Nem vagyok filmkritikus, és ezt a bejegyzést nem is ennek szánom, de nem lehet elmenni a James Safechuck és Wade Robson életéről szóló 4 órás film mellett anélkül, hogy ne hagyjon az emberben valamilyen rossz érzést, főleg hogy a középpontban Michael Jackson áll

A világ fel van háborodva, hogyan lehet meggyalázni Michael Jackson - továbbiakban MJ - munkásságát ezzel a filmmel. A helyzet viszont az, hogy sem a munkásságát, sem az életművét nem gyalázta meg senki, csak megmutatták, mi volt a jól felépített marketing-gépezet és arc mögött, ha hihetünk mindannak, amit láthattunk.

Én azon kislányok közé tartoztam, akiknek volt MJ poszter a falán, aki megtanulta a dalait, aki a balett és jazzbalett pályafutásomat simán lecseréltem hip hop műfajra, mikor megláttam a Bad koreográfiáját, hiszen meg tudtam tanulni, minden mozdulatát ismertem. Később olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy MJ egyik koreográfusától is tanulhattam, és gyakorlatilag 16 éves koromig a tánc volt az életem középpontja, és MJ a követendő példa.

Fontos, hogy a véleményemmel nem kommentháborút akarok elindítani, csak elmondani egy erős véleményt!

Gyerekként - sajnos magam is bántalmazó közegből érkezvén -, láttam, mit jelent a gyerekek ellen elkövetett erőszak, így azt nem kellett elmagyaráznia senkinek, de a molesztálás fogalmához már kellett felnőtt, aki elmondta, miért rossz, és nem helyes. Akkor még nem voltak olyan fogalmak, hogy “bugyi-szabály”, amit ma már minden szülőnek meg kell tanítania a gyerekének, már kiskorában.

Volt egy barátnőm, aki évekkel később, mikor már nem lakott a szüleivel, elmesélte, hogy mindig örült, ha nálunk aludhatott, és én ezt annyira nem értettem, hogy ez neki miért volt fontos, s visszakérdeztem:
-  Miért?
- Mert akkor volt egy nyugodt estém. - Aztán elmondta, hogy a nagyapja rendszeresen molesztálta: - Képzeld el, hogy életed első igazi orgazmusa a nagyapádhoz köthető.
- Miért nem szóltál?
- Mert nem hitték el, a saját anyám hallotta, és becsukta az ajtót, hogy legyünk halkabbak. - soha többet nem beszéltünk erről.

A lány, ahogy lehetett, meglépett otthonról, és ma már egy másik országban él, szerelmével.

Sajnos nem egy ilyen történetről tudok, nem egy gyerek kért segítséget a saját szüleitől, akik azt mondták nekik, “túl nagy a fantáziád”, hiszen maguk sem tudták, akarták elfogadni, hogy a hőn szeretett rokonuk / ismerősük / a család barátja / mit tett, így maradt az áldozathibáztatás, és a “hazudós a gyerek” jelző, pedig ez nem ilyen egyszerű.

Tegyük helyre, mit is jelentenek a fogalmak:

Abúzus: A visszaélés általános, (jogilag vagy erkölcsileg) elítélő kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra –, amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. Személyekkel kapcsolatban főleg az, ha valaki beosztásával, hatalmával, erejével, kapcsolataival vagy egyéb lehetőségeivel él úgy, hogy ezzel mások testi-lelki egészségét, jólétét, biztonságát, jogait vagy életét veszélyezteti. Tárgyakkal kapcsolatban a helytelen, nem rendeltetésszerű használat számít visszaélésnek (abúzusnak). Jellegénél fogva többnyire titokban történik, és nem ritkán bűncselekmény.

Molesztálás: zaklat, háborgat, kellemetlenkedik, alkalmatlankodik, terhére van, nyakán van, nem hagy nyugton; kikezd, erőszakoskodik (nővel), megkörnyékezi.

Pedofil az a felnőtt személy, aki a gyermekek iránt érez szexuális vágyat.

A szexuális ragadozók nem véletlenszerűen választják ki az áldozatukat: a lehető legkönnyebben akarják elvenni azt, amire szükségük van. Éppen ezért vannak támadási forgatókönyvek, amiknek vannak közös pontjaik.

