Könyvek, Anyaság, Gyerek, Én...

VargAda.blog.hu

KÖNYVKRITIKA: Christopher Moore - Lestrapált lelkek

2018. július 02. - VAdrienn

agave_lestarpalatlelkekcm.jpgHa ​a halál el nem választ…
…akkor majd valami más.

Nagyon különös dolog történik San Franciscóban: a holtak lelkei titokzatos módon eltűnnek. Valaki vagy valami ellopja őket, és senki nem tudja az okát. Csak annyi sejthető, hogy mindennek egy narancssárga hídhoz van köze.

Charlie Asher halálkereskedő ugyanolyan értetlenül áll a probléma előtt, mint mindenki más. Néha pedig értetlenül fekszik. Mert a probléma annyira fogós, hogy konkrétan kifekteti. Nem is szólva arról a társadalmi léptékben kisebb, ám számára legalább olyan súlyos problémáról, hogy éppen egy harminc centis mókusember testében várja, hogy buddhista szerzetes barátnője új és lehetőleg élhetőbb testet találjon neki.

Hogy a dolog – de remélhetőleg nem az élet – végére járjanak, szedett-vedett banda verődik össze. Itt van Menta Friss kétméteres halálkereskedő, Alphonse Rivera nyomozóból lett antikvárius, valamint San Francisco hajléktalan császára a két kutyájával. Más már nem is hiányzik, mint hogy Charlie kislánya, Sophie visszakapja a halál feletti hatalmát, az őt védelmező két ördögi véreb pedig visszatérjen hozzá. Az nem kérdés, hogy a pokol előbb-utóbb elszabadul. De ki fogja megállítani?

Christopher Moore legújabb regénye a Mocskos meló szellemes és pokoli, vicces és vérlázító, szívhez és könnycsatornához szóló folytatása.”


KIADÓ: AGAVE KÖNYVEK/ OLDALSZÁM: 325 / KIADÁS ÉVE: 2017 /
FORDÍTOTTA: PÉK ZOLTÁN /
MŰFAJ: HUMOR

Christopher Moore az egyik legelborultabb elme, akinek könyveit valaha olvastam. Első élményem tőle a Biff evangéliuma, ami okozott némi kavart a katolikus gondolkodású családomban. Meg vagyok győződve arról, hogy emberünk bizony nem normális.

Több művét olvastam, bár sosem írtam róluk recenziót, mert a humor műfaján belül valahogy nagyon szürreális a stílus, és nehéz úgy megfogalmazni egy értekezést, hogy ne lőjem le a poént, mégis átmenjen a könyv lényege.

Christopher Moore azonban ismét írt egy zseniális történetet.

Bevallom, sokszor felnevettem olvasás közben. Néha vissza kellett lapoznom, hogy rögzüljön, ki kicsoda, de amikor már beindultak az események - ami nálam úgy a századik oldal körül realizálódott -, nem tudtam letenni. Olvastam mindenhol: a kádban, ha a gyerek végre elaludt, főzés közben, mikor vártam, hogy végre megpuhuljon a tészta…

A könyv a Mocskos meló folytatása; érezhető, hogy az eleje kissé vontatott, de később szépen kialakul minden, felerősödik a történet, és újra megkapja az olvasó azt a szürreálisan felépített, kitűnően kidolgozott világot, amit csak ez az író képes elénk tárni.

Megjegyzés azoknak, akik csak ezt a kötetet szeretnék elolvasni: megállja a helyét önállóan is, az is érteni fogja, aki nem olvasta az első részt, mert az író mindent elmagyaráz, és bevezeti az olvasót a jelenlegi helyzetbe. Emiatt a “bevezetés” miatt indul nehezen a cselekmény, de érdemes kivárni, míg kibontakozik!

Megtudjuk, hogy Charlie Asher mókusemberként tengeti nem mindennapi életét buddhista szerzetes barátnőjével. Kislányát Sophie-t - a kissé elrontott, mocskos szájú lányt, akinek ügyelnie kell még mindig a “C betűs szóra” - a nővére és annak barátnője neveli. Ráadásként Sophie két ördögi pokolfajzata is eltűnik, és kocsikat esznek hobbiból.

“Hé, nem láttatok két póni nagyságú fekete kutyát? Hetvennel döngettek és egy szelet citromsárga pitét üldöztek” Aztán azt gondolta, hogy Nem ezt inkább megtartom magamnak.”

Menta Friss nélkül nem lett volna buli a buli, és itt van Mike Sullivan, aki meghal a szerelemért, és végül... majd jönnek a bajok, a földön ragadt szellemek… na de ezt már tényleg nem árulhatom el!

Most is imádtam azt a világot, amit Moore megalkotott, és a szereplőket is jó volt viszontlátni. Nagyon drukkoltam, hogy Charlie megszabadulhasson a mókusember által okozott rabságtól, és annak minden kínjától.

Ez a könyv szürreális, vicces, megdöbbentő, és egyben humoros, amit tényleg nem szabad komolyan venni, még akkor sem, ha különben vannak benne meglepően komoly gondolatok! Néha eszembe jutott, hogy Christopher Moore vajon honnan szüli ezeket a teljesen agyament történeteket, de aztán rájöttem, hogy lehet addig jó, amíg nem tudom. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor “érkezik” a legújabb őrült világ, amit megoszt velünk, és az Agave kiadón keresztül eljut hozzánk, olvasókhoz.

“- Nem romlott el, csak még nem áll készen.”

Imádtam :)

VargAda

A bejegyzés trackback címe:

https://vargada.blog.hu/api/trackback/id/tr1114078397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.