Könyvek, Anyaság, Gyerek, Én...

VargAda.blog.hu

KÖNYVKRITIKA: Héctor Garcia, Francesc Miralles: IKIGAI, a boldogság japán titka

2018. november 17. - VAdrienn

img_20181117_133137.jpg“35 GYAKORLAT ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI - A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.

Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.”

KIADÓ: BOOKLINE KÖNYVEK | MEGJELENÉS: 2018 | OLDALSZÁM: 259 | MŰFAJ: EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD | FORDÍTOTTA: VARJU KATA

Ezt a könyvet azért vettem meg, mert tetszett a borítója, és mert a japánokról sok esetben nem gondolnám, hogy tudnak igazán boldogok lenni. Egy sztereotípia, amit a könyv lerombol, és milyen jól teszi…

A könyv egy három részből és 35 állomásból álló utazás, először a jövőbe, majd a múltba végül a jelenbe. Nagyon sok címkével ragasztottam tele, mint láthatjátok. 

img_20181117_133301.jpg

A piros az erős gondolatokat, a kék az idézeteket, a narancssárga végül a gyakorlatokat jelzi, amiket vagy már elvégeztem, vagy el fogok végezni.

Olvasás közben a könyv szembesített nagyon sok hibámmal, amolyan tükröt tartva elém. A japánok gondolkodásmódja az, ami leginkább meglepett, például a Szupervonat megalkotásának történetével erősen elgondolkodtattak.  

A hatalmas előrelépés azzal kezdődött, hogy teljesen új gondolkodásmódot tettek magukévá.”

Megtanulható, majd el is sajátítható a 10 000 óra szabálya, ami arra ösztönöz, hogy még sokat kell tanulni ahhoz, hogy valamiben a legjobb lehessen az ember. Sok ötletet, feladatot kapunk. Megérthetjük, hogy a japánok kit tartanak mentornak, például egy új munkahelyen. Nem az van, hogy bekerülsz egy munkahelyre, és oldd meg, hanem van egy mentorod, aki mindenre megtanít, hogy egy évvel később önállóan tudjál dolgozni az adott szakterületen, csak kitartás kell hozzá. Hány történet jutott eszembe, hogy milyen jó lett volna, ha akkor…

Döbbenten olvastam a 10 tény, amit senki sem mondott el nekünk a kreativitásról fejezetet, vagy, hogyan találjunk rá az alkotóelemre! De ami nekem, mint anyukának a kihívások kihívását jelentette, az időzítés, vagyis a sürgős és a fontos dolgok újragondolása. Új alapokra kellett helyeznem mindent, mert az idő a legkevesebb, amivel tudok gazdálkodni, de ehhez meg kellett tanulni elengedni például a rendet a lakásban, a kikapcsolódást jelentő csacsogásokat… stb, felismerni az időrabló dolgokat, úgy mint a közösségi média kordában tartását! Nem akarok végigrohanni az életemen, és ez a könyv megerősített abban, hogy lehet most jött el az idő, hogy változtassak a halogatás helyett. Mindfulness, avagy az éber figyelem gyakorlásának gyakorlata, amihez nem kellett nekem más, mint a kislányom. Például adjunk időt a fontos dolgoknak: étkezés. A lányom már önállóan eszik, kanállal, villával, és a maga tempójában. Amit nem szeret, azt is meg lehet vele - még - etetni, mert akkor jöhet a tv-s segítség, meg a Mancs Őrjárat. Ő nem rohan, nem siet, hanem annyit eszik, abban a tempóban, ami neki a legmegfelelőbb, és ami a legfontosabb, pontosan tudja, érzi, hogy neki mikor elég - nem eszi túl magát, bár a túró rudinak mindig akad hely a pocakban. Ez a jelen-gimnasztika! Ott akkor jelen lenni, lassan enni, elmagyarázni neki, ha valami érdekli, és mi - ha még így is gyorsabban végeznénk - megvárjuk őt. Nem pakolunk, nem rohanunk, várunk, beszélgetünk a párommal, és figyelünk a másikra.

Örültem, hogy az írók írtak a véletlenszerűségekről, és azok fontosságáról is, mert azokra ma már a sok “zajban” oda kell figyelni. Egy véletlen baleset, találkozás egy régi ismerőssel, egy új lehetőség… mind mind hordozzák magukban az utat, a fókuszt.

Nagyon tetszett a végén az Ikiagi megélésének 35 kulcsfontosságú lépéseinek összefoglalója, a képek, ábrák. Ez a könyv nagyon jó, érdekes, elgondolkodtató, és szerintem nagyon fontos, ha megvan benned az igény, merj változtatni!

Olvassátok szeretettel:
VargAda

A bejegyzés trackback címe:

https://vargada.blog.hu/api/trackback/id/tr7514375239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.