Már napok óta szerettem volna írni a blogra, de azt hiszem kicsit elkapott a karácsonyi készülődés.

Baba miatt nem nagyon tudok elmenni vásárolni, így ebben az évben ha valamit nem tudtam helyben megvenni akkor bizony internet segítségét kértem. Bevallom jól tettem, de egy cég kivételével elmondhatom, hogy mindenkinek minden ajándéka beszerzésre került. Kicsit ámulva állok a tény előtt, hogy van akinél már pompában áll a karácsonyfa, miközben mi csak ma vesszük meg. Ha megérkezik a fa egy napot hagyom hogy kiengedjenek a faágak és csak utána díszítem fel, piros aranyba a fát. Nagyon nagy kíváncsisággal várom hogy mit fog hozzá szólni a kislányom, így hogy most már minden érdekli. Tavaly, még mózes kosárban aludt mellettem miközben díszítettem a fát és a télikertet, gyakorlatilag végig aludta rajtam a karácsonyi hacacárét, mert mindenki hozzánk jött,hiszen akkor volt 8 hetes kis manó.

Megsütöttem a mézeskalácsokat, nagyjából minden alapanyagot megvettünk ami kell a menühöz. Lassan de biztosan minden összeáll. Nem vagyok hajlandó idegeskedni, túlpörögni a karácsonyt. Ha kész lesz a kaja ha nem, lesz aki segíteni fog. Ajándékok megvannak. Ha valaki nem ér hozzánk sem fogok kiborulni miatta. De egy dolog csak nem tud nyugodni, az pedig hogy ez lesz a harmadik karácsonyunk Anyukám nélkül.

Ez az év mindennél jobban és többször emlékeztetett arra, hogy Anyu nincs. A gyász végéhez értem, A gyász öt szakasza a Tagadás, harag, alkudozás, depresszió és végül az elfogadás. Mindegyiket megéltem, mindegyik nagyon nehéz volt, de az elfogadás volt a legnehezebb. Az eltervezett élet a "nagyival" már sosem lesz, nem lesz "anya leves" nem hívom fel, hiszen a telefontársaság már másnak adta a számát, nem fogja "elrontani" pedig hányszor mondta...elfogadtam, hogy nem lesz a lányomnak két nagymamája csak egy. Elfogadtam, hogy mi vagyunk egymásnak, és bár sokan vannak körülöttünk, de ez az egység megtartása a legfontosabb.

Az elmúlt hetekben sok mindenben megvilágosodtam. Egyrészt rájöttem, hogy nem vagyok menthetetlen, sőt! Megértettem, hogy nagyon sokat kell még tanulnom, de hogy olyan tudás birtokában vagyok ami bizony másoknak is nagyon hasznos lehet. Lettek új kapcsolataim, akik hamarabb rájöttek mit tudok mint én jómagam. Elkezdtem tervezni, kitaláltam hogy mivel az időmmel nagyon jól kell bánnom csinálni fogok egy youtube csatornát. A beszéd mindig jobban ment mint az írás és annyi dolog van amiről nem beszélnek, hogy hátha lesz aki meghallgatja.

Szóval, nagy terveim vannak, és bizakodva nézek a jövőbe, de addig is mindenkinek nagy türelem a karácsnyi készülődéshez, és szép napot!

VargAda