Ezt a cikket már láthattátok, de most újra megosztom veletek, mert még mindig aktuális. Nekem van egy egy éves kislányom, és rengetegszer kérték már tőlem, hogy tegyek fel róla képet, de minden esetben elutasítottam, és ez így lesz addig amíg ő nem akarja, hogy másként legyen. Nem dugdosom, csak óvom és itt vannak az okok, hogy mitől és miért is?

Napok óta azon gondolkodom, hogy miként értessem meg emberekkel, hogy miért ne tegyenek ki a gyerekükről félmeztelen képet?

Egyrészt a gyermeked nem tudja azt mondani, hogy "ne tedd", hiszen vagy még olyan kicsi, vagy nem is érti mi történik a vele készült képpel. Hiszen ő csak azt látja, hogy fotó készül, bele vigyorog a kamerába, meg is nézi, mert az érdekli, de ő utána nem tudja mi lesz a képpel. Neki vannak jogai, amit bár nem tud érvényesíteni, de később számon kérhet téged, ha meglátja a róla készült képet, ami lehet nem miatta, hanem magad miatt került fel az internetre. Nem szabad elfeledni, hogy ami egyszer felkerül az internetre az végérvényesen ott is marad.

Sziasztok,

Amikor kitaláltam az országos könyves felmérést, annak azért volt előzménye.
Többször is megkeresték a Kildara weboldalát, hogy szeretnének rajta reklámozni, és ehhez sokan sok féle adatot kértek be tőlem. Volt akinek nem voltunk elegek a 300.000-es elérésünkkel :) A mai napig nincsen rajta reklám! Aztán volt egy cég, aki mindenkinél több kérdést tett fel, és megszületett az ötlet.
"Ha mi nem tudjuk a kérdésekre a választ, honnan tudjuk tényleg mire lenne szükségük az embereknek?"
Láttuk, hogy kisebb / nagyobb könyves csoportok fel fel tettek kérdéseket, de az emberek nem válaszolták meg. Azt is tapasztaltuk, hogy ezekből a kérdésekből nem igazán tudunk meg sokat.

Feldobtam az ötletet a bloggereknek is, és meglepetésemre, nekik is tetszett. Mindent megpróbáltunk megkérdezni, és ez a folyamat nagyon hosszú volt. Volt olyan, hogy hajnalban felkeltem a kislányomhoz, és akkor jutott eszembe, hogy oké, megkérdeztük könyvet papír vagy elektronikus módon olvasnak-e, de mi a helyzet az illegális könyvletöltésről? Beírtam a csoportunkba és rögtön jött még 5 kérdés a témához. De ilyen volt a könyvtári szokások kérdéskőre, amit én először nem akartam betenni, de olyan jók lettek a kérdések, hogy nem volt mese, bekerült, és milyen jól tettük.

A kérdéseket összeraktuk, de ahány szem látta, annyi új ötlet érkezett. Átnéztük nyelvtanilag, szövegileg, szerkesztettük és elkezdtük tesztelni, finomítani. Mindenki bele tette a tudását, és az egyéniségét.

Emlékszem, hogy július 4-én este küldtem ki a sajtóanyagunkat, 5-én már három rádiós interjút kértek tőlünk, és 6-án már bent ültem az RTL Reggelijében Szabados Ágnessel, ahhoz képest, hogy 10-én akartuk csak elindítani az egészet, ötödikén este már 900 ember töltötte ki a 10 perces kérdőívünket. A média imádta, az emberek kérés nélkül osztották, tették ki a könyves közösségekbe. Elképesztő volt a reakció, mindenkinek tetszett, és nem azért csináltuk, hogy a Kildara neve mindenhol ott legyen, hanem mert tényleg kíváncsiak voltunk arra, hogy ma hogyan és miként olvasnak az emberek, hogy jutnak a könyvekhez, miről mi a véleményük. Volt sajtó listánk, írtunk mindent - megkapták-e a levelet, volt-e reakció, láttunk-e megosztást, interjú?? ...mindent! Ugyanígy csináltunk Facebook listát is (csoportok, emberek, közösségek, reakciók)

Emlékszem arra, hogy mennyire remegett a kezem mikor kitettem a weboldalra, a facebookra, élessé téve a felmérést. Olyan idegesség fogott el, hogy azt hittem rögtön felzabál, de megnyomtam az entert, és vártam a következményeket.

Volt olyan reakció, amire sokan azt mondták "nem lepődj meg, a molyok már csak ilyenek!" minden kérdésünket kivesézték, és azt éreztem, hogy tényleg nincs menekvés, ez a publikálás ára. Persze akadtak értékes vélemények is, ami miatt bekerült az "elvált" gomb, a "külhon" és még pár apróság. Én türelmesen elkezdtem minden üzenetre válaszolni, és elmagyarázni, hogy ezt a kérdőívet más is össze tudta volna állítani, de mi 14 év után így tudtuk ezt összerakni:
- nem vagyunk kutatók (nincs kontroll csoport, meg más tudományos alapunk, visszacsatolásaink...stb.)
- nem csináltunk még ilyet, igen lehetnek benne hibák - ezt vállaltuk,
- mi sem tudtuk mi lesz, de azt gondoltuk, ha 1000 embert elérünk az már óriási siker...a 4000 feletti kitöltés minden álmunkat felülmúlta. Úgy, hogy nincsenek benne dupla kitöltések, robotok.

