Nagyon sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, mit gondolok a magyar könyvkiadásról, mert nagyon nehéz erről beszélni úgy, hogy ne váltson ki az emberből indulatokat.

Van az az író, aki dolgozik a könyvén, és meg van győződve arról, hogy az övé úgy jó, ahogy van, és neki ne mondja már meg egy kiadó, hogy min változtasson.
Pedig de! A kiadó átnézi, stilizálja a mondatokat, megszerkeszti nyomdakészre, korrektúráztatja, könyvborítókat készített hozzá, ISBN számot igényel az Országos Széchenyi Könyvtártól. Itt amúgy minden ISBN számmal rendelkező könyvből megvan egy példány. Ezen nem egy ember dolgozik, és még az is lehet, hogy jó fejek, és marketingben is segítenek.

A kiadók ezért vagy lemondatják a szerzőt szerzői jogai nagyjáról, mert cserébe kap egy kész könyvet, amivel ő tud majd magának szervezni dedikálásokat, felolvasó esteket, és kevés százalékot kap (vagy nem!) a könyvei eladása után. Vagy más kiadók szerint azt mondják, legyen benne mindenki a buliban, fizess érte, és fele-fele arányban elszámolunk, így mindenkinek érdeke van abban, hogy a könyv népszerű legyen.

Sok olyan kiadót ismerünk, akik nem is akarnak szóba állni magyar szerzőkkel, mert egyszerűbb megvenni a külföldi írók képviselőitől a jogokat, és ezután csak reklámra költeni.

Akik magyar írókkal dolgoznak, azokkal meg az a tapasztalat, hogy vagy segítenek a könyv terjesztésben, vagy nem. Ha segítenek, akkor komoly szerződés áll mögötte, és a könyv témája is olyan, ami biztosan érdekelheti a közönséget, ergo bevételt tud generálni. De a tapasztalat az, hogy a kiadók nem segítenek az íróknak, ezért sok író sokkot kap, amikor a kezében van a könyve, és rájön arra, hogy csak akkor kezdődik el az igazi munka, a marketing tervezés, a reklámozás, és hogy semmi nincs ingyen.

Ahhoz, hogy egy könyvesboltba be tudj kerülni, ahhoz be kell kerülni egy hálózatba, ami bizony pénzbe kerül. “De majd én megmutatom, és elindítok egy facebook oldalt, meg építek közösséget”.- mondod te, de az is pénzbe kerül, főleg az új algoritmusoknak köszönhetően nem is biztos, hogy meg fogsz jelenni annál, akit tényleg érdekelhet a könyved. És ha a könyved már megvan, és csak akkor kezded el a közösségedet felépíteni, jelzem, már most késő! “Ha szerencsés vagyok, akkor keresek egy ügynökséget, ami majd segít, és mindenhol ott leszek és lesz belőle pénzem.” Igen ám, de az ismertség, és az, hogy pénzt is keresel a könyvedből, nem egy és ugyanaz. Főleg, hogy ha “celeb” leszel, az pont addig tart, amíg van pénzed kifizetni az ügynökséget, ami nem olcsó mulatság.

Jönnek a magánkiadások...a piacon van olyan, aki felajánlja, hogy kiadja a könyvedet, de tegyél le pénzt, és ezért kapsz különböző szolgáltatásokat (amit általában nem akarnak az írók. Ilyenek a szerkesztés, korrektúra...stb.)… én még nem találkoztam elégedett íróval, és ráadásul úgy várja a szerződésének a lejáratát, mint a messiást.

Vagy!

Te magad kiadatod. Keresel nyomdát, grafikust, szerkesztőt, és ha szerencséd van, akkor el is tudod adni, majd nullára ki tudsz belőle szállni.

Nehéz ma Magyarországon kiadni könyvet, mert ha nem szól azoknak, akik különben kifizetik a könyvedet, nincs meg a fizetőképes kereslet, akkor a kiadó saját hatáskörében mondhatja, hogy nem akar veled dolgozni. Te romokban heversz, és nem adod fel, keresel olyat, aki majd kiadja, lehet nem lesz belőle soha semmi… ezért nagyon-nagyon fontos tényleg azt eldöntened íróként, hogy mi a célod? Mit akarsz elérni?

Jól elkeserítettelek, igaz?

Mielőtt kiadod a könyvedet, gondold végig, mit is akarsz pontosan? Mi a célod? Mennyi időd és pénzed van arra, hogy felfuttasd magadat, és eladhatóvá tegyed a művedet?

Ki kell dolgozni egy tervet, hogyan építsd fel magadat, mert ugye az nem újdonság, hogy hiába írsz könyvet, attól a te személyed miatt - is! - fogják az emberek megvenni a könyveidet, ha mondjuk egy sorozatot tervezel! Ergo ki kell állni a nyilvánosság elé, vállalva saját magadat. Ha nem akarod, mert te túl zárkózott ember lennél, azzal sincsen baj, de inkognitóban ülve nagyon kevés embernek sikerült karriert építenie. Biztos tudod, ki az a Vavyan Fable - Molnár Éva, Réti László, Moldova György… nekik az arcukat is ismered, mert ők vállalták, kiléptek a fénybe, és okosan építették fel magukat, és úgy írnak, ahogy kevesen.

Illetve nagyon sok olyan íróval találkoztam, akik makacsul ragaszkodtak ahhoz, amit írtak és semmilyen változtatást nem akartak elfogadni...ez csak azért gáz, mert a szerkesztő, a korrektor tudja, mi a munkája, és ha nekik nem hisznek, azzal csak azt érik el, hogy tele lesz helyesírási hibával, logikai buktatókkal, és a könyv már nem élvezhető, és te nem magadban fogod keresni a hibát, hanem a másikban...pedig lehet, hogy csak pénz kérdése, és lett volna egy szuper könyved.

Hány ilyennel találkoztunk már!! Bloggerek is próbálnak mindig építő kritikával hozzájárulni egy-egy magánkiadású könyv írójának a recenziójukkal, és ha igazat írnak, és az nem nyeri el az író tetszését, akkor ki a “szemétláda”...?

Folytatjuk!

VargAda