Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Óvodai beszoktatás, és ami mögötte van...

2019. július 06. - VargAda

Aki követ, az tudja, hogy a gyermekemet szerettem volna beíratni az óvodába, és ez nem sikerült, így megfellebeztük a döntésüket…aztán minden megborult. 

A párom és én elkezdtünk előre futni, és a vesztesek teljes nyugalmával feltöltöttem az életrajzomat a profession oldalára egy szombati napon. 

action-active-child-1919030.jpgKedden fel is hívtak egy fejvadász cégtől, hogy aktuális-e még a munkakeresés. Elmondtam, hogy aktuális, de van egy gyerekem, akit be kell szoktatni, és hát izé… Mondták, hogy oké, ez nem probléma, de hogy tudunk-e angolul beszélgetni. Majd elcsevegtünk pár percig angolul. Másnap mentem Pestre, és megkértek, ha már arra járok, menjek be egy személyes interjúra. Aznap este a párom legnagyobb örömére kétségbeesve kerestem magamra egy normális göncöt, mert hát jó pár éve nem mentem interjúra sehová, és főleg nem az egyik legmelegebb napon, így gyűltek a ruhák a padlón, én meg rájöttem, nincs mese, le kell fogynom. 

Találtam egy kis ruhát, és másnap bementem az interjúra, ahol egy Anikó nevű hölgy elkezdett kérdezgetni, mikor mit csináltam. Ahogy átbeszéltük az “életrajzomat” rájöttem, hogy egy csomó más dolgot nem írtam bele, amitől nekik a szemük csillogott. Éltem Hollandiában, napi szinten használom az angol tudásomat, voltam tíz hónapig call centerben is… Amikor vége lett az interjúnak, megkérdeztem, hogy ma mennyire nehéz gyerek mellett munkát találni? Amire egy nagyon meglepő választ kaptam:

“Ma Magyarországon tényleg munkaerőhiány van, és ha valaki komolyan dolgozni szeretne, annak a cégek nagyon örülnek. A Cégek rájöttek arra is, hogy nem csak szabályozni kell a munkáltatót, hanem komrpmisszumokat kell kötni velük, és ahová engem fognak küldeni, biztosan segítségemre lesznek. Jók a preferenciái, és dolgozni akar, ne aggódjon. A cégek nagyon sokat változtak, és megbecsülik a jó munkaerőt.” 

Ez volt csütörtökön. 

Pénteken egy sajtóeseményen jártunk a lányommal, aki először ülhetett hosszabb távon a héven, amit nagyon élvezett, mikor azt láttam, hogy négyszer hívtak a fejvadász cégtől. Visszahívtam őket, ahol elmondták, hogy a cég, ahová keresnek új munkatársat, szívesen találkozna velem még ma! 

Nyári ruhába mégsem mehettem be egy állásinterjúra, így kértem egy kis időt, és hazamentünk. Én átöltöztem, majd mentünk a céghez, ami tőlünk tíz percre van kocsival. 

Másfél órát ültünk, beszélgettünk. Én még mindig a vesztesek nyugalmával mondtam el, hogy igen, van egy gyermek, és most jön a beszoktatás, és lehet lesz olyan, hogy nem tudok pontban 7 órakor kezdeni, és ők meg támogattak abban, hogy nyugodjak meg, segítenek, ahol tudnak! 

Hétvégén még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történt, mire hétfőn érkezett a telefon, hogy próbanapra, vagyis pár órára lenne-e kedvem menni. Hogyne lett volna! Kedden már álltam a cég telephelyén, jártuk be a munkaterületet, bemutattak a munkatársaknak…mire hazaértem, már várt az email, az ajánlattal, ami gyakorlatilag a július 15-i munkakezdésemről  szólt. 

design-desk-eyewear-313690.jpg

Örültem, hogyne örültem volna… Itt még volt egy kétségbeesett telefonom, a munkaidőt tekintve, de még ebben is rugalmasan álltak hozzám. Megerősítő email visszament, hogy oké. Másnap reggel a HR-es megküldte a papírokat, és rájöttem, hogy Úristen, nekem van munkám, de mi lesz a kölökkel?! 

Ecosia a barátom, beírtam, hogy magán óvodák, bölcsödék. Itt leszűrtem, mi van a munkahelyemmel egy irányban, és elkezdtem telefonálni. 

De legelső körben meg akartam tudni, mi a helyzet a fellebbezéssel, így hívtam a jegyzőt. Sokadik telefon után felvették, ahol elmondták, amint betöltötte a gyermek a harmadik életévét, van egy ovi, ahová fel tudják venni (egy kihelyezett óvodáról van szó!), de nem tudnak dátumot mondani rá. Mégpedig azért nem, mert a városban, ahol lakom, épül egy új óvoda, de még nincsen kész, és amíg nincsen kész, addig nincsen hely sem.

- Értem, nem akarok idegesnek tűnni, de mégis mikor? - érdeklődtem. 
Válasz: - November eleje, de lehet inkább a vége. 
- Vagyis felvették a gyereket, csak nem tudom hová vinni? - foglaltam össze a lényeget.
- Igen. 

Beszéltem több anyukával is akik elmondták, hogy a november is túl pesszimista dátum, mert nekik karácsonyt mondtak! 

Oké, megköszöntem a hölgy idejét, és abban a pillanatban rájöttem, hogy nem úszhatjuk meg a magánóvodát. 

Felírtam 6 magánóvodát, ami esetünkben szóba jöhetett, ahol négyben kedvesen közölték, hogy a több éves várólista miatt nincsen hely, így nem tudnak segíteni! 

Egyben szabadságon vannak, és az utolsó - egy kapcsolat miatt! - tud minket fogadni, de az nem óvoda, hanem bölcsöde. 

Itt azért már részemről jött az aggódás, hogy hány évesekkel lesz együtt, de mint kiderült, rengetegen vannak hasonló cipellőben, mint mi. 

Egy héttel a fejvadászokkal történt interjú után, már voltunk a magán bölcsiben, ahová jövöhéttől be fogjuk szoktatni a gyermeket, felváltva apával, és az én évvesztes kislányom egy évet lesz bölcsis, majd jövőre jelentkezhetünk abba az óvodába, ahová már kötelesek lesznek felvenni, és tőlünk mindössze hat perc sétára van!

Szóval vannak a cégek, akik rugalmasan állnak az anyukákhoz, akik dolgozni szeretnének, de a fizetésem felét meg elkölthetem magán bölcsödére, mert nem tudom a gyermeket elhelyezni sehová mivel nincsen elég ovi, bölcsi és intézmény…

Aggódom-e? Nagyon. 

Itt még nem beszéltünk a beszoktatásról, a betegségekről, a munkába járásról… úgyhogy egy hét alatt fenekestül felfordult az életünk

Ennyit az óvoda-féle mizériáról! 

VargAda

A bejegyzés trackback címe:

https://vargada.blog.hu/api/trackback/id/tr8314929142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.