Kaptunk pár trollkodásos választ, amiről szintén írni fogunk - nagyon feldobták a napunkat! :)

Megjegyzem, most is kapjuk a megjegyzéseket, amivel persze semmi gond nincsen, hiszen az volt a cél, hogy beszéljünk róla, de amikor fikázással van tele egy hozzászólás azon még most is felhúzom a szemöldököm...hogy mi? Ugyanitt szintén nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy voltak olyan csoportok akik nem tették ki a független könyvekkel kapcsolatos kérdéssort. Sokan kitették, rengetegen osztották meg, híresek, és civilek, tanárok, diákok egyaránt, mert ez senkinek nem okozott gondot...aztán mégis.

Nagyon sokat tanultunk magunkról, de még többet a tapasztaltunk az emberekről és a könyves közösségekről, de ez majd egy másik cikk lesz!

Én úgy vélem, hogy bár nem kutatást hanem felmérést csináltunk, 4044 ember válasza igenis reprezentatív, a könyveket szerető emberek (12-75 év) között. Mi nagyon hálásak vagyunk érte, és én jómagam a Kildara bloggereinek külön nagy köszönettel tartozom, mert ez egy igazi csapat munka volt. Fél év előkészület, 3 hónap aktív munka, és még csak a nyers adatokat mutattuk meg!!

Hamarosan érkeznek további adatok is kicsit részletesebben, mert van miről beszélni, értékelni.

Annak meg nagyon örülök, hogy erről tudunk beszélgetni, mindenkinek van véleménye, íróknak, kiadóknak, tanároknak, és mindenkinek...ezért már megérte!

VAdrienn

Nagyon szeretem ezt a projektemet, és azt hogy ez már két éves múlt nagyon is szívet melengető érzés.

A Kildarát Holló-Vaskó Péter, és én alapítottuk, egy Moszkva téri kávézóban. Nehéz helyzetben voltunk, mert már akkor tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. Konkurencia, piac rosszalló húzásai, véleményezők, akik minden lépésünket figyelni fogják.

Amikor október 4-én megcsináltuk az első rendezvényünket, tudtuk, ez menni fog, de nagyon sok munka lesz benne. Hát volt is. Idővel jelentkeztek az írok, a bloggerek, hogy "de jó de jó be akarnak szállni".
Volt kereslet, lett kínálat.

A rendezvényeinket igyekeztünk tematikusan felépíteni, beszéltünk magunkról, kíváncsiak voltunk az írókra, és arra, hogy ők hogy alkotnak, milyen technikákat alkalmaznak mikor dolgoznak egy könyvön. Az emberek hamar rájöttek, hogy nálunk lehet kérdezni, hogy kialakult egy párbeszéd, ami mindenkinek jó volt.

Jöttek a könyves bloggerek, és kialakult egy csapat, akikkel lehetett már együtt dolgozni.

Bejelentkeztünk kiadókhoz, csináltunk projekteket, néha csak random jelleggel, de lassan megtanultuk, hogy mire figyeljünk, hogy sikeres legyen egy projekt.

Mire figyelj könyves bloggerként, ha projektet csinálsz?

• Érdemes felkutatni, hogy ki mikor született vagy hunyt el az írók között.
  Ezzel tudsz érdekességet mutatni, kulturális értéket képviselt.
• Jó tudni, hogy milyen ünnepek jönnek - Valentin nap, Halloween, Karácsony, Költészet napja...stb.
• Tervezd meg az adott hónapra, hogy mit fogsz csinálni.
  Ha kell éves tervet is csinálhatsz, hogy lásd mikor mit fogsz alkotni.
• Figyelj a határidőkre, legyen időd a kidolgozásra.
• Megtervezed, hogy mikor teszed fel a cikket.
  Hova teszed fel - facebook, insta, twitter, blog...
• Nagyon ügyelj kérlek a helyesírásra, fogalmazásra, és a vesszőkre!
• A projektekhez készíts tematikus képeket, de ne felejtsd el rátenni a dátumot, a projekt nevét.
• A projektek végén illik megköszönni a projektet támogató személyeket, kiadókat és segítőket.

Ha kérdésed van, írj hozzászólást, vagy keress meg a facebookon!

Varga Ada

Nálam már gyerekkorban jelen volt a rendszerezés és a rend.

Rendszerben voltak a ruhák színek szerint, a könyvek magasság szerint. Határidőnapló nélkül el sem tudtam képzelni a világot. Illetve én voltam az akinek 5 éves terve volt, ami persze mindig megfelelően és rugalmasan kezeltem.

Ez honnan jött igazából nem tudom, de nekem hosszútávon ez adott biztonságot és keretet a mindennapoknak.
Ma is így van.

Külön füzetem van a fontosabb adatainknak, ami a lányom adataival is bővült egy éve. Még szerencse hogy felírtam minden számot, mert voltam olyan szerencsés, hogy eltettem a taj kártyáját, hogy meglegyen és azóta sem találom.

Első körben érdemes elővenni az iratainkat és megnézni, mi mikor fog lejárni, egy helyre érdemes tenni őket, de én javasolni szoktam nyaralás előtt készítsen róluk másolatot - biztos ami biztos.

Letöltheted innen az okmányok összesítő lapot: OKMÁNYOK

Ada