A film után bennem azt hiszem, hogy összetört az MJ mítosz.

De miért fontos a LEAVING NEVERLAND film?

Amikor elkezdtem nézni, nem tűnt hitelesnek addig a pontig, amíg meg nem jelentek anyukák, testvérek, a második részben a feleségek.

A filmben bebizonyosodik, hogy a pénz, a hatalom és a hírnév mennyire tudja elvenni mindenki eszét egy akkora legenda előtt mint, MJ. Aki olyan legenda volt a saját idejében, hogy azt a mai gyors internet és azonnali információcsere miatt nem is érthetik meg a mai tinik.

James Safechuck egy Pepsi reklám forgatásakor találkozott MJ-vel, és a reklámban szereplő reakció az igazi reakció volt, amikor először találkoztak. Akkor James anyja már a 11-dik percben közli velünk, amit Karen, MJ sminkese “mondott”: hogy MJ szereti a 9 éves fiúkat, és ettől ő nem érezte magát kényelmesen!. Nekem, ott abban a pillanatban nem is tűnt fontosnak ez a mondat, csak amikor befejeztem az egész filmet. MJ környezete lehet, hogy valamit tudott. Majd felmerültek a kérdések: ők miért nincsenek a filmben? Miért nem kérdezték meg a családot, barátokat, ott dolgozó személyeket, közvetlen személyzetet, akár Karent?

Wade Robsonnal kapcsolatban voltak/vannak fenntartásaim, de a negyedik óra végére megértettem, miért hazudott és védte meg MJ-t. De minden magyarázat ellenére, bennem vele kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel.

Őszinte reakciók voltak mindenki részéről. Meséltek arról, milyen érzés volt “kiválasztottnak” lenni, miért volt jó a legenda mellett élni. Rajongásig szerették, és ragaszkodtak hozzá, ahhoz is, hogy minden áron ott maradhassanak a közelében; hogyan kerültek az ágyába, hogy akarták boldoggá tenni, majd tartották magukban a titkokat. Érezhető volt, hogy mekkora törést okozott nekik, mikor le lettek “cserélve” egy másik fiúra. Meséltek az első botrányt követően a kihallgatásokról, az emberek, szüleik hogyan kérdezgették őket, és ők szemrebbenés nélkül hazudtak éveken keresztül mindenkinek, hogy védjék az ő “Istenüket”, mert ők tényleg azt hitték, hogy kiválasztottak.

Az ebből adódó viselkedési zavaraik is csak sokkal később jöttek elő, már felnőttként.

A meglepő az egészben, ha ez mind igaz, akkor meddig tartották magukba zárva a titkukat? MJ mind a két férfit támogatta, mentorálta; segítette őket kamaszként, de “meg lettek tartva szeretőknek”.

MJ halála után a két anyuka reakciója volt az, ami igazán meglepett, és vissza is tekertem a videót. Az egyik hetekig hordta az MJ-től kapott kabátot, míg a másik örömtáncot járt, hogy másokkal már nem teheti meg azt, amit a fiával. A srácok szomorúak voltak, hogy ő már nincs többé… mennyire furcsa gondolat tőlük, akiket éveken át bántott, mert valószínűleg még nem is fogták fel, mi történt velük.  

Az anyukákat is elvakította a luxus, csillogás, a rajongás MJ-ért, akiért maguk is odavoltak, és okosan, MJ velük is kialakított egy bizalmi viszonyt, ami kihatott mindenkire. Elmondták, hogy hibáztak, nagyon szégyellték magukat, mert még csak nem is sejtették, mi történt a fiúkkal.

Nekem végig a torkomban dobogott a szívem, mikor James mesélt, sokatmondó a testbeszéde, ahogy elmondja, felnőttként hogy törtek rá a pánikrohamok, milyen hatással volt rá a kialvatlanság, majd hogy lett “szeretőből” ellenség, mikor már nem akart tanúskodni a második peres eljárásnál, és mit mondott neki MJ utoljára.

A filmet nem lehet egyszerre megnézni, nem csak a hosszúsága miatt, hanem mert egy kicsit te is szégyelled magad - ami különben egy nagyon furcsa érzés, hiszen nem ismered őket, de mégis MJ a te ikonod is volt. Olyan, mintha te tényleg ismerted volna a dalain keresztül, miközben lehet kevesebbet tudtak róla az emberek, mint a szomszédjukról.

