Könyvek, Anyaság, és minden más, ami érdekel...

VargAda.blog.hu

KÖNYVKRITIKA: Dudás Diána - Az én szcientológia sztorim

2019. május 03. - VargAda

dudasdiana.jpgAmióta képes vagyok beszélni életem elmúlt öt évéről, amit a szcientológiában töltöttem, két kérdést mindig feltesznek.
“A két diplomáddal hogyan vehetted be ezt a marhaságot?”
Ezért született meg ez a könyv: úgy éreztem, azzal, ha az elejétől a végéig elmesélem az egész történetet, őszinte és teljes választ tudok adni nemcsak erre a kérdésre, de például arra is, hogy: Milyen vallás az, ahol a pénz az Isten? Milyen közösség az, ahol ha bajba kerül az egyik hívő (és nincs pénze), akkor magára hagyják? Hogyan szippantja be a rendszer az áldozatait, és forgatja ki mindenükből őket? Mi a szcientológia valójában, és van-e ellenszere?
“Nem félsz, hogy ebből valami bajod lesz?”
Nem, már nem félek. Féljenek azok, akik másik reményeit, vágyait, illúzióit és jóindulatát kihasználva tönkreteszik őket lelkileg és anyagilag egyaránt.

KIADÓ: CLARUS ANIMUS ALAPÍTVÁNY | OLDALSZÁM: 354 | MEGJELENÉS: 2019. | MŰFAJ: ÉLETRAJZ, ÉLETMÓD

Dudás Diána könyve számomra döbbenet. Egyrészt, hogy ez megtörténhetett, és csak ennyivel megúszta (!). Másrészt, aki anno a Blaha Lujza környékén lakott, az bizony hamar megtudta, mi is az a Szcientológiai Egyház - aminek sosem volt köze semmilyen valláshoz.
Én miattuk kezdtem el füllhallgatóval közlekedni az utcán, mert ha nem volt rajtam, egyszerűen bármiért képesek voltak leszólítani: “szép a táskád; nem ismerlek valahonnan?; figyelj, nem te hagytad el ezt a szórólapot?” - hasonlókkal, és gátlástalanul akartak bárkivel beszélgetni, “toborozni”. Anyukám már akkor arra tanított, hogy nem kell mindenkivel jóban lenni, főleg nem azzal a “szektás” bandával.

Egyszer azért belefutottam egy srácba, aki miatt még rá is vettem magam, hogy kitöltöm a 100 kérdéses felmérőjüket, és még laktam is vele 2 hétig - amíg nem volt víz a lakásomban. Régebben még az Org-ban voltak olyanok, akik az amerikai rendszerben éltek, így én mentem dolgozni, mire ő beesett az ajtón, megitta a cal-mag-os italát, és eldőlt, mire én hazaértem, ő ment be “dolgozni”. Aztán egyszer csak be kellett vele mennem egy beszélgetésre, és hála a jó égnek nem nagyon akarták, hogy a csapatuk tagja legyek, de hogy miért, azt csak Diána könyvéből lett számomra világos. Viszont cserébe a srácot megkérték, hogy szakítsa meg velem minden kapcsolatát, mert nem vagyok megfelelő számukra. Még találkoztunk párszor, amikor bocsánatot kért, hogy ki fog lépni az életemből, de ő elkötelezett a szervezet felé, mert ha nincs a szcientológia, ő biztosan még mindig drogos lenne és féktelenül elbulizta volna az életét. Évekkel később megtudtam, hogy egy szci lányt vett el feleségül, és együtt haladnak a Clear állapot felé. De volt/van olyan nyelviskola, akik a L. Ron Hubbard féle oktatási módszerre alapozták a nyelvtanítást, és sikereket értek el - de ez persze csak olyanoknak tűnt fel, akik valaha láttak már szcientológiai könyvet!

Ebből lehet, hogy sok mindent nem értett az olvasó.

Én is csak azért tudom, mert érdekelt, de a történtek után hajlandó voltam időt szánni arra, hogy többet tudjak meg az “egyházról”. De nem tudtam meg akkoriban fele annyit sem, mint ma Dudás Diána: Az Én Szcientológia sztorim könyvéből. A könyv maga nagyon stílusos, elegáns és teljesen alkalmazkodik a témájához. A borítón található okleveleket is, amiket összetépett, fontos pillanatként örökítette meg az író.

