Könyvek, Anyaság, Gyerek, Én...

VargAda.blog.hu

Mielőtt könyvet adnál ki, gondolkozz!

2. rész.

2018. március 06. - VAdrienn

A múltkori cikkben megnéztük, hogy miért nehéz a kiadókkal, és most kitérnék arra, hogy igazából az írókkal is akadnak gondok. Mire alapozom ezt a tényt?

mielott_2resz.jpg

A Kildara három éves aktív működése alatt találkoztunk szerintem mindenkivel, akivel lehetett, és olyan boldog boldogtalan íróval is, aki teljesen el volt ájulva magától. Kevés olyan íróval találkoztunk viszont, akik pontosan tudták, mikor és mit akarnak.

Mi történt?

Nos, röviden:

Jött egy email, hogy: XY vagyok, és örülnék, ha írnátok a könyvemről.
Válasz: Természetesen, megkérdezzük, kit érdekel, és kérünk szépen belőle nyomtatott példányt - na, itt kezdődtek a problémák.
Ő nem ad könyvet, csak pdf-et.
Akkor nem foglalkoztunk a könyvvel.
Persze, mert mi vagyunk a nagyképűek, és mit képzelünk magunkról.

Megfordítom a helyzetet: a könyves bloggereket amolyan szükséges rossznak tekintik, pedig nagyon is fontos a munkájuk!

Mert ez munka!

Sőt, ha az író okos, akkor köréjük tud építeni egy marketing kampányt.
Mi tudunk arról, hogy látható plusz bevétele lett - nem egy - kiadónak azért, mert írtunk a könyveiről, még akkor is, ha a recenziókat nem osztották tovább a saját oldalukon! Ergo bevételt termeltünk, és amikor ennek híre ment, akkor aztán jött mindenki, hogy írjunk a könyvéről. Írunk, de csak ha a bloggernek könyvet küldenek! Csúnyán hangzik, de ez a könyves bloggernek jár, ez a munkadíja… mert persze fizetni a “kicsiknek” senki nem akar, pedig munka vagy iskola mellett is rengeteg időt, figyelmet fordítanak a recenziókra, akik meg már nagyok, és szóba jöhetnek, kapaszkodjatok meg: 100.000,- alatt nem állnak senkivel sem szóba. Erre én azt mondom, hogy tök jó, de lehet, hogy nem éri el azokat, akik tényleg fizetnének a könyvedért! De azt ugye tudjuk, hogy ha fizetnek a könyvkritikáért, akkor a “szponzorált tartalom” megjelölést is ki kell írni? És azt is, hogy sokszor az is kiírja, akinek a munkadíja mindössze a könyv volt?

Szóval a Kildara bloggereknek még nem volt más bevételük egy könyvkritika írásáért cserébe, mint hogy a kezükbe kaptak egy könyvet, és ha még ezt is el akarják venni tőlük, az kicsit olyan, mintha ingyen dolgoztak volna. Bevallom, ezzel rögtön kiszűrtük az olyan írókat, akik az első ilyen levelezés után “hülyének” nézték volna a könyves bloggereket.

Van az a helyzet, mikor a kiadó nem szereti a könyves bloggereket, és egyszerűen nem küld könyvet, mert konkurencia lenne a másik általa kedvelt csoportnak. Ha külön megvették az adott könyvet, és írtak róla úgy, ahogy kell (tetszett, mert, nem tetszett, mert), akkor sem nézték jó szemmel. Könyvkritikát nem vetettek még le (bár volt rá próbálkozás!), de kaptunk haragos emojikat is… de ezzel nincsen semmi baj, ez a szakma már csak ilyen.

De mi történt akkor, ha kaptunk könyvet?

Kedvencem, "csak jót írjatok róla!” - tessék mondani, miért is? Csak azért, mert kaptunk könyvet? Ha elküldöd a könyvedet, és nem vállalod, hogy a könyves blogger őszintén leírja a véleményét, akkor inkább ne küldd el. Persze van, aki hálás lesz, és csak jót ír, de az megint hazugság, és olyan kicsi ez a szakma, hogy minden nagyon hamar kiderül. Mint ahogy a plagizálás is, mert könyves blogger már lopott tőlünk is kritikát, csak mi nagyon hamar leszedettük… de az illető remélhetőleg többet nem csinál ilyet!  Persze fontos tudni, hogy senki sem a saját maga ellensége, és ha mondjuk a papír túl fehér volt, vagy látszott, hogy hiányzott a korrektúra, vagy túl kicsik voltak a betűk, azt nem írták le nyilvánosan, de jelezték az író felé, hogy ezekre a jövőben jobban figyeljen!

Volt olyan író, aki mindent és mindenkit kontroll alá akart vonni, és kikötötte, hogy mielőtt kimegy a kritika, ellenőrizni akarja... na, az volt az első és utolsó alkalom, hogy együtt dolgoztunk! Nálunk van szerkesztő, aki átnézi a kritikákat, mielőtt kimennek!

Számtalan olyan íróval találkoztam már, akik azt mondták, hogy “kiadom a könyvet, de a marketinggel könyörgöm, ne kelljen foglalkozni”!

Ez pont olyan, hogy kiadod a könyvedet, de nem mész el a dedikálásra.
Miért nem akarsz a marketinggel foglalkozni? Persze, időigényes, sok mindennel kell foglalkozni, és mindenkivel kell kommunikálni, de a mai világban ez már nem megy másként, csak is kemény munkával. Tudom, sok idő, mire egy könyv elkészül, és még több, mire az író a kezében is tarthatja azt, de igenis fel kell építeni azt a bázist, a mindennapi rutinnal együtt, amitől működni képes az egész. Vagy legyél olyan gazdag, hogy ki tudd fizetni a tartalomgyártókat, szervezzél eseményeket, legyél jelen mindenütt akár egy ügynökséggel karöltve, és szerezz egy asszisztenst, aki csak neked és veled dolgozik! Erre még nem volt példa...

Ma Magyarországon az írók nem csak könyvet írnak, hanem igenis foglalkoznak a social médiával, kommunikációval, és akik ezt már a könyv megjelenése előtt okosan csinálják, azok nem csak egy könyvet írnak, hanem terveznek is jó előre. Ha nem akarod, mert macera… jelzem, íróként neked nincs más választásod!

Több olyan íróval is volt kapcsolatunk, akik felépítettek egy jó bázist, és egyszer csak eltűntek. Nagyon felhívnám az írók figyelmét arra, hogy ez az egy, amit nem tehetsz meg a követőiddel / rajongóiddal / bázisoddal… egyszer tűnsz el minden szó nélkül, és nem lesz még egy esélyed. Emiatt a hozzáállás miatt buktak már el írók.

Mind a két oldalt górcső alá vettük, és legközelebb adok pár tippet, hogyan csináld jól íróként és hogyan kezdj bele!

VargAda

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vargada.blog.hu/api/trackback/id/tr9913718796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.