Tegnap storyba kitettem egy képet azzal a felirattal, hogy "megmaradok", amire rengeteg barátom, ismerősöm reagált meglepve, hogy nahát mit kerestem kórházba? 

A történet pár éve kezdődött és remélem egy időre befejeztem a kórházi betegként való részvételemet. 

Minden évben októberben a születésnapom környékén van a rákszűrésem. Én is utálom, mert kellemetlen valaki előtt levetkőzni plusz a vizsgálat. Hét évvel ezelőtt volt nagyon rossz a rákszűrés eredmény, és több kezelést követően,  javasolták, hogy oltassam be magam HPV elleni oltással.

Megtettem.

Nem volt egy lányálom, mert minden oltást (3 db) követően belázasodtam, és a csontomig hatolóan voltam rosszul két napig. Aztán elvágták a fájdalmat és minden ment tovább. Azóta minden eredményem jó, és jobban is figyelek magamra. 

A történtek után szokásommal vált, hogy minden barátnőmtől rendszeresen megkérdezzem, mikor volt utoljára rákszűrésen? Van aki legyint, van aki elgondolkodik, van aki cselekszik és elmegy. Volt olyan ismerősöm, akinek szó szerint éveken keresztül könyörögtem, hogy menjen el, mikor elment, már késő volt, mert hetei voltak hátra. 

Megszületett a lányom és miatta is, de leginkább magam miatt minden évben elmegyek rákszűrésre, ahol ebben az évben felfedeztek egy polipot, ami rossz helyen is volt és fájdalmat is okozott, így nem volt kérdés, hogy műteni kell. A műtéthez kellett egy negatív rákszűrés eredmény, és időpont. 

Hétfőn bementem a kórházba, ahol azt mondták, hogy csak bemegyek és délután mehetek is haza. 

Bementem, arról már szót sem ejtek, hogy a betegfelvételnél lehet betartották a maszk használatát, de a másfél méteres távolsággal még voltak problémák. Kiderült, hogy 9:30h-ra voltam kiírva a műtétre. 9:05h-kor megállt az ágyam előtt egy pocakos beteghordó és csodálkozva kérdezte, hogy:
- Maga még nem vetkőzött le? 
- Nem, de ha megfordulna amíg levetkőzöm, megköszönném! - válaszoltam neki, mire ő fordult el
- Úgy is fogom látni magát a műtőben! - válaszolta lekezelően. 
- Az nem érdekel, de most forduljon meg! - nagy nehezen megfordult és levetkőztem, a bugyit már a takaró alatt vettem le.

Egy szót sem szólt hozzám, csak letolt a negyedikről, a műtő előterébe, ahol egy másik ágyra átmásztam, és ott hagyott. Tegnap már hideg volt, és amíg mások pulcsiban álldogáltak én egy lepedő alatt vacogtam és vártam a sorsom. Megszámoltam a plafonon lévő álmennyezet 7 x 13 darab kockáit. Volt aki klumpában slattyogott, volt aki futott, de senki nem szólt hozzám, és sorstársaimhoz akik ott feküdtek egy lepedővel letakarva. Csak az aki végül begurított a műtőbe. Vagyis pocakos bácsi nem volt ott! A műtős fiú, betakart, elmondta, hogy csak akkor altatnak el, ha megérkezik az orvos. Felpakolták a lábaimat, de betakartak rendesen, kaptam lábzsákot a lábaimra, kezemre is miután lekötötték, Maszkon keresztül kaptam az altatógázt, de hallottam hogy megjegyezték, hogy "neki miért nincsen covid tesztje? A kisműtőnél ez is feltétel..." a választ már nem hallottam, mert mély álomba zuhantam. 

Amikor felébresztettek, egy másik betegszállító vitt vissza az emeletre, aki mikor felébredtem beszélgetni kezdett velem. Röhögve mondtam el, hogy éppen azt álmodtam, hogy hibabejelentést veszek fel, mire ő kérdezgetett és a végén ő is röhögött velem.

Átettek az ágyamra, és végre betakartak egy vastagabb takaróval, mert még mindig remegtem a hidegtől. Egy óra múlva felkeltettek, és mondták, hogy mozogni kell. Én meg örömmel mentem a wc-re, majd felöltözhettem és jött a rossz hír, hogy még sem a terv szerint megyek haza, mert nem egy hanem két polip volt és megfigyelésen tartanak bent. 

Ment a telefon, hogy kéne hozni, pizsamát, párnát, papucsot, törülközőt, fogkefét és fogkrémet, ami egy óra múlva meg is érkezett a kórházba. Azzal együtt a fejfájás is belépett a képbe, ami az altatás utóhatása és a kettős front sem tett jót nekem miután az ég is leszakadt. 

Nagyon sokat tanultam az elmúlt egy napban. 

Egyrészt azért mert valakinek természetes a testek látvány, nem kell hogy az én testemen vizslassa a szemeit, és hogy igenis legyen tisztelettel felém. Leszarom, hogy ki mit lát egy műtőben, mikor nem vagyok észnél, de amikor észnél vagyok hadd dönthessek a saját testem felett. 

Másrészt megint nagyon nagy tiszteletem van a kórházban dolgozok iránt. Úgyanúgy küzdenek mint bárki a munkahelyén, de maximális figyelmet fordítanak minden betegre, ha polip műtétje, ha abortusza van, vagy éppen a méhét vették ki. Segítenek ahol tudnak, mert ahogy fogalmazott a mentős tanuló fiú, - aki a kanült szúrta nekem - "az orvosok azok, akik mindent látnak, szegénytől gazdagig, élettől halálig!" 

Harmadjára, semmi sem biztos. Egy egy napos műtétre úgy kell készülni mintha egy hétre mennél. Bugyi, betét, hálóing, zokni, törülköző, fogkrém, fogkefe, fésű, maszk, papucs, tusfürdő, töltők, könyv, víz, pohár, evőeszköz. 

Ma már otthon vagyok, és "kímélő" életmódot kell felvenni, hogy kb négy hét alatt teljesen rendbe tudjak jönni. 

De a rákszűrés fontos, menj el TE IS!

Vigyázzatok magatokra! 

VargAda