Nyomon követheti az olvasó, ahogy belép a rendszerbe, majd fanatikussá válik, hogyan hiszi el - két diplomával -, hogy neki ebből lehet olyan tudása, amiért képes iszonyatos összegeket költeni, miként találkozik a belső besúgó rendszerrel, az emberi irigységgel, majd zárkózik el az addig felépített világától, törik meg, hoz rossz döntéseket, uralja el az életét a pánikroham, és miként zárja le végleg 5 évét a szcientológiával.

Megismerkedünk mélyebben a rendszer pénzéhességével, hogy bármi áron talpon tudjon maradni a világ minden pontján, és juttat vissza a belső munkatársaknak is. Érzéketlen de hatékony etikai módszerekkel törik meg az összes áldozat életet, akik az útjukba kerülnek, könyörület és érzések nélkül.

A rendszer hatékonyan és okosan van felépítve, amibe például nem fér bele a gyermek, vagyis ha igen, akkor így:
“...azt gondolják, a gyerekeket is ugyanúgy kell kezelni, mint a felnőtteket, és úgy kell velük bánni, hiszen ők ugyanolyan lények, mint a felnőttek, csak kisebb a testük.

Erről azért Maria Montessori-nak nagyon eltérő véleménye lenne.

Az idő haladtával azért Diána maga is látta, majd fel is fogta, hogy sok minden csak attól függött, hogy mennyi pénze van, mert akkor hamar elérhetett a megfelelő szintre, előrébb vették a sorban, és abban a pszichológiai állapotban, amibe kerülnek a hozzá hasonló emberek, képesek voltak bármire. Bármire!
De arra is rájött, hogy ha nem lesz “biorobot”, akkor neki nagyon nehéz dolga lesz, és persze mindennek következményei voltak.

“...és volt saját véleményem a dolgokról. Ez a szcientológiában senkinek nem tetszett, hiszen itt engedelmes és személyiségében azonos lényeket akarnak létrehozni, akiket lehet irányítani.”

Olvashattunk tehát ebben a könyvben az emberi gyarlóságról, végtelen nagy érzéketlenségről, ami nálam nagyon kiverte a biztosítékot, és ami miatt be is csuktam a könyvet pár percre. Diána nagymamája agyvérzést kapott, és normális esetben ilyenkor egy normális ember próbál kedves szót szólni a kiborult társa felé… de nem a szcientológiában:
- “...lehet, hogy eljött az ideje, hogy lecserélje a testét.
Én biztosan megfojtottam volna azt, aki ilyet mondott volna...de a döbbenet az, hogy ezt tényleg vigasztalásnak szánhatta az, aki ott segíteni próbált.

 Ez a könyv hatalmas tanulságokat mesél el, a gyanútlan néhol nagyon naivnak tűnő olvasónak, aki nem hiszi el amit olvas, mert annyira szürreális. De egy olyan zárt és tiltásokkal teli közösségben még az is megtörténhet, amire legvadabb álmunkban sem gondolnánk. Tűpontosan értjük meg, miért megy tovább a tanfolyamokkal, látjuk, hogy milyen változásokkal kell szembenéznie, és hogy ábrándul ki a rendszerből, emberekből, végül a saját magába vetett hitéből.

A könyv magával ragadó, és tényleg bátran sorolható a nem lehet letenni kategóriába.
Egyetlen egy hibája van szerintem, amit Diána a közösségi oldalán rendszeresen megmutat, és szerintem egy ilyen életrajzi könyvbe bele lehet tenni: a képek!

Ezt a könyvet ajánlom annak, akit érdekel a szcientológia; meg akarja érteni a rendszert, és elkerülni azt!

VargAda

...és, hogy én miért nem feleltem meg az “egyháznak”?
Mert túl sok médiában dolgozó barátom van...hála a jó égnek!

A bejegyzés trackback címe:

https://vargada.blog.hu/api/trackback/id/tr4714803574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LeilaX 2019.05.05. 11:08:06

Ez egy csodalatos konyv! Felkavaro nagyon, de csodalatos!!!!