelen kell lenni, ha munka van, ha kommunikálni akarsz másokkal, ha van egy megoldandó probléma. Jelenlét a most, nem a tegnap és nem a holnap, hanem az, amiben éppen vagy. Ezért nem várhatom el, mint vezető, hogy mindenki éjjel-nappal csakis a Kildarával foglalkozzon, de azt igen, hogy jelen legyen a döntésekben, a tervezésben és a kivitelezésben, ha kell!
Alázat. Nálunk nincs olyan ember, akiben ez nincs meg. Az alázat nem azt jelenti, hogy mindenki előtt fejet lehajtva hagyod, hogy osszák az észt, és megváltoztassanak! Hanem azt, hogy alázatosan ellátod a feladatodat, és elfogadod azokat a tanácsokat, amiket a már jóval tapasztaltabb emberek adtak neked. Amikor valaki tudást ad valakinek, és azt semmibe veszik, azzal nagyon nehéz mit kezdeni, és nem tartom helyesnek.
+1 az elfogadás: ez azért fontos, mert mi mindannyian elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Van, aki két méterrel a föld felett jár, van, aki rock and roll életet él, de van köztünk anyuka, külföldön dolgozó személy is, de mindenki pont olyan, amilyen. Van, akivel még sosem találkoztam, de tudom, hogy sosem kérdőjelezi meg a kérésem, és ha gondja lesz, akkor szól, és képesek leszünk megoldani. Sosem volt gond, hogy ki mit csinál a szabadidejében, amíg képes volt a “szabályok szerint játszani”. Jönnek-mennek a bloggerek, és erről is fogok hamarosan írni, de fontos, hogy ha valahová tartozni akarsz, akkor legyél képes a változásra, mert ha nem, akkor inkább bele se kezdj, mert csak harc lesz és keserűség...annyit meg semmi nem ér!
VargAda