Az anyukák többször elmondták, normális esetben nem engedték volna, hogy fiuk egy idegen férfivel aludjon egy ágyban, de MJ esetében ez természetes volt, hiszen neki nem volt gyerekkora… mert MJ jó ember, hiszen mindenki ismerte, ő nem olyan… Vagy, amikor turnéra mentek, akkor hogy lettek egyre távolabb lefoglalva a szobák egymástól, és szeparálta el a gyerekeket a szülőktől. Nem gondolom, hogy ez véletlen lett volna, vagyis ez a terv része volt, ami nagy szervezést igényelt… értem ez alatt, hogy valaki csak tudta, mi történt, és szemet hunyt a pop királyának ténykedése felett! Nem?

A film erőssége maga az egész komplett áttekintés, találkozás, a kapcsolat pszichológiája, a feldolgozás menete, hogy miként lettek azok, akik. Megérted a rajongást, és azt is, miért “hagyták”, hogy megtörténjen velük, ami…

James többször is elmondja, hogy évekig nem tudta, miért érezte magát egy roncsnak, nem értette, mi történik vele, amíg Wade nem mondta el először az igazat egy reggeli beszélgetős műsorban. Ő nekem sokkal emberibb volt.

De a legnagyobb hibája ennek a filmnek az egyoldalúság, és a benned kialakult kétely érzése. Négy óra, kétszer két óra. A rajongók őrjöngenek, le akarják tiltatni a filmet. Érdekes, hogy az HBO-nak volt egy megállapodása, hogy 25 évig semmilyen negatív hangvételű filmet nem adhatnak le MJ-ről vagy vele kapcsolatban. Oprah a rajongók szemében egyenesen ellenség lett, mert a film bemutatását követően egy interjút készített a rendezővel és a két férfivel, száz olyan ember előtt, akik maguk is túlélői voltak valamilyen fajta abúzusnak. Miközben barátjának vallotta magát a Jackson családnak.

Nem tudom, mi lesz a vége ennek a történetnek, de ha másért nem, azért megérte elkészíteni a filmet, hogy mindenkiben legyen meg a kétely, ha a gyerekéről van szó! Értelmezzük a szexuális ragadozó jelenséget, beszéljünk a veszélyekről, és ne csukjuk be az ajtót, ha valami rossz történik. Sajnos itthon a nők és a gyerekek védelme még nem a legtökéletesebb, de hiszem azt, hogy van, akinek tudnak segíteni az ilyen dokumentumfilmek, akár csak a feldolgozásban.

Nekem hetekig járt az agyam a két fiú történetén; nem gondolom, hogy ezt ennyire részletesen ki tudták volna találni - persze beszélhetünk a pénzről! - de azért ezt elmondani a Világnak, és felvállalni, hogy borzasztóan sokan fogják őket megfenyegetni, bántani, úgy, hogy ennek valós következményei vannak… már bocsánat, de senki nem ilyen hülye. Aki meg már találkozott olyan emberrel, akit molesztáltak, és beszélgetett is az illetővel, az tudja, hogy ilyet nem talál ki senki!

Érdekesség, hogy egyik férfit sem lehet elérni közösségi felületen, ha véletlenül fent vannak, nem lehet velük felvenni a kapcsolatot, le vannak tiltva a hozzászólások a képek és bejegyzések alatt. Forrnak az indulatok mindenhol, mert MJ mindenkire hatással volt.

...és még valami, ha nem MJ, hanem Béla, a szomszédból (bocsánat minden Bélától) tette volna azt amit, akkor is ekkora indulattal kezelnénk ezt a filmet? Vagy ha a te lányoddal, fiaddal tette volna meg bárki úgy, hogy 20 év múlva elmondja… kit hibáztatnál? Te észrevetted volna? Te is elvakultan hittél volna az Idolnak, és nem érdekelt volna, mi van a szépen felépített marketing függönye mögött? Mert ez a film igazából erről a pszichológiai terrorról, és annak súlyos következményeiről szól… szerintem!

VargAda